Vladimir pov. Végeztem mára az oktatással. Az iskola előtt megvártam a kisfiamat az ajtó előtt, de amikor megjött csupa piszok volt.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
- Amor! Mi történt veled?! - Anyu! Haza akarok menni! - Mi volt már megint? - Semmi. - motyogta, de ismertem a gyermekem és tudtam, hogy valamit nem mondd el. Elindultunk hazafelé, útközben nem tudtam nem észrevenni a rexiak tekintetét rajtunk. Folyton bámulják a kisfiamat és ez nagyon bánt, nem az, hogy bámulnak, hanem, hogy ezt a fiammal teszik. Szegény így is elégge lehangolt. Mire végre haza értünk lemenőben volt a nap. Amor egyből a szobájába szaladt volna, de elkaptam a kezét. - Áá! Addig nem amíg el nem mondod mi történt! - Nem fontos! - Ha komoly a dolog akkor igen! Mi történt? - kérdeztem mire végre leült az ágyamra és elmondott mindent. - Ma láttam ahogy Moonért eljönnek a szülei. Az egyiket anyának, a másikat apának hívta! Nekem miért nincs apám? - kérdezte mire bennem megállt az ütő. Évek óta, soha, egyszer sem került szóba ez a téma. Sosem meséltem neki Igorról, úgy éreztem jobb ha nem tudja. - Sok rexiának nincs apja édesem! - De én akarok egyet! - mondta csalódottan és elment a szobájába. Gyűlöltem ha az én édes kis angyalom szomorú. Nem ő tehet róla, hogy félvérnek született. Ez csakis egyedül az én bűnöm. Éjszaka, mikor már mind a ketten ágyban voltunk felpillantottam az égre, csillagok serege borította be a fekete eget. Mit gondolna Igor, ha felnézne erre az égre?
Igor pov. A sötétség mindent elnyel. Mióta lehetek már idelent? Egy éve vagy már száz? Magam sem tudom már. De minden áldott percben az én egyetlen Vladimiromra gondolok. Tőle kaphattam meg azt a szabadságot, amiről álmomban se hittem, hogy létezik. Remélem ő már elfelejtett engem. Az lenne neki a legjobb. Elárultam őt, de nem tehettem mást. Inkább viselem a terhet és szenvedek az örökkévalóságig mintsem, hogy megöljem őt. Senkivel sem beszéltem már jó ideje, talán már meg is őrültem. Ha nem tudsz semmit, az a legnagyobb őrület.
