𝑨𝒌𝒂𝒓𝒐𝒎 《𝐵𝑢𝑐𝑘𝑦 𝐵𝑎𝑟𝑛𝑒𝑠 𝑓𝑓.》✔

13. 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡

A holnapi bulira indultunk el bevásárolni 4-en, Nat, Steve Bucky és én. Mi Buckyval motorral mentünk, Natasháék pedig az egyik sportautóval. Morgan 4. Szülinapja lesz holnap, kész nagylány már. Valamint Tony megünnepli a sikeres bevetést. Úgyhogy fel kell készülni a rengeteg új arcra, bulira és a rengeteg alkoholra. Nem gondoltam volna róluk, de nagyon szeretik jól érezni magukat.
A boltokban jól elszórakoztunk, két kosarat teljesen megpakoltunk, az egyikben főleg a hozzávalók voltak az ételekhez, plusz chipsek és kisebb harapnivalók. A másik kosár az italokkal volt tele. A futószalagra nem is nagyon tudtuk felpakolni, ezért kaptunk egypár mérges tekintetet, de a jókedvünk nem szállt el. Feltűnt már nekem hogy a kasszás fiatal hölgy nagyon szemezett Buckyval.
-Jó napot kívánok.-köszönt Buckyra nézve, és ingjét lejjebb húzta, így jobban látszott dekoltázsa. Nem bírtam ki, muszáj volt elvennem a kedvét.
-Szivem, a salátákhoz vettünk majonézt? Vagy szaladjak vissza érte?-raktam mind a két kezem Bucky vállára, aki egyből rájött miért csinálom. Féltékenység? Teljes mértékben.
-Igen, csak az a másik kosárban van. Ne szaladj sehova drágám, még baja lesz a babának.-fogta meg a hasam. Szegény eladó teljesen lefehéredett, onnantól kezdve ránk se nézett, csak húzgálta lefelé a vásárolt dolgainkat. Miután Natasha fizetett, egyszerre nevettük el magunkat mind a négyen.
-Nem is tudtam hogy terhes vagy!-mondta Steve azután hogy elhagytuk a kasszát.
-Én akkor nagyon lemaradtam, mert azt sem tudtam hogy együtt vannak.-nézett ránk Nat. Mi csak mosolyogtunk rajta, jól elvagyunk. Hazaérkezésünk után hirtelen előtörtek belőlem az érzések. Nem is tudom miért, meg hogyan, olyan hirtelen jött.
-Köszönök. Mindent.
-Ez csak természetes.-mosolygott Bucky
-Persze, de nekem ez akkor is sokat jelent hogy ennyit segítel, foglalkozol velem, aggódsz értem, ez annyira jól esik. Senki nem volt még velem ilyen kedves és törődő. Köszönöm.-mondtam a végére elérzékenyülve.
-Gyere ide.-tárta ki karjait, én pedig közelebb lépve hozzá, megöleltem. Fém kezével éppen hogy hozzám ért, de azonnal el is kapta. Én akarom hogy azzal a kezével is megérintsem. Kicsit elhúzódtam tőle, majd ránéztem.
-Szeretném ha ezzel a kezeddel is hozzám érnél. Ő is te vagy, mellesleg nagyon vagány és hozzád tartozik.
-Nem ráz ki tőle a hideg?
-Nem! Épp ellenkezőleg.-visszabújtam karjaiba, ő pedig végre mindkét kezével megölelt. Annyira jól esett. És mostmár biztos vagyok benne. Beleszerettem. Nem tagadom, egy több mint 100 éves, fém karú, szuperhősbe vagyok szerelmes. Mind a ketten egy pillanatban kaptuk fel a fejünket, és néztünk egymásra. Akarom őt. Futott végig az agyamon, akarom. Végre én is akarok olyat, ami másnak már rég beteljesült. Elkezdte arcomat közelebb húzni magához, amikor benyitott valaki a garázsba. Most komolyan? Idegesen fordultunk mind a ketten az ajtó felé, ahol Sam állt, nagyon nagy mosollyal az arcán.
