Igor pov. Csendben figyeltem a nyakláncot, amit Vladimir adott. Olyan furcsán érzem magam, amikor megcsókolom őt. Talán ennek a helynek a hibája, de az is lehet... Nem! Az nem lehet! Az én küldetésem, hogy megszerezzem a kulcsot és megöljem Vladimirt. Az első személyt, aki tényleg törődött velem. Ám Vladimir olyan gyönyörű, a mosolya akár a hajnali napfény. Amikor nevet, a fejemben szinte nóta hallatszik. Kezdek tényleg megőrülni. Megállás nélkül az ajándékát nézem. Hogy szerethetett ő belém? Hisz én egy démon vagyok, arra vagyok kárhoztatva, hogy elvégezzem a feladatom és magányosan meghalljak a pokolban. Ekkor kinyílt az ajtó és Vladimir jött be a szobámba. - Szia! - Szia. - mondtam lehorgasztott fejjel. - Minden rendben? - az arcomat a két kezébe vette és úgy fordította, hogy a szemembe tudjon nézni. Mind a kettőből őszinte aggódás tükröződött. Vettem egy nagy levegőt és elmosolyodtam. - Persze! Semmi baj! Tegnap nagyon jól éreztem magam. - Igazán? Ennek nagyon örülök. Hoztam neked valamit, hogy otthonosabb legyen itt neked. - mondta és elővett egy csokor gyémántrozsát, majd egy vázába téve mellém tette.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Oda teheted ahova csak akarod! - Ez... Ez nagyon kedves. - mondtam remegve. Teljesen le voltam döbbenve. Miért bízik bennem ennyire? Hisz én démon vagyok, ő pedig egy rexia! Meg kéne vetnie, gyűlölnie, de miért nem teszi? Gondolom észrevette az érzelmi zavaromat mert megérintette az arcom és aggódva rám nézett. - Jól vagy? - kérdezte. Rögtönöznöm kellett ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve magam alá rántottam és megcsókoltam. Amikor egy kicsit elhúzódtam tőle egymás szemébe néztünk és vártam. Bámult engem, először csak meglepetten, majd elmosolyodott és kibontotta a ruháján a szalagot. A testét teljesen elengedte mintha azt mondaná "a tiéd vagyok". Lassan visszahajoltam az ajkaira és óvatosan arrébb húztam a ruhadarabot a testén. Ekkor azonban megláttam a kulcsot, a nyakában. A küldetésem célja, a mesterem minden vágya.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Már azon voltam, hogy elveszem mikor a tekintetem megtalálta Vladimir szemeit. Úgy nézett rám mint egy úrra, bízott bennem. A mellkasán ott fenylett a célom, de a szemeiben pedig a szerelem, amit irantam érez.
