𝑨𝒌𝒂𝒓𝒐𝒎 《𝐵𝑢𝑐𝑘𝑦 𝐵𝑎𝑟𝑛𝑒𝑠 𝑓𝑓.》✔

8. 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡

Szombat reggel korán felébredtem, úgyhogy úgy gondoltam a kinti futópályán futok egyet, indítsuk frissen a napot.
Felöltöztem edző ruhába, és el is indultam. 1 kör körülbelül 5-600 méter lehetett. Az eleje nehezen ment, de aztán egyre jobban esett a futás. Miután teljesen lefárasztottam magam, visszamentem a házba, hát hívjuk háznak, és a hűtőből hideg narancslevet töltöttem magamnak.
-Na mikor mehetünk hozzád? Mondta Tony hogy kell pár papírod, és én is kísérlek titeket.-lépett be Sam.
-Amikor nektek jó. Ha Bucky felkelt, utána felőlem mehetünk.-nem tudtam pontos időt mondani, amikor nekik jó.
Fél órával később már a garázsban készülődtünk. Sam persze repült, csak ott beszéltük meg a részleteket.
-Nem félsz a motoron ugye?-fordult hozzám Bucky.
-Nem, motoroztam már.
-Akkor indulhatunk?-nézett ránk Sam. Mi bólintottunk. Bucky előre ült, én pedig a háta mögé, odaadta nekem is a bukósisakot, miután felraktam, elkezdtem átkarolni, de nem mertem mégse. Ő kezem után nyúlt, és hasára helyezte.
-Ölelj meg, mert nem 20-szal fogok menni.
Mind a két kezemmel átkaroltam. Jól esett magamhoz ölelni. A táskámban ott lapult a méregzöld színű baseball sapka, és fekete napszemüveg. Nat javasolta hogy inkább vigyem magammal, kevésbé ismernek majd fel. Miután megérkeztünk, berohantunk az épületbe, fel a lakásomba. Sam a tetőről ügyelt. Én mindenhonnan összeszedtem a papírokat, még az általános sulis, gimnáziumi és érettségi bizonyítányom is kellett. Érdekes ez az információ gyűjtés.
-Srácok, asszem baj van.-hallottam Sam hangját. Olyan menő ez a füles.
-Mi történt?-kérdezte Bucky.
-Egy kommandós csoport közeledik az épülethez. Kb, hmm, 20 an lehetnek.
-Mennünk kell.-fogta meg a kezemet Bucky.
-Késő. Körbevettek titeket, most mennek fel a lépcsőn.-mondta Sam, mire Bucky ijedten rám nézett.
-Ha kimegyünk, elkapnak. Csak egy megoldás maradt.-majd rám nézett, és ugyanarra gondoltunk. Működik a telepátia, ez tetszik.
-Biztos hogy nem.-tiltakoztam azonnal.
-Márpedig nem maradt más.
-Nem fogok kiugrani az ablakon.-léptem hátrébb, mire ő közelebb hozzám.
-Akkor viszont elkapnak. Figyelj, megvédelek, nem lesz semmi bajod.-nézett mélyen a szemembe, én pedig azonnal elolvadtam. El is pirultam, mire elmosolyodott. Szeret zavarba hozni.
-Akkor, belém kapaszkodsz, és kitörjük.-a hátára másztam, úgy kapaszkodtam belé, mire ő féloldalasan kiugrott. Az ablak ezer szilánkra tört, mi pedig 2 métert zuhantunk. Eléggé amatőr kommandósokat küldhettek, mivel senki nem maradt kint az utcán, így miután nagy nehezen felsegített Bucky, felpattantunk a motorra és száguldottunk is vissza a főhadiszállásra. Szorosan megöleltem, magamba szívtam parfümjének illatát. Soha nem akartam volna elengedni. Hála istennek nem kaptak el minket, úgyhogy zakatoló szívvel szálltam le a motorról.
-Húzós volt, de megvagyunk.-mondta Bucky, miközben levette rólam a bukósisakot.
-Most komolyan ennyire vonzod a rosszfiúkat?-jelent meg Tony a lépcsőn. Én elmosolyodtam, mivel ezt többféleképpen is lehet érteni, de igen, tegnap is ma is, ez a sok izgalom, kicsit már sok.
-Igen, Tony, vonzom őket. De megvan minden papír, szóval haladhattok tovább, bármihez is kellenek ezek.-adtam a kezébe, majd elindultam a konyhába.
Reggelit készítettem, teljesen otthonosan mozogtam a konyhában.
-Haylie, lenne egy kis időd beszélgetni?-jött oda hozzám Wanda.
-Csinálok egy kis kaját, és igen, beszélhetünk. Te kérsz?-mutattam a rántottára.
-Nem, köszi. Majd várlak a szobámban.
Vágtam a tojáshoz egy kis zöldséget, egy tálcára raktam, és el is indultam Wanda szobájába. Becsuktam az ajtót, és akkor láttam hogy rengeteg papírzsepi van eldobálva szanaszét a szobába.
-Mi történt?-gyorsan letettem a tálca ételt a szekrényre, és leültem Wanda mellé. Ebben a pár napban olyan jó kapcsolatban lettünk, hogy már szinte nővéremként tekintek rá.
-Vízióval szünetet tartunk. Túl sokat veszekedtünk az elmúlt hetekben, és úgy gondoltuk egy kicsit jó lenne külön lenni a másiktól. De nekem már most hiányzik.-mondta elpityeredve. Wandát gondoltam volna a legerősebb nőnek Nat után, de úgy látszik az ereje az érzelmeire nincs hatással.
-Ha hiányzik, akkor egyértelmű hogy együtt kell lennetek. Ha most teljesen mást éreznél, például felszabadulást, szabadságot, és vágynál pasizni, akkor már nem éreznél iránta semmit, de ez nem így van. Szóval úgy gondolom beszéljetek majd. Veszekedések mindenhol vannak. Lehet csak összegyűltek a dolgok, és pár nap szünet kell nektek.
-Mit is mondtál, mi a szakmád?-nevetett.-Jó lennél szerelmi tanácsadónak is. Na és te és a szerelmed?
-Szerelmem?-kerekedett el a szemem.
-Amikor egy légtérben vagytok, én alig kapok levegőt. Annyira forr közetetek a levegő, hogy mindenki más már a légkondihoz menekül. Elpirulsz, ő úgy néz rád hogy zavarba jössz. Elmegy a hangod ha ott ül az asztalnál. Soroljam még?
-De még alig egy hete vagyok itt, lehetetlen hogy ilyen hamar kialakuljanak ilyen érzelmek.
-Én amint ránéztem Vízióra, megfogott benne valami. Én csak azt mondom, hogy ti is beszéljetek. Nehogy késő legyen.-ahogy ezt kimondta, Vízió megjelent a falon átlépve, én nagyon megijedtem, Wanda pedig tök átlagosan kezelte.
-Mondtam már hogy használd az ajtót.
-Ez így gyorsabb volt.-jött közelebb Vízió.-Beszélünk?
-Én amúgy is reggelizni készültem, szóval mentem.-fel is álltam, és átmentem a saját szobámba.