𝑨𝒌𝒂𝒓𝒐𝒎 《𝐵𝑢𝑐𝑘𝑦 𝐵𝑎𝑟𝑛𝑒𝑠 𝑓𝑓.》✔

16. 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡

Mindenki percre pontosan kész lett, felvázolnám pontosan a csapatot. Tony, Steve, Thor, Bucky, Rhodey, Vízió, Banner, Sam, Nat, Wanda, Hope, Scott, Peter, és én. Mikor mindenki helyet foglalt a Quinjetben, el is indultunk. Pepper az udvaron állt, Morgan kezét fogva, aki integetett nekünk. Tony kiosztott mindenkinek egy nyomkövetőt. Igazából úgy éreztem magam, mintha osztálykirándulásra mennénk, csak éppen repülővel. Teljesen nem olyan volt mintha harcolni mennénk. Szólt a zene, mindenki beszélgetett a mellette ülővel, Thor chipset evett, én pedig Buckyval beszélgettem, miközben fogtuk egymás kezét.
-Kezd minden jól alakulni, erre persze hogy ilyenkor történnek ezek a kegyetlen dolgok.-hajtottam fejemet a vállára.
-Hidd el, eljön majd az az idő, amikor csak egymásra kell figyelnünk.
-Remélem.
-Szeretlek!-mondta ki legelőször ő. Ajj ez annyira romantikus!
-Én is nagyon szeretlek!-csókoltam meg. Mennyire szeretem.
A 3 óra hossza tényleg hamar eltelt, én még aludtam is. Még soha nem jártam Magyarországon, és így amennyit láttam a fővárosból, szeretnék majd visszajönni.
-Megérkeztünk Budapestre.-nézett ki Nat az ablakon.
-Te már jártál itt?-néztem rá.
-Igen, még miután kiképeztek. Bartonnal volt itt egy ügyünk.
A fővárosban szálltunk le, egy picivel nyugodtabb helyen. Tony egyből nézni kezdte hogy hol van Johnny. Miután 2 perc után meg is találta, elindultunk. Egy eléggé csendes utcán jártunk, amikor ledobtak a tetőről mögénk egy gránátot, ami felrobbant, mi pedig szanaszét repültünk az erejétől. Én egy kocsinak csapódtam. Elsőre kicsit fájt de eszembe jutott az amit Nat mondott a kiképzésem elején. Erősnek kell lennem, hiszen egész nap tarthat egy csata.
-Mondd hogy jól vagy!-guggolt le mellém Bucky.
-Még szép hogy jól vagyok.-mosolyogtam, majd felsegített.
-Lám, lám, megérkezett a csipet-csapat.- Lépett ki az épületből Johnny. Fekete, kicsit őszülő haja volt, és öltönyt viselt. Elsőre rám jött a nevetés, próbáltam visszafogni, de nem nagyon ment.-és el is hoztátok nekem azt akit szerettem volna.
-Ne álmodozz.-lépett egyet előrébb Tony.
-Ohh Tony, olyan makacs vagy mint az apád volt. Szegény. Szerintem az lesz a legjobb, ha nem harcolunk, mindent megbeszélünk, én elviszem Hayliet, megszabadítom ettől a képességétől és mindenki boldog lesz.
-Nem tudod kivenni a fejéből ezt a képességet!-kiáltotta Nat.
-Szerintetek miért küldtem Anthonyt? Azért hogy elhozza nekem. Persze hogy kifejlesztettem egy olyan eszközt, amivel ki tudom szedni a fejéből.
-Johnny. Nem mondom mégegyszer. Ezt most töröld ki a fejedből, és hagyd békén Hayliet.-folytatta Tony.
-Jahj, Tony. Én pedig nem akartam ezt.- hirtelen előkapott egy fegyvert, és belőtt közénk. Hálistennek senkit nem talált el.
-Mr. Stark, tudja van az a film...-kezdett bele Peter a legújabb ötletének felvázolásába.
-Kölyök erre most nincs időnk!-kiáltott rá Tony.
Ezután jött a java az összecsapásnak. Az utcán lévő épületek ablakai kitörtek, és rengeteg fegyveres ember jelent meg előttünk, akik lőni kezdtek minket. Nem volt semmilyen képességük, csak a pisztoly volt náluk, úgyhogy sima ügynek tűnt. De mikor lelőttünk egyet, az égből leesett valamilyen undorító állatszerű lény, ami próbált minket megharapni, azt már könnyebb volt elrendezni.
-Scott, Hope, kövessétek Johnnyt.-mondta Steve, ők pedig cselekedtek is.
Körülbelül 2 óra hosszáig harcoltunk abban a szűk utcácskában, amikor sikerült mindenkit leütni, vagy megölni.
-Kapitány, gyertek 2 utcával odébb, egy nagyon feltűnő, omladozó épületbe ment be, de elvesztettük. Ki biztos hogy nem ment, szóval itt kell lennie.-mondta Hope.
-Hallottátok, nyomás!-intett Steve. Az utcán sétálgató emberek furán méregettek minket, valaki telefont ragadott, és elkezdett fotózni minket. Híres lettem.
-Rendben, mondom a tervet. Sam és Bruce itt maradnak kint. Vízió és Parker a másik bejáratnál örködni. Mi a többiek, bemegyünk és szétválunk.-irányított mindenkit Tony.
Mi Buckyval elindultunk kézenfogva, lassan, minden egyes hangot figyelve.
Eltelt már egy kisebb idő, amikor hangokat hallottunk, de csak madarak repültek ki az épületből. Több emeletes volt, és középen egy nagy udvar helyezkedett el. Aztán Tony dobta fel az izgalmas perceket.
-Rogers, nem akarok beleszólni, de ez a ruha eléggé előnytelen fartájékon.-hallottam Tonyt. Buckyval egymásra néztünk, és elnevettük magunkat.
-Nem kell stírölni Tony.-mondta Steve.
-Steve, ha engem kérdezel, az amerika legjobb segge.-dícsérte meg Scott, hát ezen már mindenki röhögött.
Nagyon élvezek ezzel a csapattal dolgozni. Az sem kizárt hogy még én is ezzel fogok ,,foglalkozni" ha lehet erre a ,,szakmára" ilyet mondani. Minden olyan szuperül alakul, jókedvűen próbáljuk megtalálni Johnnyt, persze hogy az élet itt is keresztbe tesz nekünk. A mellettem sétáló Buckyt hátulról leütötte valaki, én pedig egyből leguggoltam mellé, próbáltam magához téríteni, mivel senkit nem láttam a közelünkben. Aztán valaki hátulról a számhoz szorított valamilyen kegyetlenül kellemetlen szagú, ízű zsebkendőt, én pedig elkábultam tőle.

Aztán már nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a mi Drága Sebastian-ünk ma tölti a 38. életévét. Hihetetlen hogy már ennyi idős. Úgyhogy innen is BOLDOG SZÜLINAPOT SZERELMEM! Tudom hogy nem fogod látni, de azért én itt is felköszöntelek!
💖💞🥰😍🥺

Hát ez a kék öltöny, úristen, imádom.🥰🥺🥺😍😍😍😍