𝑨𝒌𝒂𝒓𝒐𝒎 《𝐵𝑢𝑐𝑘𝑦 𝐵𝑎𝑟𝑛𝑒𝑠 𝑓𝑓.》✔

17. 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡

Egy székhez kötözve ébredtem fel. Hova kerültem? Kinyílt az ajtó, először bejött két fegyveres fickó, utána pedig ugyanúgy öltönyben Johhny.
-Drága Haylie. Hát mégis nálam kötöttél ki.-állt meg előttem. Én pedig próbáltam a hátul összekötött kezemet kibogozni.
-Nem sokáig élvezném a társaságod. Ha nem bánod szívesen elmennék.
-Innen márpedig nem fogsz elmenni, amíg el nem mondod, mi lesz a jövőm. Mi lesz a sorsom.
-Te valamit nagyon félreérhettél, nem tudom megmondani más emberek jövőjét, csak a sajátomat látom.-füllentettem.
-Nem képeztek ki eléggé, hisz borzalmasan hazudsz. Addig innen nem fogsz elmenni, amíg el..nem mondod... mi lesz AZ ÉN JÖVŐM!-kiáltott rám.
Ekkor vettem észre hogy a fülesemet kivették, de a hátsózsebemben éreztem, hogy ott van a nyomkövető. Jajj Tony, gyorsan találjatok meg, siessetek.
-Az egész életemet annak szenteltem, hogy nekem is legyen képességem. Ám a sors, nem áldott meg engem. Kifejlesztettem egy technológiát, ami nem járt sikerrel. Nem adtam fel. És most, amikor egyenesbe érhetnék, csak egy hajszál választ el a sikeremtől. Haylie, ne legyél ilyen kegyetlen. Segítened kell nekem.-térdelt le elém. Tényleg azt hiszi hogy meg fogom sajnálni? Hazudni még nem tudok, de nem fogok egy bűnözőnek segíteni. Azért ekkora bűnt én sem hajthatok végre.
-Haylie drága. Nem fogok könyörögni. Ha magadtól nem segítel, akkor majd más módon én megteszem amit akarok.
-Sajnálom Johnny, de ekkora bűnt nem követhetek el.
-Én is sajnálom.-intett a mögötte álló két férfinek, akik kihoztak valahonnan egy nagy gépet. Én próbáltam a székkel odébb ugrálni, de nem sikerült. A fejemre helyezték a gépnek az egyik részét, és hatalmasat fájdult a fejem. Mintha elkezdtek volna belőlem kiszívni valamit. Minden erőmmel próbálkoztam megakadályozni, amikor rájöttem hogy van megkötve a kezem. Ezt egyszer Natashával is gyakoroltuk. Rájöttem hogy köthetem ki a csomót, és hamar meg is szabadultam tőle. A készüléket lekaptam a fejemről, a két őrt leütöttem, elég gyengék voltak, Johnny pedig fegyvert fogott rám. Hatalmas morajlást hallottam az utcáról, majd betört az ablak, és Steve állt mellettem.
-Minden oké?
-Most arra gondolsz, hogy lerendeztem e őket magamban? Mert akkor igen.
-Dobd el a fegyvert!
-Hülyéskedsz? Haylie, velem jön, vagy lelövöm.-irányította rám a fegyvert.
-Ezt nem gondolhatod komolyan.-mondta Steve, nekem pedig csak azon járt az agyam, hogy hol vannak már a többiek.
Johnny hirtelen a nyakára csapott, valami megcsípte, majd elterült a földön. Scott. Johnny vergődve rohant kifelé az épületből, én gyorsan kiszaladtam az erkélyre, és onnan figyeltem a történéseket. Rengeteg rendőrautó állt a ház előtt, Johnny pedig beléjük rohant. Könnyen elfogták, és el is vitték. Belőlem előtört a sírás, Steve pedig magához ölelt. Scott eredeti alakjába változott, ő megsimogatta a karom. Vissza kimentünk az utcára, ahol a csapat többi tagja ott állt. Bucky ott ült a földön, majd mikor meglátott odarohant és megölelt. Olyan szorosan, hogy a végén már alig kaptam levegőt.
-Te jól vagy? Hol ütöttek le?-kezdtem nézni az arcát, nyakát.
-Nekem semmi bajom. Na de neked?
-Én elrendeztem őket. Steve és Scott pedig a legjobbkor érkeztek.
-Állj! Jól hallottam hogy elrendezted őket?-figyelt fel a mondatomra Tony.
-Igen, jól hallottad. Natashának köszönhetően-néztem Natre, aki büszkén bólintott-tudtam hogy kell kikötözni a kezemet, és sikerült leszednem a fejemről azt a gépet, ami kiszívta volna az erőmet. Aztán leütöttem a 2 őrt, itt érkezett meg Steve.
-Akkor én azt javaslom, hogy erre a nagy izgalomra, együnk mindannyian egy hagyományos magyar ételt. Lángost.-állt fel Natasha.
-Honnan ismered így a magyar kajákat?-kapta fel a fejét Thor.
-Jártam már párszor Budapesten, isteni finom ez az étel, meg kell kóstolnotok.
Fél órával később, már egy szabadtéri teraszon üldögéltünk. Hogy ez a sajtos tejfölös lángos mennyire finom.
Nem nagyon tudtuk nyugodtan megenni, mert 10 percenként jöttek oda az emberek szelfit készíteni velünk, ami nekem tök buli volt, Tony már unta, úgyhogy felrakott egy napszemüveget, nyakát beljebb húzta, és azt hitte hogy ekkor nem fogja senki meglátni.

Este 10 órára érkeztünk haza, kicsit fura volt ez a sok időátállás, úgyhogy már este csak gyorsan lezuhanyoztam, és le is feküdtem aludni. Boldog voltam, mert sikerült elintéznünk Johnnyt, még ha csak egy kis időre is. Jelenleg nincs semmi veszélyforrás, úgyhogy végre egy kicsit tudom élvezni az életet. Buckyval, a csapattal, a barátaimmal.