A démon és a boszorkány (Befejezett)

💎Negyedik💎

Igor pov.
Egy darabig még tűrtem, hogy így bánnak egymással, de aztán lassan előmásztam és morgo hangot kiadva felhívtam magamra a figyelmüket majd visszahúzódtak a sikolyt hallva. A gúnyolódó elfutott, de a szarvas kisgyerek nem futott el, mégcsak nem is sikított. Nézett engem és felállt, majd közelebb jött. Igyekeztem mélyebbre húzódni, hogy ne lásson, de megállt a barlang bejárata előtt és engem nézett. Bevallom, nem értettem, hogy egy rexia gyereknek miért vannak szarvai.
– Szia! – milyen édes hangja van és tejszőke haja, mint Vladimirnak.
— Szia! – köszöntem vissza. Nem akartam, hogy közelebb jöjjön hozzám.
– El akartad kergetni, igaz? Köszönöm, hogy segítettél! – ült le a barlang szája elé.
– Nem tesz semmit. Tudom milyen, ha elítélnek azért, ami vagy.
– Te egy démon vagy, igaz? Anya mindig azt mondja, hogy a démonok nem mindig azok amiknek látszanak.
– Az anyád egy nagyon okos rexia lehet.
– Az, és nagyon szép is, de folyton szomorú. Látom, hogy hiányzik neki valami. Éjszaka néha még sír is. - mesélte felém pillantva.
– Te is nagyon okos vagy. Hogy hívnak?
– Amor vagyok. Te ki vagy?
– A nevem Igor. Valóban démon vagyok. –  válaszoltam, de nem mentem ki hozzá. Elővette a kis zsákját és kivett belőle egy almát. Begurította hozzám.
– Látom, hogy éhes vagy. Holnap hozok mást is. Itt leszel, ugye?
– Igen itt.
– Nagyon kedves vagy, Igor.
– Engem valaki megtanított a kedvességre. Téged is, ne hagyd, hogy mások átverjenek. – mondtam, mire mosolyogva elszaladt. Milyen nyitott gyermek. Olyan, mint Vladimir. Ő is befogadott engem, kedves volt hozzám és még szeretett is. Én pedig elkövettem azt a bűnt, hogy én is beleszerettem. De inkább összetörtem a szívét mintsem, hogy átdöfjem. Minden percben Ő rá gondoltam, amikor láncra verve feküdtem a sötétben. Az utolsó éjszakank együtt olyan csodás volt. Azt a gyönyört sosem felejtem el. Pár percre érezhettem milyen a mennyország. A pokolban születtem, mégis megtapasztalhattam milyen csodás a szerelem. Bár rexianak születtem volna, akkor nem lennék az a személy aki összetörte a szívét.