𝑨𝒌𝒂𝒓𝒐𝒎 《𝐵𝑢𝑐𝑘𝑦 𝐵𝑎𝑟𝑛𝑒𝑠 𝑓𝑓.》✔

2. 𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡

Ez egy kicsivel hosszabb rész lett, remélem élvezni fogjátok, nem akartam 2 részre bontani, azért mégis itt van a lényeg, itt kezdődik a cselekmény kibontakozása.

Reggel későn ébredtem, de akkor is beszélgetésre a konyhából. Gyorsan belenéztem a tükörbe, bárki is van itt, nem láthat álmos fejjel. Hála istennek volt nálam nedves törlökendő, úgyhog, azzal áttörölgettem az arcom, hogy kicsit felfrissüljek. Magamra vettem a köntösöm, és erőt véve, kiléptem az ajtómon.
-Jó reggelt.-köszöntem, majd azzal a lendülettel meg is torpantam. Az ebédlőasztalnál anyukám, apukám, Tony Stark és Natasha Romanoff ült.
-Szia.-köszöntek mindannyian egyszerre.
-Gyere Haylie, ülj le.-mutatott anya az asztalfőre. Miután leültem 2 perc néma csend fogadott, majd Tony mély levegőt véve belekezdett.
-Huh, szóval. Nehéz ez, nem vagyok hozzászokva ennyi tekintethez.
-Tony, ne kezdd.-nézett rá Natasha.
-Oké. Haylie, készülj fel arra amit mondani fogok, nem cicózok.-vett mégegy mély levegőt- Több ember figyel téged, és valamiért, még mi sem tudjuk, meg akarnak ölni. Valamit te tudsz, és azt ők is tudni akarják.-hát én lefagytam. Csak bámultam magam elé.
-Lehet egy kérdésem?-kérdeztem. Mindenki bólintott.
-Honnan ismernek engem? Honnan tudják hol lakok? Mit akarnak velem? És mi ez az egész?
-Haylie, mi erről soha nem beszéltünk neked, az én anyukámnak a testvére volt Margaret Carter. Ő róla kaptam a nevem. Egyszerűbb volt titokban tartani, mint mindig magyarázkodni neked. Én és apád sokszor voltunk a Shieldnél besegíteni kisebb ügyekben. De még mi sem tudjuk hogy ez mit jelenthet.-mondta anya, mire mégjobban összezavarodtam.
-Nekem Tony, régi jó barátom. Nagyon ritkán beszélünk személyesen, de azért valamennyire tartottuk a kapcsolatot. Mindig figyelt téged valaki, nehogy bajod essen. Tegnap például Tony és Natasha tartotta rajtad a szemét. Úgyhogy mostmár tudod az igazat, és arra gondoltunk mind a négyen, hogy..-fejezte be apa és folytatta Natasha.
-Hogy jobb lenne ha míg nincs meg ezeknek az embereknek a holléte, eljönnél hozzánk, a Bosszúállók főhadiszállására, ott biztonságban lennél. Mindenről gondoskodunk, és garantáljuk hogy rengeteg élményben lesz részed.
-Kaphatnék 2 percet?-nyögtem ki a szavakat nehezen.
-Persze.-bólintott Tony.
Vissza bezárkóztam a szobámba, majd 10 perc kemény tanakodás után, amit nem részleteznék, úgy döntöttem, elmegyek velük. Veszíteni semmit nem veszíthetek, biztonságban leszek, és megismerkedem a bosszúállókkal.
-Elmegyek magukkal.-léptem ki magabiztosan, de ez a magabiztosság pár perc múlva el is szállt.
-Te jó ég, nem vagyok még 60 éves, tegeződjünk, ez az első számú szabály.-nevetett Tony.
-Okés, elmegyünk a lakásodra a cuccodért, összepakolsz és indulunk.-mosolygott Natasha. Olyan jó hogy ők ilyen közvetlenek és könnyen ismerkednek, én meg csak szavakat ejtek is, nehezen, és eléggé zárkózott vagyok. Remélem ez változni fog. Elköszöntem a szüleimtől, majd kimentünk az utcára.
-Nézd, ezt vedd fel, kevésbé fognak felismerni.-adott a kezembe Natasha egy napszemüveget és baseball sapkát.
-Mindig ha valamilyen nagyon titkos helyre megyünk, ezzel jobban elvegyülünk és nem leszünk észrevehetőek.-mondta Tony, miközben autóját kinyitotta.
-Ez az autód?-kerekedett el a szemem.
