𝑨𝒌𝒂𝒓𝒐𝒎 《𝐵𝑢𝑐𝑘𝑦 𝐵𝑎𝑟𝑛𝑒𝑠 𝑓𝑓.》✔

7. 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡

Haylie Wood

Tony kölcsönadta az egyik kocsiját, azzal a feltétellel hogy egy darabban hozzuk vissza. Buckynak motorja van, azzal elég kényelmetlen lett volna nekem báli ruhában utazni. 7 órakor indultunk el. Mikor kiléptem az ajtón, mindenki végignézett rajtam, Bucky már ott állt a nappaliban, neki is hatalmas mosoly jelent meg a száján.
-Haylie, nézd csak, ezt odaadom neked. Ez egy picike gomb, ha megnyomod, 2 percen belül ott vagyunk. Bármi baj történne, jelezz.-adott a kezembe Tony egy picike gombnak tűnő szerkentyűt. Aztán Buckyra néztem, aki már türelmetlenül várt rám, hogy hozzám szólhasson.
-Gyönyörű vagy.-lépett közelebb hozzám. Haja konytba volt fogva, fekete öltönyt és lila nyakkendőt viselt. Én magassarkúban voltam és még így is magasabb volt nálam. Annyira jól nézett ki ő is.
-Te is nagyon jól nézel ki.-mondtam, majd bele karoltam és elindultunk a garázsba. Tony, Steve és Nat kikísértek minket. Bucky kinyitotta nekem az ajtót, és miután ő is beült elindultunk. Mikor kezeit a kormányra helyezte, akkor láttam hogy bal kezére kesztyűt húzott. Tényleg, a fém kezével lehet kicsit ijesztő lenne. Az úton nem sokat beszélgettünk, csak akkor kérdezett engem, amikor egy utcával hamarabb kanyarodot le a kelleténél, így kicsit kanyargózni kellett a helyszínhez. Leparkoltunk, és el is indultunk befelé. Én belekaroltam, és próbáltam oldani benne a feszültséget.
-Figyelj, szeretném ha jól éreznéd magad. Ne izgulj, mindenki kedves lesz veled, lehet felismernek majd, de a legtöbben nagyon közvetlenek.
-Persze, próbálom majd jól érezni magam.-láttam rajta hogy nagyon izgul. Mint én amikor a Bosszúállókhoz érkeztem. Teljesen megértem. Neki nem ez a megszokott környezet, mégis bátor mert eljött velem. Még utóljára egymásra néztünk, majd elindultunk.
Barátnőim, mintha készenlétben álltak volna, azonnal lerohantak minket. Ők is csodásan néztek ki, de egyből kérdezősködni kezdtek.
-Kivel érkeztél?-nézett Buckyra Vicky barátnőm.
-Ohh, elnézést. Hadd mutassam be James Buchanan Barnest. De mindenki csak Buckynak szólítja.-simítottam végig a karján, de egyből el is húztam, mert zavarba jöttem.
-Örvendek. Vicky Gordon.
-Bucky Barnes.-fogtak kezet.
-Josephine Duncan.
-Nagyon szépek vagytok együtt.-mosolygott Vicky. Mi is elmosolyodtunk, de nem szólaltunk meg.-Gyertek igyunk valamit.-ragadta meg a kezem, én pedig elkaptam Bucky kezét. Mi kevésbé alkoholos italt választottunk, Vicky torkán viszont csak úgy csúsztak lefelé a felesek. Nem mertem belegondolni mi lesz ennek a vége. A közelünkben lévő emberek, elég furán nézegették Buckyt, aki szerintem kellemetlenül érezte magát.
-Tudom hogy nehéz, de próbáld meg kizárni a többi embert, és koncentrálj egy kicsit a szórakozásra.-mondtam közel hajolva hozzá.
-Menjünk táncolni.-rakta le a poharát, és mintha meg sem hallotta volna amit mondtam, de szinte arra reagálva húzott be a táncoló tömegbe. Szinte egy Discoban éreztem magam, csak annyi különbséggel, hogy itt mindenki báli ruhában volt.
Egy hatalmas kör alakult ki, egyre több ember csatlakozott, míg középen táncolt valaki. Nagyon jól éreztem magam. Kapkodtam a fejem a barátnőim, Bucky és a többi szórakozó ember között. Teljesen olyan volt, ahogy elképzeltem. De persze egyszer minden véget ér. Azon kaptam magam, hogy valaki megragadta a kezem, és kirántott a tánckörből.
