A démon és a boszorkány (Befejezett)

✡Negyedik✡

Igor pov.
A lelkem, mintha békesség járná át. Ez... Eddig sosem éreztem így. Olyan... Jó! Miért ilyen velem? Mások rég megöltek volna, de ő olyan furcsán viselkedik.
Másnap, legalábbis azt hiszem másnap hallottam ahogy a nyitott ajtóban áll három rexia. Az egyik a roxallá volt, a másik kettő pedig egy livelle és egy pátka. A pátka a roxallá kezét fogta és mintha imádkozott volna.
- Er'en roxallá! Etlé, merhe kele, tis ka maxra radag! (Királyom! Kérlek, légy óvatos, ez egy gonosz démon.) - mondta a pátka.
- Dame, er'en frod! Marius, fele su here liin? (Rendben, barátom! Marius, meg tudod nézni?) - kérdezte a király mire a livelle bólintott és hozzám sétalt, de csak ráfújtam. Nem akartam a közelemben tudni. A király látta ezt és megkerülve a livellét leült elém. Már nem pizsama, hanem egy csodaszép ruha és korona volt rajta.

- Ne félj! Csak a sebeidet akarja megnézni!
- Nem félek! És nem fog hozzám nyúlni!! - morogtam, de a sebeim iszonyatosan égtek.
- Aha! Már látom, ezüstháló okozta sebek, kissé mélyek, de nem súlyosak. Viszont úgy látom elfertőződtek, ami annyira nem jó. - mondta a livelle. A király megsimogatta a karomat és finoman a földre nyomott.
- Ne félj! Ismerem Marius - t. A legjobb a mesterségében, meg fogsz gyógyulni. - simogatta a fejemet. Olyan furcsa érzés önt el ha hozzám ér. Mintha élveznem ha megérint, nem lehetek gyenge! Nem ezért vagyok itt.
A livelle valami kenőcsöt kent a sebeimre és elmormolt egy mágiát. Ezután meghagyta a királynak, hogy három napig, naponta háromszor mossa ki a sebeimet unikornis tejjel. A király valóban behozott egy tál tejet és megpróbálta levenni a ruhám a vállamról. Morogva próbáltam ellenállni.
- Nem foglak bantani. Ígérem. - simogatta meg az arcomat. Vonakodva, de hagytam, hogy levegye az ingem és miután a tejbe martotta a rongyot óvatosan lemosta a hátamon lévő sebeket. Olyan gyöngéden csinálta, olyan finoman, hogy talán tudtom nélkül, de elmosolyodtam.