𝑨𝒌𝒂𝒓𝒐𝒎 《𝐵𝑢𝑐𝑘𝑦 𝐵𝑎𝑟𝑛𝑒𝑠 𝑓𝑓.》✔

3. 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡

A nap további részében mindenkivel beszélgettem egy kicsit, próbáltam megismerni mindenkit, és barátkozni. 4 óra körül járhatott az idő, a nappaliban beszélgettem Sammel és Stevevel, amikor Bucky is csatlakozott hozzánk. Levágta magát Steve mellé és próbált becsatlakozni a beszélgetésbe. Én teljesen elnémultam, valamiért a közelében zavarba jöttem, nem mertem megszólalni mert féltem hogy rosszat mondok, kinevet és teljesen leégetem magam.
-Haylie. Haho!-tapsolt kettőt Steve.-Elkalandoztál.
-Bocsi, mit kérdeztetek? Vagy hol jártunk?-mondtam elvékonyodott hangon. Nekem nem is ilyen a hangom.
-Bucky kérdezte hogy még tanulsz, vagy már dolgozol.
-Ohh, bocsi. Jövőre kezdem az utolsó évemet textil-és divattervezés szakon. Nagyon szeretem csinálni, van is hozzá kézügyességem és kreativitásom. Egyszer majd ha már nagyon jól fog menni, szeretnék saját ruhakollekciót, meg hasonlókat tervezni.-mondtam úgy, hogy közben szinte mindenkire néztem. Ha ránézek Buckyra elpirulok és zavarba jövök. Érzem hogy ég az arcom.-Itt már mindenkit megismerhettem, de Bucky rólad még alig tudok valamit. Mesélsz magadról?-szemeimet rá szegeztem, ő is szemembe nézett. Egy kis ideig nézhettük csak egymást, mert Sam khm-ögött egyet, és Bucky úgy kezdett el mesélni.
-Nagyon távoli emlékeimből csak egy pár van. A HYDRA mindent kitörölt az agyamból. Amiket Steve mesélt nekem, azokra tisztán emlékszem, de ami a tél katonája program alatt történt, semmire. Utána, mikor végre visszakaptam az emlékeimet, többet akartam tudni magamról. Először magamat kellett ismernem ahhoz, hogy másokat megismerhessek.-kezdett bele bővebb mesélésbe, amikor megcsörrent a telefonom. Most ez komoly? Végre jobban megismerhetném, erre valakinek pont ilyenkor kell hívnia. Ismeretlen. Vegyem fel?
A fiúkra néztem, Steve bólintott hogy nyugodtan beszéljek, Bucky pedig lehajtott fejjel ült. Én is sajnálom. Gondoltam magamban.
-Haló, tessék?
-Szia. Haylie, ugye?-szólalt meg egy férfi hang. Ooo egyből leesett hogy ki az.
-Igen. Kivel beszélek?
-Anthony Jones vagyok. Tudod egy egyetemre járunk. Párszor beszéltünk is.
-Igen tudom. Miért keresel? És honnan van meg a számom?-Bucky aggódóan rám nézett, egyemmeg.
-Vicky barátnőd adta meg. Igazából azt szeretném kérdezni hogy pénteken ráérsz?- Végigfutott az agyamon az, amiket Tony elmondott. Most az a legfontosabb hogy biztonságban legyek. Lehet még Anthony is veszély lehet számomra.
-Figyelj, ez most egy jó darabig nem hiszem hogy menni fog. Eléggé összekuszálódott az életem, és most kell egy kis idő hogy minden a helyére álljon. Remélem nem haragszol.
-Mi történt van valami baj?-hallottam aggódó hangját. Talán ha 3 nappal ezelőtt hív, lehet még el is olvadok, és igent mondok,  de most hogy itt ül velem szemben 3 kigyúrt pasas, plusz az egyik keze fémből van, és a közelében zavarba jövök, valahogy nem érdekel már. Vagy jól tud színészkedni, vagy tényleg félt.
-Nem, ez magánügy. Majd esetleg máskor megbeszélhetjük.-Bucky felállt, és elment valahova. Most mondtam valami rosszat?
-Rendben. Én rád bármennyit várok.-ooo ez a csajozós duma.
-Okés. Mennem kell. Szia.-tettem le gyorsan, válaszát meg sem várva.
-Történt valami?-próbálta reakciómból levenni a dolgokat Sam.
-Nem, semmi komoly. Randi ajánlat, de ezzel elkésett.
-Talán már másé a szíved?-mosolygott úgy Steve, mintha sejtene valamit. Ő a szérummal kapott esetleg gondolatolvasó képességet is?
-Gondolatolvasó vagy?-nevettem.
-Csak elég rátok nézni.-mosolygott majd ő is elment. Rátok? Mivan? Első napja vagyok itt, ne túlozzon senki. Írtó helyes itt szinte mindenki, nem első nap fogok szerelembe esni. Ahhoz meg kell ismernem.
-Haylie tudnál jönni?-érkezett meg a konyhába Nat és Tony.
Én bólintottam és követtem őket. Bementünk az edzőterembe.
-Mit fogunk csinálni?-néztem felváltva rájuk.
-Natasha megtanítja neked az önvédelmet. Muszáj hogy tudj ütni.
-De én tudok ütni.-tiltakoztam.
-Akkor üss meg!-mutatott magára Tony.
-A páncél nélkül egy ütéstől össze is esnél.-forgatta Nat a szemét.
-Szerintem én megyek. Nem hagyom hogy kötekedjenek velem.-sarkon fordult és kiment.
-Szokj hozzá hogy Tony a poéngyár. Meg, úgy kb minden ami létezik.-gondolkodott el Natasha.
-Hozzak valami más ruhát?
-Nem, nem kell még most. Ma csak az alapokkal kezdünk. Adok egy boxkesztyűt, és először a boxzsákot püföld. De teljes erődből.
Fél óra elteltével lihegve feküdtem a padlón.
-Ettől kitartóbbnak kell lenned. Egy harc akár egész napon át tarthat.
-Légy megbocsájtó, ez az első napom.
-Akkor mára ennyi elég, fokozatosan fogunk többet edzeni. Jó pihenést.
-Köszönöm.
Ahogy láttam beesteledett, úgyhogy miután ettem egy kis gyümölcsöt el is indultam a szobámba. Bucky is akkor ért a szobája elé.
-Jó éjszakát.-mondtam neki, mire ő bólintott majd bement saját szobájába.