𝑨𝒌𝒂𝒓𝒐𝒎 《𝐵𝑢𝑐𝑘𝑦 𝐵𝑎𝑟𝑛𝑒𝑠 𝑓𝑓.》✔

23. 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡

Nem kell mondanom mennyire izgultam, és kikészültem azalatt a 4-5 óra alatt. Több lehetséges megoldást végig gondoltam, próbáltam nyugtatni magamat.
Este 10 óra volt, még mindig nem érkeztek meg. Valami arra a tettre vezérelt, hogy járjam végig a hatalmas házat.
Benéztem az edzőterembe. Egyből eszembe jutottak az edzések. Amikor nem mertem megütni Natashát. Amikor szétesett az az eszköz aminek máig nem tudom a nevét. Amikor Buckyval az edzőteremben csókolóztunk, mert meguntuk az edzést.
A moziterem, ahol az egész csapattal néztünk meg számos filmet. Nevettünk és sírtunk egyaránt. Tony vicces beszólásai.
A bowling terem. Ahol Thor egyszer akkorát dobott hogy beszakadt a bowlingpálya, Tony pedig dühromahot kapott.
A nappali, ahol körülbelül minden kezdődött. A bulik, közös főzések. Az eljegyzés. Amikor ott először találkoztam a Galaxis örzőivel.
A kicsi terasz, ahol mindig Wandával kávéztunk, vagy teáztunk. Amikor Vízió átsétált a falakon, én meg szívinfarktust kaptam. Na meg amikor Pénteket megismertem és szívinfarktust kaptam.
A szobám és Bucky szobája, amit nem részletezek.
Amikor beszöktünk a felszereléses, öltözetes szobába, és bekapcsolt a riasztó.
Na és a medence, ahol az első csókunk történt. Persze mellette rengeteg medencés buli, és felfrissülés, de ez a legszebb emlék számomra. Bele se mertem gondolni, hogy mi lesz akkor ha bármelyiküknek baja esik. Összeállt az egész csapat, csak miattam. Én annyi mindennel tartozom már nekik, hogy azt soha nem fogom tudni viszonozni.

Hangokat hallok. Visszajöttek. Nem merek kimenni. De muszáj.
Felhúztam gyorsan a tornacipőmet és rohantam ki a Quinjethez. Az ajtó épp akkor nyílt ki, és szép lassan kimászott belőle mindenki. Nem tudtam semmit leolvasni az arcokról. Nyertek? Vesztettek? Mi történt?
Steve, Nat, Tony, Bruce, Thor szálltak ki szépen egymás után. Aztán Clint, Wanda, Vízió, Scott, Hope, Rhodey. Na oké, mindjárt szívinfarktust kapok. Sam, Strange, az örzők, Peter és, ajjj itt rogytam össze és kezdtem el sírni. Itt van, él, nem halt meg.
Összeszedve magamat, odaszaladtam hozzájuk, először Buckyhoz, akinek ölébe ugrottam, lábaimat összekulcsoltam derekán és megcsókoltam. A többiek biztosan kínosan érezhették magukat. A boldogság szerte áradt az egész testemben. Soha nem voltam még ennyire boldog.
-Azt hittem itt halok meg, nem tudtam mikor jöttök vissza.-mentem oda mindenkit megölelni.
-Haylie.-mondta Tony kifáradva-Győztünk!
Ma úgy látszik, ez ilyen teljesen sírós nap számomra. Épp hogy abbahagyom, máris kezdem újból. Odamentem hozzá, és megöleltem.
-Főztem nektek vacsit.-mondtam, mire mindenkinek felcsillant a szeme, és elindultunk a konyhába.
Még mielőtt megérkeztek volna, gyorsan megterítettem, hogy mire hazaérnek, mindenki csak egyen egy jó nagy tál ételt. Átöltözött mindenki kényelmesbe, én Buckyn csüngtem, aki szerintem már unt engem. Dehoogy, ő is puszilgatott és ölelgetett. Nem tudtunk betelni egymással. Na ma se fogunk aludni.
-Valamit azért majd meséltek?-kérdeztem, miután befejeztem az én részemet. Mindenki rám nézett, és mint akik erre vártak, egyszerre keztdek el beszélni. Csak szó foszlányokat érkeztem elkapni, mint például: Megérkeztünk oda ahol bemértük Johhnyt. Aztán jött az a brutálisan kemény csávó. Parker elkezdett beszélni valami filmről. A többi harcos mutáns ránk támadt, és elkezdtek megharapni minket. Aztán végülis Bucky, Thor és Tony ölték meg Johhnyt.
-Ooké.-próbáltam rendezni magamban a hallottakat.
Wanda neki akart állni mosogatni, de én elküldtem pihenni. A vendégszobákban aludtak a vendégeink.
-Haylie, vége a veszélynek, ha úgy gondolod már eleged van belőlünk, nyugodtan hazakötlözhetsz.-mondta Tony.
-El akarsz innen küldeni? Én nem akarok hazamenni.-mindenki rám kapta a fejét.
-Hát hogyhogy? Ott van az egyetem, a barátaid, a családod.
-Attól ők ugyanúgy megmaradnak. Nekem már ti vagytok a családom. Veletek akarok lenni minél többet. Olyan jó veletek élni, sokkal másabb mint magamban a lakásomban. Szeretlek titeket. És majd az én hercegem megtanít motorozni, és majd járok úgy egyetemre. Nem lennék képes titeket itt hagyni ennyi idő után. Nagyon a szívemhez nőttetek.-tettem a kezeimet a szívemre.
Ha jól láttam, Tony elkezdett sírni, Thorral együtt. Steve magához ölelt, majd csatlakozott Bucky, és sorba a többiek. Végül egy hatalmas csoportos ölelés alakult ki. Miután megbeszéltük hogy akkor továbbra is itt maradok, Buckyval elindultunk a szobáink felé. Szobámba beérve, kulcsra zártam az ajtót. Ő már ott ült az ágyamon, én pedig ölébe ültem.
-Annyira aggódtam érted. Soha nem akarlak elveszíteni. Mostmár rájöttem. Ez nem csak fellángolás, komoly érzelmeim vannak irántad. Életem végéig veled akarok lenni, veled ébredni, veled feküdni.-Bucky perverzül elmosolyodott, mire én csak adtam neki egy kisebb puszit.-Szóval veled akarok mindent csinálni. Nagyon szeretlek James Buchanan Barnes.
-Hát te aztán tudsz fogalmazni.-mosolygott.
-Tudod, most valami olyasmit kéne mondanod, hogy te is mennyire szeretsz és velem akarsz lenni, életed végéig imádni fogsz, vagy hasonlók.
-Én mindig melletted leszek. Nagyon, nagyon szeretlek! Viszont én nem szavakkal fogom neked kimutatni szeretetem. Hanem cselekedetekkel.-kezeit arcomra vezett, és szenvedélyesen megcsókolt.
Te jóég hogy én mennyire szeretem.