𝑨𝒌𝒂𝒓𝒐𝒎 《𝐵𝑢𝑐𝑘𝑦 𝐵𝑎𝑟𝑛𝑒𝑠 𝑓𝑓.》✔

12. 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡

Reggel úgy ébredtem, hogy Bucky mellkasán fekszem. Nem ültem fel, nehogy felkeljen, de mégis kíváncsi voltam hogy fent van e.
-Fent vagy?-suttogtam alig hallhatóan.
-Egy ideje igen. Jól aludtál?
-Fantasztikusan.
-Akkor, pincér! Kérem a reggelit!-kiáltotta, mire egy kéz jelent meg a trambulin bejáratánál, ami egy tányért tartott. A tányéron mindenféle étel volt. Pirítós, tojás, zabkása, gyümölcsök.-Jó étvágyat!
-De te is eszel!? Ugye?
-Még szép.-bólogatott.
Együtt elfogyasztottuk a reggelit, majd indulni akart, de visszahúztam.
-Mi van akkor, ha soha nem akarom hogy ennek vége legyen?
-Akkor nem lesz vége. Szerelünk ide TV-t, wifit, konnektorokat és itt fogunk lakni.
-Szívesen laknék veled.-mondtam ki azt, amit már oly régen vártam. Azt hiszem most jelentettem ki hogy beleszerettem. 3 hét ismerkedés, barátkozás után beleszerettem. És úgy látom, ő is. Milyen hirtelen jött ez mind a kettőnknek, hogy egyszerre kezdtünk közeledni egymáshoz. De jó végre szerelmesnek lenni. Főleg úgy, hogy ő is érez valamit.
-Addig leszünk itt, ameddig szeretnéd.-feküdt vissza, és ismét elkezdtünk beszélgetni.-Emlékszem arra, amikor ideköltöztem, Tony akkor fejlesztette ki a hologramos technológiát. Sokszor nem tudtam bekapcsolni a TV-t, nekem ez nagyon új volt, és nehezen tudtam kezelni.-nevetett saját magán.
-De mostmár tudod hogy kell ugye?
-Persze.
-Mesélsz nekem arról a balhéról ami Steve és Tony között volt? Olyan sokszor hallottam már hogy valaki megemlítette, de nem ismerem a sztorit. Persze csak akkor ha nem gond.
-Szívesen elmondom ha érdekel. Létrejött a Sokoviai egyezmény, ami annyit takart, hogy a parlamentben lévő vezető emberek, miniszterek döntik el hogy mehetünk e bevetésre vagy sem. Ezt a Bosszúállók egyik fele támogatta, a másik ellenezte. Engem kiadva magának egy férfi robbantott ennek az aláírásakor, ezzel bemártottak engem, keresni kezdtek. Steve mellém állt, tudta hogy nem én voltam, de mások ezt nem így gondolták. Elfogtak engem, és aki robbantott, felolvasta a szavakat, amikkel elő lehetett csalni a HYDRA programját. El akartam indulni rombolni, de Steve megállított. Ekkor zuhantunk a helikopterrel a vízbe, ez szűntette meg a tél katonáját belőlem egy kis időre, egészen addig, amíg Wakandában teljesen ki nem törölték. Stevenek rengeteg mindent köszönhetek. Igaz barátom, mindig kiállt mellettem, örökre hálás leszek neki. Ezután két részre vált a csapat, és volt egy keményebb harc közöttünk.
De aztán telt az idő, és belátták, hogy nem érdemes rosszban lenni. A Sokoviai egyezmény érvénytelenítésre került, úgyhogy mostmár nem függünk senkitől.
-Nálatok mindig zajlik az élet.
-Hát, sokfélék vagyunk, ezért gyakoriak a viták is, de mindent próbálunk megoldani. És mostmár te is ehhez a családhoz tartozol.
-Nagyon jól esik mindenkitől hogy ennyit törődik velem. Nincs testvérem, úgyhogy én kiskoromban is sokszor magamban voltam. A szüleimnek dolgozni kellett, utólag kiderült, a SHIELDnél dolgoztak, és én általában bébiszitterre lettem bízva. Nem irányult felém elég sok figyelem. Ezért szokatlan nekem hogy itt mindenki gondoskodó és aggódó. Nagyon jól esik, persze, csak szokatlan.-mondtam, miközben megettem az utolsó epret.
Dél volt már, amikor kimásztunk a trambulinból, és elindultunk vissza a házba.
-Jól érezted magad?-kérdezte Bucky, közben kinyitotta előttem az ajtót.
-Igen, nagyon szépen köszönöm! Nagyon különleges volt.
-Akkor örülök neki!
-Köszönöm!-mondtam mégegyszer, és arcára adtam egy puszit. Ha a szemembe mondta hogy többet akar mint barátság, akkor egy puszi belefér. Én elindultam a szobámba, Wanda épp akkor lépett ki a sajátjából, kezemet megragadta, és behúzott a szobájába.
-Mindent mesélj el!-olyan lett Wanda számomra mint a nővérem. A fogadott nővérem. Mindent meg tudok vele beszélni, őszintén, meghallgat, nem ítél el. Imádok itt lenni.
-Először is, tegnap reggel a szemembe mondta, hogy többet akar mint barátság. A többit tudod, mert te szervezted, aztán este rengeteget beszélgettünk, filmeket néztünk. Annyira hangulatos volt ott feküdni, beszélgetni. Aztán mondta hogyha félek, akkor megölel, én pedig mondtam neki hogy nyugodtan öleljen meg. Úgyhogy egymást ölelve aludtunk el. Reggel együtt reggeliztünk, és utána már csak ott fetrengtünk és beszélgettünk.-mondtam fülig érő mosollyal.
-Teljesen belezúgtál! Te tényleg szerelmes vagy. Mondjuk megértem, rövid hajjal, mintha valaki más lenne. Nagyon édesek vagytok együtt.
-Nagyon szeretem.-terültem el az ágyon, Wanda csak nevetett rajtam.-Na de mi van veled és Vízióval?-ültem fel, hogy lássam Wandát.
-Megbeszéltük a dolgokat, a gondokat, és mivel egyikünk sem tud élni a másik nélkül, felesleges külön lennünk.
-Helyes! Örülök nektek!-bólogattam.