-Anthony. Hát te?-lepődtem meg, amikor megláttam ki is áll velem szemben.
-Azt mondtad baj van, és nem tudunk találkozni, ahhoz képest elég jól érzed magad egy ismeretlen férfivel.
-Mi közöd van hozzá? Nem rád tartozik a magánéletem, nem tartozom neked magyarázattal. Visszautasítottalak, igen. Te is jópárszor elküldtél engem, de ha én elküldelek, az neked rosszul esik? Ugyan már!
-Ez igen Haylie. Milyen talpraesett lettél, talán őmiatta?-mutatott fejével Buckyra, aki felénk közeledett.
-Minden rendben Haylie?-nézett rám aggódóan.
-Persze, menjünk harapjunk valamit.-akartam elhúzni onnan, nem akartam Anthony közelében lenni.
-Be se mutatod a barátodat?-mondta, sőt kiabálta Anthony, mire a körülöttünk táncoló emberek furán néztek ránk.
-Ő nem a barátom, csak.-nem is tudtam mit mondjak. Mik vagyunk mi Buckyval? Ilyen nehéz helyzetbe kerülni.
-Nem mindegy az neked?-vette át a szót Bucky.
-Csak érdekel, hogy ki is az, aki miatt engem ott hagyott Haylie.- ahogy ezt kimondta, Bucky kérdőn nézett rám.
-Nem gondolod hogy az egy icipicit túlzás hogy ott hagytalak? Elhívtál randizni, nem tudtam menni, meg nem is akartam. Nem értem miért olyan nagy dolog ez. Van elég sok csaj barátnőd, ismerősöd. Szedd fel valamelyiket. És kopj le rólam.
-Haylie, én nem értelek. Hetekkel ezelőtt még odáig voltál értem! Hogy változhat meg egy ilyen vélemény ilyen hamar? Hát akkor ha nem ő, valaki más van a dologban. Ne is tagadd.
-Szerintem hagyjuk is. Majd ha Haylie akarja akkor megbeszélitek, ha nem akkor kérlek hagyd békén.-zárta le Bucky, de Anthony nem.
-Szűz vagy még Haylie? Vagy két hét alatt már azt is elvesztetted? -ennyi kellett nekem, de Buckynak is. Megfordult, és arcon csapta. Nem az történt amire számítottam, kicsit sem. Anthony nem ütött vissza, hanem a teste elkezdett sárgán világítani. Elkezdett magasabbá válni, és a bőre szinte lángolt. Én sokkot kaptam, de a bálozó fiatalok is megrémültek. Bucky egyből védeni akart és elkezdett engem kiküldeni, hogy meneküljek. Nem hagyhattam magára. Úgyhogy gyorsan megnyomtam a kis gombot amit Tony adott, majd a combtokomból előkaptam a fegyverem.
-Haylie, menekülj!-kiáltott rám Bucky.
-Nem foglak itt hagyni!
Anthony közben egyre magasabbra nőtt, és a bőre mégjobban lángolt. Szeme sárgán világított. Mi ez valami mutáns? Meglőttem egy helyen, és ott elkezdett belőle folyni valami. Az egyetemisták kimenekültek, hívták a rendőrséget, meg úgy kb minden segítségnyújtó szolgáltatót. Bucky is elővette fegyverét, és elkezdte lőni.
Te jó ég, mivan ha Anthony volt az egyik veszély számomra, én pedig majdnem elmentem vele randizni, tuti megölt volna, vagy tett volna velem valamit.
A bejárat melletti fal beszakadt, egy motorról pattant le Steve.
-Jól vagy?-szaladt oda hozzám. Én bólintottam, majd elkezdte ő is püfölni.
-Mondtam hogy nem biztonságos.-állt meg mellettem Tony, és tudtam hogy a páncélja alatt énmegmondtam fejet vág.
-Ezt ne most. Inkább találjuk ki hogy ölhetjük meg.
