A démon és a boszorkány (Befejezett)

💎Nyolcadik💎

Vladimir pov.
Szipogva ültem a nappaliban, a kezemen még vérfoltok voltak. Nagyon aggódtam és az arcom már fájt a sok sírástól. Akkor tértem magamhoz, amikor Amor megölelt és adott nekem egy puszit.
– Anyu... Sajnálom... Szólnom kellett volna, hogy ki a barátom.
– Nem haragszom, édesem. Tudod itt az ideje, hogy elmeséljek valamit. –  ültettem az ölembe és hosszas mesélésbe kezdtem.
Elmondtam neki egy mesét egy boszorkányról és egy démonról, akik találkoztak majd egymásba szerettek, de a démonról kiderült, hogy nem a boszorkány szerelme a legfontosabb, hanem a mesterének tett esküje.
– Szóval Igor és te szerettétek egymást? –  kérdezte kíváncsian, mire bólintottam. Ekkor jött ki a livelle rexia.
— Hogy van?
– Felség! Ne derüljön ki, hogy újra itt van! Elláttam a fején a sebet.
– De hát, hogy sérült meg így? Nem ütöttem meg erősen.
– Az lehet, de a szervezete hihetetlenül gyenge most és e miatt a pofon olyan erős volt, mintha bunkósbottal ütötte volna le. Most had pihenjen! –  mondta és elment. Bementem a szobába ahol Igor feküdt. A fején vastag kötés volt és mélyen aludt. Leültem mellé és megsimogattam az arcát. Olyan furcsa újra érinteni a bőrét. Az egyik szarva le volt törve és a csuklóján vastag sebet hagytak a bilincsnyomok. Nem halt meg, de úgy néz ki elég sokat szenvedett. Ekkor Amor csapódott mellém és kiváncsian megérintette Igor törött szarvát. A kicsi ujjai finoman simogatták a törött csontot.
– Ugyanolyan a szarva, mint az enyém. – mondta és elmosolyodott. Ezen én is felkuncogtam és megfogtam a kisfiam kezét.
– Azért, édesem, mert ő az apukád. – mondtam mire a kisfiam meglepetten nézett rám, majd Igorra. Majd a tekintete megállt Igoron és megsimogatta az arcát.
– Apu? – mondta ámélkodva. Ekkor Igor hirtelen megrándult és a feje is megmozdult. Amor hirtelen átmászott hozzám és mögém bújt. Igor szemei felnyíltak és nehéz levegővemételek közt ránk nézett.
– Igor... – motyogtam, majd összepréseltem az ajkaim. Amor azonban kiugrott mögülem és Igor nyakába ugrott.
- Apu!