A démon és a boszorkány (Befejezett)

💎Tizenegyedik💎

Vladimir pov.
Az érintésétől teljesen elbódulok. Hátradőlök és élvezem, ahogy a karjai átölelnek hátulról. Rég voltam ennyire nyugodt, a lelkem mintha a holdon hintázott volna egy kellemes dalt dúdolgatva.
– Sajnálom... — suttogta a nyakamba. Libabőrös lettem a lehelletétől, ami csiklandozta a nyakamat és a hangjától, amitől azonnal elkábulok.
– Hányszor akarod még ezt elmondani? – kérdeztem halványan mosolyogva.
– Amennyiszer csak kell. Nem tudom elégszer. Most, hogy újra itt vagy velem...úgy érzem véget ért a szenvedésem. – sóhajtott fel és egy puszit nyomot az arcomra.
– Persze mert kivettem a Spark követ a gerincedből. – mondtam kuncogva, de ő erre csak még szorosabban átölelt. Annyira jólesett.
— Nem. A lelkem háborgott, mint a viharos tenger, de most, hogy ismét velem vagy, csendes akár egy rejtett tó. – magával szembe fordított, és a kezét az arcomra simította. – Azért mert szerelmes vagyok. – mondta komolyan szemembe nézve. Látszott rajta, hogy meg akar csókolni, de nem meri, ezért én leptem először és két kezem a mellkasára téve, közelebb hajolva hozzá megcsókoltam őt. Viszonozta, lassan és  gyengéden. A kezei a vállamról a derekamra csúsztak és lassan magához vont. Éreztem, hogy a levegő egyre forróbb és a dübörgő szíve a végen még kiszakad a mellkasából. Elváltunk, de csak pár centire egymástól. A forró leheletünk szinte bepárásította a másik bőrét.
– Igor, megbocsájtok neked. – mondtam őszintén és ismét az ajkain csüngtem.

Valentine pov.
A tervem tökéletesen bevállt. Szabadon engedtem Igort, hisz' sejtettem, hogy azonnal az öcsikém karjaiba rohan. Meglep, hogy az a kis trónbitorló szült egy gyereket, de amúgy mindig is nagy rajongója volt a démonoknak. Egy démon –  boszorkány gyerek. Vajon mikre lehet képes? Mi lesz belőle, ha felnő? Az öcsikém biztos mindent megtesz, hogy kedves és jólnevelt legyen, a démonszolga pedig apa lesz. Az én szerepem ebben színdarabban a nagybácsi lesz, aki eléri, ami az övé. Semmi többet, csak azt, ami jogosan az övé. Megszerzem az öcsémtől azt a kulcsot és kinyitom az alvilágot, ahol nem démonok fognak várni rám. Valami rosszabb, gonoszabb, romlottabb. Valami, ami engedelmeskedni fog és habozás nélkül öl majd.