A démon és a boszorkány (Befejezett)

💎Tizenkettedik💎

Vladimir pov.
Amikor elértem a gyönyör kapuját, hála Igor hevességének, úgy éreztem felszállok a földről aztán visszazuhanok. Igor azonban az aktus után nem sokkal az ágyra zuhant és nagyon furcsán lélegzett.
– Igor? – kérdeztem aggódva.
– Jól...jól vagyok, édesem....csak most ez...olyan csodás volt... – egy könnycsepp csordult ki a szeméből és a plafont bámulta. Hozzábujtam a még csontos testéhez és élveztem ahogy az eddig gyengén verő szíve heves dübörgésbe vált át.
– Szeretlek... – suttogta és megfogta a kezemet. Elmosolyodtam.
– Én is téged. Olyan boldog vagyok, hogy ismét itt vagy velem. – öleltem még szorosabban magamhoz.
Ekkor azonban kintről sikolyok és segítség kiáltások hallatszódtak. Gyorsan felöltöztem és kirohantam. Odakint a rexiak mind mendékbe rohantak, a városba law rexiak jöttek be és mindent felgyújtottak. Az élükön életem megrontója, az ikerbátyám, Valentin volt.
– Valentine! Elég! – kiabáltam dühösen.
–  Nahát, kisöcsém! Látom elég jó napod volt! – mondta gúnyosan.
– Mit keresel itt?! Tűnj el! Atyánk világosan kimondta, hogy nem lèphetsz többet ebbe a városba! Most hagyd el, amíg szépen mondom!
– Te Parancsolsz nekem? Milyen vicces, mikor engem illetne a trón! – röhögött.
– Te law rexia lettél, Valentine! Nem vagy roxallának és rexianak való! – kiáltottam mire nekem rontott. Erősen szorított és a nyakamban lógó kulcsot akarta, de amint hozzáért megégette a kezét. A kulcsot védi egy átok, ami a viselőjével, az egyetlen roxallával jár. Amíg én élek ez a kulcs nem jut idegen kézre.
– Látom, hát èles az átok! - mondta és a következő percben egy tőrt rántott elő. Nekem akart rontani, de hirtelen engem két kar ölelt át és amikor becsuktam a szemem csak a húsba fúródó pengét hallottam. De...nem éreztem a fájdalmat. Kinyitottam a szemem és Igort láttam. A tekintete opálos volt, a szájából egy csepp vér csordult ki, majd még egy. A hátából tőr állt ki.
– Ne... – fagyott belém a szó és elkaptam az összerogyó alakját.
–Vladi... Vladimir.... –  köhögött fel egy vércsomót. Riadtan megszorítottam a kezét, de az már nem szorította meg az enyémet. Nem lélegzett, nem hallottam a szívverését. Elment...