𝑨𝒌𝒂𝒓𝒐𝒎 《𝐵𝑢𝑐𝑘𝑦 𝐵𝑎𝑟𝑛𝑒𝑠 𝑓𝑓.》✔

19. 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡

Izgatottan vártam a mai napot, hogy végre nyilvánosan, nyugodtan együtt mutatkozhatunk. Egy nyári, lenge virágmintás ruhát vettem fel, lapos talpú szandával. Buckyn térdig érő rövidnadrág, rövidujjú póló és tornacipő volt.
Motorral indultunk neki a városnak. Először sétáltunk a Central Parkban, közben vettünk fagyit. És amilyen szerencsések voltunk, nyilván ilyenkor futottunk bele, két lánybúcsús társaságba.
-Sziasztok!-jött oda hozzánk egy rókavörös hajú, zöld szemű lány, akin volt egy szalag, Bride to be.-Van egy percetek?-Bucky egyből bólintott, a csajszi körül álló többi lány pedig közelebb jött hozzánk. Vagyis Buckyhoz.
-Persze.-mondtam én is, nem fogom elrontani a nagy napját.
-Francesca vagyok, és azt a feladatot kaptam, hogy csak akkor mehetek férjhez, ha 1500 aláírást összegyűjtök. Már 500at sikerült tegnap összegyűjtenem, de ma estig még 1000t kell. Kérhetek egy aláírást?-tartotta oda a lapot. Mi mind a ketten aláírtuk, majd miután elköszöntek, mi is tovább indultunk.
-Te is akarsz majd ilyet csinálni?-kérdezte, én pedig egyből elcsodálkoztam. Velem tervezi a jövőjét?
-Szerinted lesz nekem egyszer lánybúcsúm?
-Egyszer biztos lesz.-adott egy kisebb puszit.
-De ilyen, biztos hogy nem. Nekem ha lánybúcsúm lesz, akkor elmegyek a barátnőimmel egy wellness hotelbe, és ott fogok kikapcsolódni, relaxálni. Soha nem értettem az ilyeneket, hogy az utcán kéregetnek, az számomra nem buli, én ezeket nem szeretem.
Miután sétáltunk még kb 10 percet, jött a következő banda, ahol kérdésekre kellett válaszolnunk.
-Ha jön mégegy ilyen társaság, én esküszöm hogy elküldöm őket.-mondtam mérgesen, Bucky csak nevetett rajtam.
Bementünk egy méregdrága üzletbe, és Bucky nyaggatott hogy vegyek magamnak valamit. Persze ránézve, az árcédulákra, majdnem dobtam egy hátast.
-Ezt vedd fel!-vett a kezébe egy vállfát, amin egy fekete hosszú, elől mélyen dekoltált, nyitott hátú fekete ruha díszelgett, derékrészén csillogó kövekkel.
-Azt akarod hogy valaki még ellopjon tőled?
-Tőlem aztán senki nem tud ellopni! Vedd fel, a kedvemért!
-Ez gyönyörű, de az ára, ez túl sok.-akasztottam vissza.
-Na sipirc a próbafülkékhez!-adta a kezembe, és irányított a függönyök mögé. A méret az pont jó volt. Ez a ruha gyönyörű. Egyből beleszerettem. De az ára, még mindig nem tetszik nekem. Elhúztam a függönyt, Bucky ott állt előttem, eltátott szájjal figyelt engem.
-Gyönyörű vagy!-szólalt meg pár másodperc után.-Neked tetszik?
-Csodálatos!-néztem meg magamat a tükörben.
-Akkor megveszem neked.
-Szó sem lehet róla. Egy vagyonba kerül.
-Azt hiszed nincs ennyi pénzem?-húzta fel a szemöldökét.
-Neem, dehogy. Csak nem hagyhatom hogy ilyenekre költs. Van rengeteg ruhám, nem tudom hova vehetném fel.
-Biztosítalak, hogy lesz rá alkalmad. Méghozzá ma este!
-Miért mi lesz ma este? Szülinap? Vagy mi? Mondd el!-fogtam meg a kezeit.
-Csak mi srácok tudjuk, meglepi egy hölgyeménynek, ezért nem tudsz róla. De ma este felveszed. Úgyhogy megveszem.
Nem kezdtem el vele veszekedni, ha ennyire szeretné megvenni, nem fogom megakadályozni :).
Míg levettem a ruhát, hallottam hogy valakik elkezdtek beszélgetni a fülke előtt. Mikor kihúztam a függönyt, akkor láttam hogy Bucky beszélget egy vele egymagas fekete hajú hölggyel. Ahogy kiléptem, mind a ketten rám néztek. Ez meg kicsoda?
-Haylie, bemutatom neked Gracet! Grace, egy régi, ismerősöm.-kereste Bucky a szavakat.
-Nagyon örülök!-fogta meg a kezemet a nő.-Barátnőd?-nézett vissza Buckyra.
-Igen, a barátnője vagyok.-léptem közelebb hozzá, át is öleltem.
-Szépek vagytok. Remélem nektek szerencsésebb lesz a kapcsolatotok.
-Öröm volt veled találkozni Grace, minden jót!-köszönt el gyorsan Bucky, és el is húzott engem a kasszához. Miután kifizette a csodálatos ruhámat, és kiléptünk az üzletből én egyből elkezdtem kérdezősködni.
-Ki volt ez a nő?
-Nem fontos. Csak egy ismerős.-terelte a szót.
-Bucky, nem akarom hogy titkaink legyenek egymás előtt, szóval kérlek hogy mondd el.-láttam rajta hogy ideges lesz, de minden kapcsolat alapja az őszinteség.
-Pár éve volt egy kisebb kapcsolatunk.
-Kapcsolat?
-Jártunk vagy 2 hetet, de nem ő volt az igazi, úgyhogy tovább léptünk. Semmit nem érzek iránta. Akkor se éreztem, csak annyira magányos voltam hogy kellett valaki, akire támaszkodhatok. Ekkor jött Grace, de nem ő volt az igazi. Úgyhogy, az már a múlté. Koncentráljunk az estére. Hazaértünk, és a csajokkal összeültök szépülgetni. Vagy szépitkőzni. Nem tudom én hogy hogy kell ezeket mondani.-fogta meg a kezemet, és indultunk el haza.

