Igor pov. A király ma kienged engem, nem tudom, hogy miért. A hajamat valami szallaggal összekötötte és adott nekem tiszta ruhákat is. Ő is és én is talpig vörösben voltunk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor pedig kimentük persze csak "a biztonság kedvéért" magához láncolt egy aranybilinccsel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kint az összes rexia vörösbe öltözött és mind egyfelé tartottak, a kezükben ajándékokkal. - Mi folyik itt? Miért van mindenki vörösben? - Tegnap éjjel az "új élet" üstökös elhaladt felettünk. Ha ez megtörténik, lehetősegünk nyílik egy erős varázslatra, amivel életre kelthetjük eddig formált gyermekeinket. Mi agyagból formázunk egy gyermeket, az anyák hónapokig, akár évekig dolgoznak rajta majd az üstökös utáni napon életre keltik. Az a nap ma van, az egyik amaréna pár ma életre kelti a gyermekét. Mi minden születést megünneplünk. - magyarázta. Egy furcsa vízeséshez mentünk ahol egy pár kint állt az alatta összegyűlt tó mellett. A kisebb piros csomagot tartott a kezében majd azt letette az oltárra és kibontotta. Egy apró szobor volt benne. Elővett egy kést és óvatosan megsebezték az ujjukat majd a vérüket a szoborra csepegtették. Ezután együtt megfogták a kis szobrot és beletették a vízbe. Az összes rexia összetette a kezét és mormolni kezdett valamit. Amikor pedig kivették a szobrot arról lefolyt az agyag és bőr lett a helyén a fején pedig vörös színű haj. A kicsi felsírt a rexiak pedig suttogva gratulàlgattak. - Miért ilyen halk mindenki? - Mert nem akarjuk megijeszteni a gyermeket. Gyere, odamegyek én is. - húzott maga után a párhoz, akik ismét bebugyolálták a gyermeket. A királyt meg mosolyogva üdvözöltek, de amikor engem megláttak átfutott rajtuk a rémület. Csak néztük egymást majd a kicsi elnevette magát és felém kezdett kapálozni, ezen még én is meglepődtem. Félve, de felém nyújtották a babát, a király pedig rá tette a kezem a kicsire. Az apróság megragadta az ujjaim és játszani kezdett vele. Ahogy néztem az újszülött gyermeket, elöntött valami furcsa érzés, valami, amit nagyon régen nem éreztem már, talán születésem óta.