-Én nem zavarok. Történjen meg az aminek meg kell történnie.-lépett vissza.
-Ezt a pillanatot már elcseszted, úgyhogy mondd.-mondta Bucky, közben kezét az arcomon hagyta.
-Csak Tony akart mondani valamit, és mindenki kell hozzá. De megmondhatom neki hogy mindjárt jössztök.
-Nem, megyünk Sam.
Szomorúan léptem el Buckytól, aki ugyanúgy szomorúan nézett rám. Sajnálom.
Nem tudtam elképzelni hogy mit akarhat Tony. Mindenre számítottam, csak arra nem, amit mondott. Az egész csapat, Thor is, ott ült a hatalmas asztalnál. Tony az asztalfőnél állt, egy aktával a kezében.
-Azt hiszem eljött az idő, hogy mindenki megtudja az igazat Haylievel kapcsolatban.-gombóc keletkezett a torkomban.-Szóval, többször elszóltam már magam, hogy mennyi mindent köszönhetünk neki, és úgy gondoltam igazságtalanság hogy ő nem tud róla, és nem is tud ezzel nekünk segíteni. Szóval, Haylie, ha ezt a gyűrűt felveszed-csúsztatott oda hozzám egy kék köves gyűrűt-akkor meg tudod mondani a jövőt. Belelátsz a jövőbe. Láthatod hogy mi fog történni.-Hogy mivan? Na nem, azért ennyire hülyeséget ne találjanak ki. 22 éven keresztül teljesen átlagosan éltem, érdekes hogy ilyenkor kell megtudnom hogy valójában ki is vagyok. A gyűrűt lassan az ujjamra húztam, majd egy erős fájdalmat éreztem a fejemben. Részletek jelentek meg előttem, de nem mindent tudtam kivenni belőle. Egy pohár széttört, a Quinjet felemelkedik, mindenki boldog. Te jó ég, most komolyan látom a jövőt? Úgy tudtam visszatérni, hogy a gyűrűt lehúztam az ujjamról. Elég rémült fejet vághattam, mivel mindenki ledermedve nézett rám.
-Mit láttál?-hajolt közelebb Bucky.
-A Quinjetet, mindenki boldog volt, és egy pohár tört szét. Ez most mit jelent? Bocsánat, de ez a sok infó, kicsit sok nekem.
-Elhiszem, de nem titkolhattuk tovább.-mondta Tony, és mostmár ő is helyet foglalt.
-És ha én nem akarom látni a jövőt?
-Nem muszáj, de ha valami veszély közeleg, akkor azt jó lenne ha látnád előre. Tudod szabályozni, ott a gyűrű, meg ha tökéletesre fejleszted a képességet, lehet hogy szimplán arra koncentrálsz amit látni akarsz, és ha meg fog történni, akkor megjelenik. De nekünk szükségünk van a segítségedre.
-Persze, én segítek, ebben. De a többi dolgot ami velem fog történni, nem akarom látni. Nem vagyok kíváncsi a saját jövőmre, azt majd úgy akarom megélni, hogy minden teljesen spontánul jön. De most az előbb belahasított egyet a fejembe.
-Na az azt jelenti, hogy valamit látnod kell. A szervezeted jelez neked, ha valamiről tudnod kell.
-De ezt miért 22 éves koromban kell megtudnom? Miért titkolták el előlem? Egyáltalán ki tudott arról, hogy nekem is van képességem?-kezdtem szép lassan felfogni, mi is történik velem.
-Én, anyukád, apukád, a SHIELD-től pár ember, és tegnap tudta meg Nat és Steve.-mondta Tony.
-Huhh, oké. Elnézést. Lehetne, hogy ezt majd máskor megbeszéljük? Most egy kicsi pihenésre lenne szükségem.-ezzel a mondattal egyelőre lezártam ezt a témát, szobám felé vettem az irányt, bezárkóztam és másnap reggelig, csak aludtam, ez most nagyon kipihentté tett.