A démon és a boszorkány (Befejezett)

💎Tizedik💎

Igor pov.
Vladimir leült elém és hosszas mesélésbe kezdett. Elmesélte, hogy miután Valentine gazda elvitt engem, pár nappal később kiderült, hogy gyermeket vár és, hogy született egy fia, ez a kisfiú pedig Amor volt. Hát igaz lenne, az én fiam?
– Szóval ti így is tudtok szaporodni? Miért nem választjátok inkább ezt az utat? – kérdeztem kíváncsian.
– A közösülést eltöröltük, mert haszontalannak és eredménytelennek találtuk. Két pár csak a nászéjszakát hálja el és aztán nem szeretkeznek többet! Jó, belátom ezt elkapkodtuk! –  hajtotta le a fejét elpirulva. Alig hiszem el, hogy tényleg van egy fiam. Arra eszméltem, hogy Vladimir a csontom vonalát tapintja a vállamon.
– Istenem...olyan sovány vagy. Mit tettek veled? Mi lett a szarvaddal? – kérdezte aggódva.
– Megkínoztak. Nem teljesítettem a mesterem parancsát, ezért egy démonnak véget nem érő szenvedés jár. Minden nap megkorbácsoltak, majd meggyógyítottak, hogy aztán ismét megkínozhassanak. Letörték a szarvam és a gerincembe döftek egy vasat, az azóta is ott van. –  mutattam a hátamon lévő sebre. Az egyik kezével megfogta a nyakam, a  másikat a sebre helyezte és valamit motyogni kezdett. Éreztem, hogy valami mozog a csontjaim között és az égető érzés most az egekbe szökött. A könnyeim is kicsordultak, de összeszorítottam a fogam és tűrtem, amikor, egyszercsak eltűnt, megszűnt a fájadom. Már el is felejtettem milyen, ha nem fáj, annyira megkönnyebbültem. Vladimir ismét a szemembe nézett és megmutatta az izzó követ, ami bennem volt.
– Ez egy Spark kő. Arról híres, hogy folyamatosan izzik és főleg kínzásra használják. – magyarázta és eltette a követ. Vettem egy levegőt és felálltam. Végre nem fáj amikor mozgok. Felállva  odamentem hozzá. Hátulról óvatosan átöleltem, hogy tudja mit csinálok. Nem lökött el, nem ment el. Megfordult és hozzám bújt.
– Annyira szeretlek, úgy sajnálom, hogy tehetném jóvá? – kérdeztem suttogva.
– Esküdj meg! – nézett fel a szemembe.
– Mire?
– Esküdj meg, hogy többé nem hagysz el! Soha többé ne hagyj egyedül! Maradj velünk! – mondta és ismét a mellkasomba fúrta a fejét.