Amint beléptünk a házba, én gyorsan lepakoltam a szobámba, de már nyílt is az ajtó.
-Te tudod hogy mi lesz este?-viharzott be Nat.
-Előtted is titkolóznak? Bucky megvette nekem ezt a ruhát, mert ma este lesz valami, amiről csak a férfiak tudnak.-húztam ki a ruhát a táskámból, Nat pedig egyből a kezébe vette.
-Ez gyönyörű! Mennyibe került? Nagyon merész, de imádom.
-Egy vagyon volt.-adtam a kezébe a blokkot, Nat szeme pedig elkerekedett.
-110$-ba került? Hát Bucky nagyon szeret téged.
-Hé, itt miért vannak még nőstények?-nyitott be Tony és Steve.
-Mit titkoltok ennyire?-állt fel Natasha.
-Majd minden időben kiderül. De most egy emelettel kérlek titeket feljebb fáradni.-mutatott Tony a plafonra.
-Van meg felettünk egy emelet?-néztem felváltva a szobában tartózkodókra.
-Igen, az csak egy kisebb társalgó. Az épp ilyen helyzetekre van kialakítva.-mondta Steve.
-Gyanúsak vagytok nekem.-nézett Nat Tonyra. Én megfogtam a táskámat, amiben a csodálatos ruhám volt, és Natasha után menve, felmentünk a 4. emeletre. A tágas térben rengeteg fotel, babzsák foglalt helyet, ahol a csajok üldögéltek. Wanda, Pepper, Morgan, Michelle-Peter barátnője,(azért jó hogy a társaságban van egy korban hozzám közelálló csajszi) Hope, Sam barátnője Holly és mi ketten.
-Senki nem tudja hogy mit terveznek a fiúk?-fordultak hátra hozzánk.
-Semmi.-intett nemet a fejével Nat. Mindenkinek ott volt a ruhája, amit viselnie kellett ezen a titokzatos estén. Teljesen úgy éreztem magam mint egy pizsipartin, mindenféléről beszélgettünk, aztán elkezdtünk készülődni. Mindenki ruhája csodálatos volt, végülis, csodálatos nőkhöz, csodálatos ruhák illenek. Pepper kék hosszú ruhát viselt, rajtam a fekete volt,  Wanda pirosban volt, Hope sötétkében, Morgan rózsaszínben, MJ narancssárgában, ami tökéletesen illett barna bőréhez, és hajához, Holly zöldben, Natasha pedig szürke-fekete ruhát viselt.
-Hölgyeim, mostmár lefáradhatnak a nappaliba.-szólalt meg Péntek, mi pedig elindultunk két szinttel lejjebb. A nappaliban helyet foglaltunk egymás mellett, a fiúk még mindig sehol nem voltak. Aztán megszólalt a Ding Dong Song, mi pedig egyből elkezdtünk nevetni. A fiúk egymás után jöttek befelé hullámozva, mi már fetrengtünk a nevetéstől. Aztán amilyen koreográfiát rittyentettek nekünk, hát azt senki nem tudná megismételni. Bucky az elején kicsit szégyenlős volt, ahogy láttam, de a végén már jobban rázta a fenekét mint Tony. Miután Tony, Thor, Bucky, Steve, Vízió, Sam, Rhodey, Bruce, Peter és Scott végigtáncolták a dalt, elindult halkan egy lassú dal. Nem ismertem ezt a számot, úgyhogy nem tudom a címét. Scott odajött Hope-hoz, elhívta a táncolók és a nappaliban üldögélők közé, megfogta a kezét, itt már sejtettem hogy mi fog történni. És az is lett amire gondoltam. Letérdelt elé, Hope pedig sírva fakadt.
-Hope, eltelt már annyi idő, hogy biztos legyek abban, te vagy az akivel szeretnék lenni egész életemben. Édesapád engedélyt adott rá, úgyhogy most megkérdezlek téged. Hozzám jössz feleségül?
-Igen!-válaszolta vidáman Hope. A társaság tapsviharban tört ki, nagyon tetszett hogy Scott ilyen kreatív volt, és így kérte meg a szerelme kezét. Nagyon romantikus volt. Az este további részében egy nagyon laktató vacsorára ültünk össze, aztán pedig egy kisebb bulit tartottunk. Nem győzöm ismételni magam, hogy mennyire jó ehhez a csapathoz tartozni. Önmagamat adhatom, boldog vagyok velük, és még biztonságban is vagyok.