-Ez csak az egyik autója. Majd meglátod ha megérkeztünk haza.-ült be Natasha előre, Tony mellé. Haza, csengett a fülemben ez a szó. Olyan hihetetlennek tűnt hogy ami az ő otthonuk, most egy ideig az enyém is lesz.
Az út csendben telt, nem nagyon beszélgettek velem, de nem is volt rá szükségem. Eléggé sok információ sokkolt egyszerre, egyelőre most csak pihenni szeretnék, nem aggódni semmin. Egyedül mentem be a házba, az álcám ugyanúgy rajtam maradt. A nagy bőröndömbe az összes nyári ruhám befért, nem tudtam mennyi időre pakoljak. Ahogy ránéztem a sok ruhára, saccperkábé 2 hónapra lesz elegendő.  2 estélyi ruhát is odakészítettem. Még nem tudom hogy az évzáró bálra elmegyek-e, de inkább legyen ott 2 ruhám, Tony úgyis nagyon szeret bulizni. Pár cipőt is odarakva bezártam az ajtót, és leslattyogtam nagy nehezen a nehéz bőröndömmel. Tony ott állt a kocsi mellett, segített betenni a kocsiba.
-Te jó ég, mennyi ruhád van? Hány hónapra készültél?-nevetett, mikor megemelte.
-Ezt pont te mondod? Amikor egy nap 3szor öltözöl át?-fordult hátra Natasha.
-Romanoff ügynök nagyon harapós kedvében van ma.-húzta az agyát Tony. Jól megvannak.
Miután még elejtettek egypár szóviccet, el is indultunk. Elhagytuk New Yorkot, már a távolból láttam a hatalmas, pontosabban 40 hektáros telket. Ez tényleg óriási!
Tony egy gombnyomásra kinyitotta a kaput, és be is hajtottunk a garázsba. Nem túlzok, ha kb. 15 autó állt ott, mind sportverda, és még vagy 10 motor. Na most kezdtem el izgulni.
-A bőröndödet majd felvitetem valakivel, te menj nyugodtan Natashával, megyek utánatok.
Elindultunk egy lépcsőn felfelé, a lépcsőfordulónál láttam hogy a garázzsal egyszintben egy hatalmas nagy csarnok van, biztos bevetések miatt szokták ezt használni. Aztán a következő emeleten voltak a közösségi terek. Nappali, konyha, ebédlő egybenyitva, moziterem, beltéri medence, edzőterem, bowling terem, és pár olyan hely, ahol ajtó volt, így nem láttam semmit. Mielőtt bementünk volna a nappaliba, megállítottam Natashát.
-Kik vannak itt?
-Öhmm, Steve, Bruce, Sam, Bucky, Wanda, Vízió. Thornak dolga van Asgardban, Clint a családjával van. Rhodey, na őt nem tudom hol van.
-Sziasztok.-lépett be magabiztosan Natasha, én pedig csak utána kullogtam, kicsit sem magabiztosan. Minden szem rám szegeződött, zavarba jöttem, nagyon.-Bemutatom nektek Hayliet, itt fog lakni velünk egy, hát, nem is tudom mennyi ideig, a többit majd elmeséljük.
Steve Rogers állt fel először és jött közelebb bemutatkozni.
-Steve Rogers-nyújtotta a kezét.-Örülök hogy itt vagy. Itt biztonságban leszel.
-Holt tartunk?-lépett be Tony, hogy megnézze meddig jutottunk a bemutatkozásban.-Pompás, következő.-intett a többieknek hogy jöjjenek közelebb.
-James Buchanan Barnes.-mutatott a Steve mellett álló férfire, akin kicsit rajta felejtettem a tekintetem. Ő ezen elmosolyodott, én meg epirultam. Kínosan kezdődik ez az egész.
-De viszont itt mindenki tudja, hogy csak azt szeretem ha Bucky-nak szólítanak.
-Pedig egész jól cseng a teljes neved.-mosolyogtam zavaromban. Ő is elmosolyodott.
-Wanda Maximoff. Örülök hogy megismerhetlek!-ölelt meg Wanda. Nagyon szimpi a csaj.
-Vízió, hölgyem.-bólintott, kész úriember.
-Sam Wilson.-rázott kezet velem Sólyom.
-Bruce hol van?-nézett körbe Tony.
-A laborban.-válaszolta Steve.
-Akkor oda is elmegyünk, és megmutatjuk a szobádat.-terelt Tony a lépcsők felé. Úgy látszik ő lesz a második apukám.
