✡Harmadik✡

2.5K 193 13
                                    

Vladimir pov.
Bezártuk a démont, de csak a saját érdekében. Az embereim nagyon félnek és biztosítanom kell őket, hogy nem lesz baj. Felvettem a hálóruhámat és lementem.

Kinyitottam az ajtót és egy tapsal feloltottam a fényeket

Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.

Kinyitottam az ajtót és egy tapsal feloltottam a fényeket. A sarokban feküdt és a fény hatására összehúzva magát morgott egyet.
- Oltsd le!! - morogta, de csak halványabbra vettem a fényt.
- Minden rendben veled? Hozzak valamit a sebeidre?
- Azt hittem nem beszéltek a démonokkal.
- Mi rexiák az életet tiszteljük. Te épp annyira élőlény vagy, mint én! Segíteni szeretnék rajtad.
- Én sosem fogok közétek tartozni! - nekem akart rontani, de a sebei miatt azonnal összerogyott és fájdalmasan felnyögött. Lassan odamentem hozzá és a hátára téve a kezem éreztem, ahogy az érzelmei, az emlékei és a természete egyszerre kavarog az egész testében majd különböző pontokba gyűlve érezhettem azokat. A kezem a fejére tettem.
- Zavarodott vagy, nem érted miért. Miért neked kellett annak lenned, ami vagy? - a kezem lejebb csúszott a mellkasára. - Tele vagy haraggal és szomorúsággal, a tested már nem küzd ezek ellene, elzárja őket, mélyen magában és ott tartja őket. - a kezem ismét a hátára csúszott. - Nem tudod mi az a szeretet, mi a kedvesség, azt se tudod, hogy kell így érezni. A szíved nem lel békére. - ezzel befejeztem a lélekolvasást. Ezt a varázslatot más rexiakon nem használjuk mert mi nyíltan beszélünk az érzéseinkről. Ezt inkább lélekbeteg embereken alkalmazzuk.
- Mit... Rajtam ne varázsolj te boszorka! - lökött volna el, de alig volt ereje így csak taszított rajtam egy kicsit.
- Nyugodj meg! Holnap felhívom hozzád az egyik Livelle rexiát, Mariust, ki most épp itthon van. Ő begyógyítja a sebeidet, amiket őszintén sajnálok, de az emberek csak féltek.
- A félelem. A félelem tart engem is fogva. - mondta majd a feje a földre csuklott és elájult. Izzadt és reszketett a teste, valószínűleg láza van. A fejét az ölembe húzva elkezdtem egy léleknyugtató dalt dúdolni.
- Nézz fel az égre, és mondd el mit látsz!
Hallom a hangodat, bármerre jársz.
És érzem, hogy szívemben olvad a jég.
Szemedben csillagfény ég...

A démon és a boszorkány (Befejezett)Onde histórias criam vida. Descubra agora