𝑨𝒌𝒂𝒓𝒐𝒎 《𝐵𝑢𝑐𝑘𝑦 𝐵𝑎𝑟𝑛𝑒𝑠 𝑓𝑓.》✔

4. 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡

Ooolyan nehezen bírtam elaludni, ismeretlen helyen annyira nehéz mindig aludnom. Aztán reggel korán is keltem, úgyhogy indultam a konyhába kávét csinálni, hogy kicsit magamhoz térjek.
A konyhába beérve, láttam hogy Bucky a nappaliban ül. Köszöntem neki, és elkezdtem kávét készíteni magamnak. Közben akárhányszor felnéztem rá, mindig engem nézett.
-Jó reggelt.-érkezett meg Wanda.
-Szia. Kérsz kávét?-mutattam a kávéfőzőre.
-Nem kávézok, de köszi.-leült velem szemben a konyhaszigetre, és onnan figyelt engem. Bucky időközben az ablakhoz sétált, onnan nézett kifelé a hatalmas udvarra. Rövidujjú szűk pólót viselt. Nem tagadom, többször végignéztem felsőtestét, ami ebben a pólóban nagyon jól mutatott. Fém karja lehet csak nekem, de annyira vagány és egyedi. Vajon milyen lehet az érintése? Arra eszméltem hogy Bucky engem néz. Gyorsan el is fordítottam a fejem, bár ez mostmár semmit nem számított, végignézhette ahogy én végigmérem.
-Na sikerült vele beszélned?-kérdezte Wanda, mikor látta hogy visszatértem a Földre.
-Miért? Ez most honnan jutott eszedbe?-nem értettem honnan tudhatja hogy beszélni akartam vele. Álljunk csak meg.-Te belenéztél a fejembe?
-Muszáj voltam, hogy tudjak segíteni. Nem csináltam semmit, de tudnom kellett, és így tudok neked tanácsot adni.
-Legközelebb talán kérdezz meg, és beszélek neked magamtól.-nem tudtam hogy nevessek, vagy inkább mérges legyek.
-Ne haragudj!
-Hát oké.-kicsit azért mégis mérges voltam, úgyhogy inkább leültem a nappaliba. Bucky még mindig az ablaknál állt, aztán leült mellém. Pár percig csendben ültünk. Én szaporábban vettem a levegőt, nem tudtam elképzelni mit akarhat. 5 perc után még mindig nem szólalt meg, és végül felállt, elment. Akkor ne beszélgessünk. Vissza bementem a szobámba, és úgy gondoltam felhívom a barátnőimet, elmesélem nekik hol is vagyok.
-Hogy hol vagy?-kiáltotta Vicky.
-Igen jól hallottad. A Bosszúállók főhadiszállásán.
-De hogy, vagy mi, hogyan kerültél te oda?
-Arról nem beszélhetek, és nem is hiszem hogy megyek pénteken a bálra.
-Miiii? Miért nem?-ijedt meg Sephie.
-Mert nekem most biztonságban kell lennem. És nem akarom hogy bajom essen.
-És ha valaki eljönne onnan veled? Kik vannak ott? Mesélj már csajos.
-Hát Tony,Steve, Sam Wilson, Bruce és Bucky, na meg Vízió.
-Oo a fémkarú Bucky? Na vele, például simán eltudnálak képzelni.-mondta Josephine. El tudna képzelni, annak örülök
-Ezt még majd átgondolom. Meg megbeszélem a többiekkel. De most megyek. Majd még mesélek, hívlak titeket.
-Okés csajszi, érezd jól magad.-mondta Vicky.
-Puszii.
Miután elköszöntünk nem is tudtam mihez kezdjek magammal. Úgy gondoltam 10 perc fetrengés után, hogy edzek egy kicsit.
Átöltöztem kényelmesebb ruhába, aztán elkezdtem megkeresni az edzőtermet, egyszer a moziteremben lyukadtam ki, már kezdtem feladni, de végül csak megtaláltam. Nem volt ott senki, úgyhogy fülessel elkezdtem zenét hallgatni miközben futottam. Aztán elkezdtem boxolni. Tényleg kell nekem ez a mozgás. Örülök nagyon hogy Natasha segít majd nekem az önvédelemben. Miután kiboxoltam magam, valami másik eszközzel akartam elkezdeni edzeni, de nem tudtam hogy is kell használni. Akkor láttam meg hogy Bucky az ajtónak támaszkodva engem néz. Megijedtem.
-Mióta állsz ott?
-10 perce, maximum. -mosolygott. -segítsek?
-Nem, nem kell. Megoldom.-emeltem fel a kezembe az eszközt ami szétesett. Muszáj pont előtte szerencsétlenkednem?
-Szerintem segítek.-nevetett, majd közelebb lépett hozzám. Elkezdte összeszerelni, közben hol rám, hol a (még mindig nem tudom a nevét) sporteszközre nézett.
-Inkább hagyjuk amúgy is elfáradtam.
-Most miattam akarsz elmenni?
-Nem, dehogy. Pont hogy meg szeretnélek ismerni.
-Kérdezz bármit.
-Inkább mesélj te.
Leültünk a földre, és megállás nélkül mesélt, ami csak eszébe jutott. Nagyon szeret sportolni, fontosak neki a barátai, az őszinteség. Egyszer szeretné bejárni Európát, és imádja a szilvát. Zömében erről beszélgettünk.
-Mr. Barnes, Ms. Wood, megterítettek az ebédhez. Önöknek is készítettek tányért. -szólalt meg Péntek.
-Együnk!-csaptam össze a tenyeremet. Bucky felsegített a földről, és el is indultunk a konyhába. A többiek az asztalt rendezgették, Steve Buckyra nézett, és mintha szemmel mondta volna hogy gyere és mesélj, azonnal. Mi leültünk az asztalhoz, én Wanda és Tony közé.
-Ki főzött? Nagyon jó illat van.-szagoltam bele a levegőbe. Tényleg olyan kellemes illata volt az ételnek amit készítettek.
-Wanda és én csináltunk pörköltet.-mondta Vízió, közben pedig letett 2 kompótostál savanyúságot. Miután mindenki elfogyasztotta ezt a nagyon finom és laktató ebédet, segítettem Wandának elmosogatni. Azután erőt vettem magamon, és Tonyhoz mentem megbeszélni a péntek estét.