Mégegy emeletet mentünk, ahol balra hosszú folyosó és zárt ajtók sorakoztak, jobbra pedig a labor. Bruce köpenyben vizsgált éppen valamit.
-Ohh sziasztok!-nézett fel.
-Szia. Haylie vagyok. Itt fogok lakni, hát-néztem Tonyra aki megrázta a fejét-nem is tudom meddig.
-Örvendek! Tony beszélhetnénk?
-Egy perc, csak a vendégünket elvezetem a szobájába.-ezzel a mondattal el is indultunk a hosszú folyosón, mindegyik ajtó fehér volt, kivéve egy, ami fekete.
-Ez miért fekete?-álltam meg előtte.
-Azért, mert ott vannak az egyenruhák, harcos felszerelések. Nézd, ez a te szobád. 8as a száma, remélem megjegyezhető.
-Persze, köszönöm. Kik vannak mellettem?-néztem a többi ajtóra.
-Balra Nat, jobbra Wanda, szembe Bucky, mellette Steve. Biztonságban vagy. Bármire szükséged van, szólj Pénteknek.
-Kinek?-néztem hatalmas szemekkel. Nem értettem. Péntek az egy nap. Nem egy személy.
-Üdv Ms. Wood.-szólalt meg egy hang, mire én frászt kaptam. Tony jót nevetett rajtam, én pedig inkább bementem a szobámba.
-Szóval Péntek. Te ki is vagy pontosan?
-Mr Stark mesterséges intelligenciája. Bármiben segíthetek, mindent ki tudok nyomozni. Információkat, kódokat, tényleg bármit.
-Ezt most mindenki hallja amit mi beszélgetünk?-néztem a plafont, mintha onnan jönne a hang.
-Nem, ezt csak maga hallja jelenleg. Persze át tudom kapcsolni hogy mindenki hallja.
-Nem, nem szükséges. Köszönöm Péntek.
-Hívjon, bármire szüksége van Haylie.-ezzel el is tűnt a hang.
Körbenéztem a szobámat, egy nagy franciaágy. Gardróbszekrény, Tv, könyvespolc és egy másik ajtó, ami a saját fürdőszobámhoz vezetett. A ruháimat kipakoltam a szekrényembe, majd azután megkerestem valakit, akivel tudok társalogni. A nappaliban Nat és Bruce beszélgettek, nem akartam őket megzavarni, úgyhogy tovább mentem. Kint a teraszon üldögélt Wanda, egy pohár limonádéval a kezében.
-Szia.-köszönt mikor kimentem hozzá.-Ülj csak le.-húzott közelebb egy széket magához.-Eddig hogy érzed magad?
-Szokatlan. Mindig nehezen ment nekem a beilleszkedés, úgyhogy emiatt kicsit félek, de eddig csak jók a tapasztalataim. Mindenki írtó kedves, olyanok vagytok mint egy nagy család.
-Én is nehezen tudtam beilleszkedni ebbe a csapatba. Olyan volt először, mintha ők már egy jól összeszokott banda lennének, én pedig tolakodónak éreztem magam. De amikor Ultronnal harcoltunk, Clint volt az aki segített abban hogy minden a legjobban menjen. Meghalt Pietro, és ott úgy éreztem magányos vagyok. Aztán jöttek Steve-ék. Végre egy családban érezhettem magam. Idővel csak mégjobban összeszoktam velük, ma pedig már simán leordítom Tony fejét ha hülyeségeket beszél.-nevetett a végén.
-Remélem nekem is sikerül beilleszkednem. Mesélsz egy kicsit magadról, és a többiekről?
-Persze. Öhmm kezdjük Stevevel. Annyi mindenen átment már, elveszette a szüleit, barátját, aztán megint a barátját, és mégis annyira kitartó, önzetlen és mindig mások érdekeit helyezi előnybe. Ezekkel a szavakkal lehetne a legjobban jellemezni.
Bucky, ő eléggé zárkózott, de tud nagyon vicces is lenni, valamint segítőkész. Először neki is nagyon nehéz volt ebbe a csapatba beilleszkedni, főleg a balhé miatt ami a kapitány és Tony között történt. Ha megnyílik valakinek le se lehet lőni, érdekes sztorikat tud mesélni, és van hogy nem tudod eldönteni hogy most igazat mond vagy csak viccelődik.
Natasha...-folytatta a jellemzéseket, de nekem csak a Buckyról mondottakon kattogott az agyam. Kíváncsivá tett, meg akarom ismerni. Tudni akarom hogy ő miket élt át, akarom hogy beszéljen valakinek a vele történtekről.