A démon és a boszorkány (Befejezett)

💎Hatodik💎

Igor pov.
Nagy nehezen sikerült aludnom valamennyit. A testem olyan gyenge volt, hogy már az ülés is fájt. Arra eszméltem fel, hogy lábak totyognak felém és meglátom a kis Amort.
– Szia! – köszön csilingelő hangon. A zsákjából kivett egy kis batyut, volt benne kenyér, alma, tej, még egy kis édesség is.
– Vegyél! – tolta kicsit közelebb, mire elvettem egy szelet kenyeret és beleharaptam. Már el is felejtettem milyen a kenyér íze. Enyhén édes, de sós is, puha és omlós. Mennyei. Mire észbe kaptam nem volt semmi a kezemben és majdnem megettem a kezem. A kis barátom egy szem áfonyát vett a szájába és elrágcsálta. Mintha aggódást véltem volna felfedezni a szemeiben.
– Minden rendben, Amor? – kérdeztem kíváncsian.
– Anya tegnap nagyon sírt és nem mondja el, hogy miért. Elolvasott egy levelet és álomba sírta magát. – mondta szomorkásan.
– Milyen levelet? – kérdeztem érdeklődve.
– Egy egyszerű papír levél, nem volt rajta pecsét. –  magyarázta mire bennem ismerős érzés támadt.
– Anyukád miért sírt egy levél miatt? – kezdtem kicsit izgatott lenni.
– Nem láttam jól a levelet, de szerelmes levélnek tűnt. Valaki bocsánatot kért tőle, amiért elárulta, de anyát senki se árulta el tudtommal. – mint a villám, úgy hasítottak belém a kisfiú szavai. A levél, az a bizonyos levél. Hát ennyi idő után nyitotta csak ki? De ki ez a kisfiú? Az övé lenne? Nyílvan talált helyettem valaki mást és boldog vele. Úgy kell lennie.
– Hogy hívják anyukádat? – kérdeztem nyelve egyet.
– Vladimir, ő a roxalla rexia. – na most minden bizonyosságot nyert. A szívem hasadt ketté, most, hogy hallottam a nevét. Folyton rá gondoltam, mindig róla álmodtam. Már értem miért volt Amor annyira ismerős. Mert az ő vére. El kell mennie innen, sehogy sem kerülhetek kapcsolatba Vladimirral.
– Most menj! – suttogtam.
– De hát...
– Kérlek szépen, menj! Menj és ne gyere hozzám vissza többé! – mondtam határozottan. Nagyon fájt, hogy el kell zavarnom, de nem tudhatja meg Vladimir, hogy itt vagyok, hogy élek. Nélkülem boldog lehet a családjával, én csak mindent elrontanék. Ahogy akkor is tettem.