𝑨𝒌𝒂𝒓𝒐𝒎 《𝐵𝑢𝑐𝑘𝑦 𝐵𝑎𝑟𝑛𝑒𝑠 𝑓𝑓.》✔

11. 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡

Ehhez a részhez, erősen ajánlott valamilyen édesség majszolgatása!

Szombat reggel fáradtan, és kicsit fájó karokkal keltem fel. Az éjjeli szekrényemen egy kis üzenet fogadott.
,,Remélem jól aludtál. Tartalmas nap elé nézünk. Bucky."
Oooooo isteneeem. Mit akar ez jelenteni? Elindultam a konyhába, ahol Bucky éppen Wanda segítségével kente a Nutellás palacsintákat. Hogy milyen jól néz ki rövid hajjal.
-Jó reggelt! Remélem szereted!-lépett közelebb Bucky, és normális kezével hívott az asztalhoz. Wanda odahozta a tál palacsintát, aztán ott is hagyott minket.
Bucky még tejszínhabért és eperért szaladt, majd azt is tett a palacsintára.
-Mivel érdemeltem ki én ezt?
-Tudod, amikor bekerültél a kórházba, eszembe jutott a legrosszabb végkifejlet. Rájöttem hogy nem tudhatjuk mennyi időnk van az életünkből. Úgyhogy minden percet ki kell élveznünk, ne hagyjuk ezeket az értékes perceket elveszni. Már 3. Hete hogy itt vagy, kedden lesz 3, és mostmár tényleg szeretnék többet, mint barátság.-ő most tényleg a szemembe mondta hogy érez irántam valamit? Ez annyira tetszik a férfiakban, ha valaki felvállalja az érzéseit, és ilyen őszintén tud róla beszélni.
-Wow. Hát szóhoz se jutok.
-Szóval, szeretnék veled programokat. Nem is tagadom, én megmondom úgy ahogy van, ma egyelőre pihensz, meg holnap is, de jövőhéten, minél többet szeretnék veled lenni.
-Most ez tudod milyen jól esik? Mindig is szerettem ha valaki mer beszélni az érzéseiről. Az meg mégjobban meglep, hogy te ilyeneket...gondolsz rólam...és szeretnél velem lenni.-mondtam ki nehezen, zavaromban.
-Jó étvágyat!-tolta elém a tányért, én pedig mint aki sosem evett, elkezdtem elfogyasztani a mennyei palacsintákat.
-És mi a mai program?
-Egész nap pihi, aztán este lesz egy kis program, de nem kell sehova menni. Wanda lefoglal, hogy nehogy meglásd a meglepetést.
-Oh akkor Wanda tud mindenről.
-Steve és ő segítettek nekem ebben.-itt állt össze teljesen a kép, hogy ő most tényleg elkezdett nekem udvarolni, és szerintem randizni fogunk.
-Nagyon finom lett a palacsinta, nagyon jól esett! Köszönöm szépen!-álltam fel, és helyeztem a mosogatógépbe.

Az egész napomat a szobámban töltöttem, és TV-t néztem. 6 óra körül lehettünk, amikor Wanda bekopogott hozzám, és szólt hogy öltözzek át kényelmesbe, de melegbe. Felvettem egy hosszú nadrágot, és egy hosszúujjú felsőt, zoknit is húztam, nem tudtam mit tervezhet. Aztán jött Steve, és egy kendővel bekötötte a szemem. Elindultunk valamerre, így bekötött szemmel nem tudtam tájékozódni. Aztán éreztem hogy kiértünk a házból, a fülledt meleg megcsapta az arcomat.
-Steve, hova viszel?
-Már csak két másodperc!
Megérkeztünk valahova, és szép lassan levette rólam a szemkötőt. A szemem elé tárult egy nagy trambulin, valamint Bucky, aki mosolyogva néz engem.
-Ez meg micsoda?-kaptam a szám elé a kezem.
-Valami különlegeset szerettem volna kitalálni, és ez jutott eszembe.
-Én mentem. Jó szórakozást!-köszönt el Steve. Bucky pedig közelebb jött, kezemet megfogta és közelebb vitt a trambulinhoz. Minden le volt takarva pokrócokkal és takarókkal, a tetejére is volt húzva egy, hogy ne szálljanak be a bogarak. Majd ahogy besegített a belsejébe, ott még különlegesebb tárult elém. Fényfüzérek mindenhol, még több takaró, párna, és rengeteg nassolnivaló.
-Itt fogunk aludni. Lehet túlzás elsőre együtt aludni, de na mégse olyan együtt alvás. Hogy tetszik?
-Ez eszméletlenül jó. Annyira különleges, egyedi és szóhoz se jutok. Nagyon szépen köszönöm.
Befeküdtünk a rengeteg párna és takaró közé, elővette a laptopot és elkezdtünk filmeket nézni.
11 óra körül lemerült, úgyhogy elkezdtünk beszélgetni.
-Nézd, ennek a nyakláncnak különleges története van.-vette le a nyakáról azt a nyakláncát, amit még az 1940es években kezdett hordani, bele volt írva a neve, születési dátuma, adatai-Ezt még a seregben kaptam. Aztán amikor a HYDRA-hoz kerültem, elvesztettem. De amikor pár éve visszamentünk Szibériába, megtaláltam. Ez számomra egy nagyon fontos emlék, és kész csoda, hogy visszakerült hozzám.
-Ez tényleg nagyon különleges. Kész szerencse hogy visszakaphattad. Nem akarok erről beszélni, de most akkor Anthony volt a veszélyforrás?
-Ő csak az egyik végrehajtó volt. De ő általa, hamar meglesz a főnök. Megvédelek. Legközelebb bármi lesz is, veled leszek. Nem hagylak magadra. Chipset vagy csokit kérsz?
-Mind a kettőt.-nevettem, majd közénk is helyezte a nasikat. Éjfél lehetett már amikor kezdtem elálmosodni. Egy pici világitást hagyott csak égve a többit lekapcsolta.
-Most sincs semmi veszélyes a közelben, itt vagyunk az udvaron, Wanda távoltartja a bogarakat, senki nem tud zavarni.-mondta, miközben beljebb takart. Nem volt hideg, de jól esett a takaró melege.-Kényelmes egyébként, vagy inkább a szobádban aludnál?
-Semmi pénzért nem aludnék a szobámban. Ez nekem tökéletes.
-Azért szólj ha félsz, vagy bármi.
-Miért, akkor mit fogsz csinálni?
-Megölellek, vagy amit csak szeretnél.-mondta közelebb hajolva.
-Félelem nélkül is megölelhetsz.-adtam neki engedélyt. Jól esne ha megölelne. Én a bal oldalamra fordultam, ő pedig a jobb kezét, kezemre helyezte.