𝑨𝒌𝒂𝒓𝒐𝒎 《𝐵𝑢𝑐𝑘𝑦 𝐵𝑎𝑟𝑛𝑒𝑠 𝑓𝑓.》✔

21. 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡

Ezt a részt 16+ -nak mondanám, nem írtam még ilyen jelenetet, nem is nagyon részleteztem, de szerettem volna mégis egy kis romantikát vinni szerelmeseink életébe.

-Ne haragudj az anyám miatt.-mondtam, miután becsuktam magam mögött Bucky szobájának ajtaját.
-Nem kell bocsánatot kérned, csak félt, ennyi. Aggódik érted. Mondjuk, van is miért. 
-Talán félnem kellene tőled?-léptem játékosan hátrébb.
-Nem ismersz még eléggé.-közelebb lépett hozzám és megcsókolt. Én leültem az ágyára, és tovább beszéltem. Ő közben a fürdőszobája, és szobája között járkált.
-Tényleg, nem tudom mi lehetett anyámmal, sose volt még ilyen.
-Mondom hogy csak aggódik.-válaszolt a fürdőből.
-Na jó, de nem mindegy hány éves a szerelmem?
-Azért mégis 100 éves vagyok.-hajolt ki.
-50 évet simán letagadhatsz.
-Csak 50et? Ez rosszul esett.-ment vissza, és elkezdett öltözködni.
-Jó hogy ezzel a bemutatást letudtuk.-dőltem hátra az ágyán, és elkezdtem nézni a plafont. Hallottam hogy kiérkezik a fürdőből, de a látványra nem voltam felkészülve. Ne, ne nézz oda, mert teljesen leégeted magad. Ugyanis, csak egy alsónemű volt rajta, szemem pedig, hát nem tudott ellenálni a látványnak, muszáj voltam végignézni rajta.
-Tetszik amit látsz?-tette csípőre a kezét.
-Ne kínozz.-keltem fel és megcsókoltam.
-Megyek lezuhanyzok.-indult vissza.
Az első 10 percben még el is voltam a szobában, viszont már amikor vagy 20 perce bent volt, kopogtattam az ajtón.
-Sokáig tart még?
-Gyere be! Zuhanyozz velem.
-Biztos hogy nem.
-Szégyenlős vagy?
-Az is, meg valószínüleg elájulnék a látványtól.
-Legalább szájon át kellene lélegeztetnem téged.-erre a mondatra elmosolyodtam.-Na, gyere be.
-Ez most még nem fog menni.-suttogtam alig hallhatóan. Vissza leültem az ágyra. Hallottam hogy elzárta a vízcsapot. Na végre. Álltam is fel, indultam, nyitottam az ajtót. Bucky akkor lépett ki a zuhanykabinból, tekerte magán körbe a törölközőt.
-Baszki, azt hittem már végeztél.-zártam is vissza az ajtót.
-Haylie, ne csináld már. 3 hete hogy együtt vagyunk, 2 hónapja hogy ismerjük egymást. Meddig akarod húzni?-hallottam hogy közelebb jött az ajtóhoz. Hirtelen ötlettől vezérelve kinyitottam az ajtót, és gyorsan megcsókoltam.
-Már nem bírom tovább.
-Hát én sem.-mosolygott. -Biztosan akarod? Ha nem, akkor felőlem várhatunk.-egyemmeg, még megkérdezi hogy biztosan akarom e.
-Eleget vártam már erre. Tudom hogy veled kell megtennem. Biztos vagyok benne.  De azt tudnod kell, hogy én még...
-Értem, oké. Vigyázni fogok.-adott egy puszit. Aztán arcomról szájával a számra vándorolt, és végigfektetett az ágyon. Lassan levette rólam a ruhámat, majd a földre dobta. Végigpuszilta a nyakamat, miközben oldalamat simogatta. Kirázott tőle a hideg. De csakis a jobb kezével ért hozzám, amikor megállítottam.
-Valami baj van?-nézett rám ijedten.
-A másik kezeddel miért nem érsz hozzám?
-Szeretnéd?
-Vágyom rá.-mondtam, miközben a kidolgozott hasizmán simítottam végig a kezemet. Bal kezével is simogatni kezdett, olyan különleges volt az érintése. Leírhatatlan. Lassan levette rólam a fehérneműt, én pedig automatikusan kaptam magam elé a kezemet.
-Haylie, kérlek, mutasd meg magad.-vette el kezemet a mellkasomról.-Gyönyörű vagy.
Ahogy megérintett, egyszerűen valamilyen másik világban éreztem magam, teljesen elkábított. Mivel még senki nem váltott ki belőlem ilyen érzelmeket, ez teljesen új volt nekem.
-Vigyázni fogok, oké?-hajolt közelebb hozzám. Én csak gyorsan bólintottam és elkezdtem szaporábban venni a levegőt.
-Uramisten.-szaladt ki a számon, Bucky pedig ijedten nézett rám.-Ne, ne abba ne hagyd.-mondtam gyorsan tovább.
-Ha fáj, tényleg nem kell erőltetni.
-Inkább, csak szokatlan.
Először azt hittem szétszakadok belülről. Az elején történő fájó érzést felváltotta a kellemes, mámoros felszabadító érzés. Megérte erre várni, ezért volt tökéletes, mivel már régóta vágytunk erre mind a ketten, és a beteljesülés mindkettőnek, egy mérföldkő volt.
Miután mind a ketten,na khm, igen, én még kábultan feküdtem beljebb az ágyban.
-Olyan volt amilyet vártál?-komolyan azt hiszi hogy nem volt jó?
-Sokkal jobb volt mint vártam. Nem kell aggódnód.-pusziltam meg.
-Szeretlek!-ölelt magához.
-Én még jobban.-nem tudok betelni vele, olyan szinten vágyom rá, hogy bármire képes lennék érte.