Anthony körül megjelent egy piros kör, ami bekerítette, és a gömbbe záródott, így nem tudott minket bántani. Wanda állt mögöttünk, aki az ő erejével próbálta visszafogni. Ahogy Wanda egyre több erőt terjesztett ki magából, Anthony elkezdett összezsuggorodni. Egy pár sárga trutymót ránk dobott, ami kicsit megégette a bőrünket, de nem volt vészes. Nagyon kemény bűnöző. Wanda már féltérdre ereszkedve próbálta teljesen összenyomni, amikor hatalmas villanás történt, mindenkit megvakított a hatalmas fény. Anthony eltűnt, csak rengeteg madártoll repült le lassan a padlóra. Wanda fáradtan ült le, én pedig odasiettem mellé.
-Minden oké? Jól vagy?-néztem azonnal a kezét, lábát aggódóan.
-Én jól vagyok. Na és te? Történt valami baj?
-Pár pici horzsolással megúsztam. Ti 3an jöttetek?
-Igen, itt voltunk 2 utcára.-mondta, de intett is hogy menjek oda Buckyhoz.
-Jól vagy?-guggoltam le mellé.
-Kutya bajom. Neked? Eltört valamid? Jól vagy?
-Igen, jól vagyok. Csak az a trutyi égetett meg, de szereztem én már pici égési sérülést.
-Hívjuk a mentőket?-nézte a karomat aggódóan.
-Már itt vannak.-jött oda Steve, és kitessékelt mindenkit. A rendőrök közben megérkeztek, lezárták a termet, elég veszélyes most. Úgyhogy kint leültünk a lépcsőre, és mint egy csapat akit jól megvertek, úgy üldögéltünk ott. Én és Bucky elegánsba, a többiek harci öltözékben. Miután megvizsgáltak minket a mentősök, és adtak egy kis jeget az égésekre, elmentek, és kezdődhetett Tony leszidása.
-Itt van az élő példa arra, hogy mostantól sehova nem tehed ki a lábadat a jelenlegi otthonodból. Rosszabbul is elsülhetett volna, Halyie, tudom hogy fiatal vagy, tudom hogy szeretnél bulizni, de ez nagyon NAGYON veszélyes. Szeretnénk megvédeni. Egyedül addig fogsz még kilépni, míg holnap Sam és Bucky elkísér a lakásodra minden iratodért. Utána pedig, szoba, vagy ház, ömm telek fogságban leszel.
-Ez elég hülyén hangzik.-röhögött Steve.
-Tudsz jobbat? A lényeg, hogy tényleg semeddig, semennyi időre nem hagyhatod el a telket, míg nem végzünk azokkal az emberekkel, akik téged el akarnak fogni.
-Meg fogjuk ölni őket?-rémültem meg.
-Nem, adunk nekik egy nyalókát, és megdícsérjük őket! Mit gondoltál, mit csinálunk velük?
-Nem gondoltam hogy meg is öljük őket.
-Rendben, elég mára az izgalomból. Menjünk haza.-csapta össze tenyerét Steve. Ő motorral ment, mi 4en pedig beültünk a kocsiba.
20 perc múlva már a szobám felé indultam, de Bucky megállított.
-Nem tudtunk táncolni kettesben, úgyhogy megkérhetnélek hogy kövess?
-Ohh, persze!-nagyon meglepett hogy erre kért, nagyon örültem neki.
Bementünk egy olyan terembe, ahol még én eddig nem voltam, ezt még eddig sosem láttam. 2 gyertya égett, mert a Hold pont ezt a szobát világította meg. Halk zene szólt. Én repdestem az örömtől, Bucky pedig közelebb lépett hozzám.
-Szabad?-kérdezte vágyakozóan, én csak bólintottam, nem jött ki hang a számon.
Megfogta a derekamat, én pedig vállára helyeztem kezeimet. Szinkronban lépegettünk jobbra balra. Olyan jó volt vele táncolni, egy életen át képes lennék vele táncolni. Jó volt a közelében lenni. Érezni levegővételét, és szívdobogását. Jajj, nagyon elkalandoztam, teljesen más utakon jártam már, vissza kell térnem a valóságba. Véget ért a dal. Ilyen hamar? Mi még tovább táncoltunk, hiába nem szólt már semmi. Aztán szép lassan véget ért az álomvilág.
-Köszönök mindent. Hogy elkísértél, ott is megvédtél, és még ilyet is kitaláltál.
-Szeretnélek jobban megismerni, ennyi a titka ennek a sok tettemnek.
Erre már nem tudtam mit mondani. Mert ha olyat mondok, amit gondolok, mindent elszúrtam volna. Elindultunk a szobáink felé, még jó éjszakát köszöntünk, majd elvonultunk aludni.