Ártatlanság |¦ ChenJi ff. ¦|

5.Elérhetetlen

Donghyuck POV.

Reggel a redőny lyukacsai közül beszűrődő vakító napfény ébresztett édes álmaimból. Nem mertem megmozdulni, mert mocorgást és valami nyugtató melegséget éreztem, ami nem mondható megszokottnak az én esetemben. Miután minden mozgás abbamaradt a nyakamat csikiző leheletekre lettem figyelmes. Kellemes mégis furcsa érzés volt. Valaki félig rajtam feküdt, miközben szinte átölelt. Mégha nem is volt túl könnyű, akkor sem volt fájdalmas. Inkább szokatlan volt, mivel én még hasonlóban sem részesültem. Ismét megmoccant, és rámarkolt a bordámat takaró bőrre. Felsóhajtottam a kellemetlen érzéstől, mégsem szólaltam meg, mert egyszerűen mert nem volt szívem felkelteni Mark-hyungot. Fekete, kócos és göndör fürtjeivel csikizte államat. Lábam kisterpeszben volt, így az övé pont elfért közötte. Fedetlen lábaink egymáshoz simultak. A fiú fölöttem sóhajtott egy nagyot. Mindez bizsergést váltott ki, ami végigjárta egész testemet. Alul nem volt minden oké, az biztos, de mentségemre elárulom, neki sem. Mark te kis...

Most mit tegyek? - Eme kérdés töltötte be egész látómezőmet, még úgyis, hogy ez csak egy agyamban feltett topik volt. Úgy gondoltam erre legegyszerűbben Chenle tud válaszolni. De mégis, hogy tudnék kapcsolatba lépni vele? Ha felhívnám, biztosan felkelne a rajtam édesen szúnyókáló fiú, ha ráírnék Chenlére akkor nem válaszolna, mert alszik. Pedig a mindentudóra most igazán szükségem lenne. Ilyenkor még mindenki az igazak álmát alussza, csak én nem. Én vagyok az a szerencsétlen, akit felcsigáztak azok az érintések, ezzel jó mélyen megmozgatva mocskos fantáziáját. Mégis mit álmodhat, hogy ezt csinálja? Mark Lee ez a szemétség új szintje!

Hátára dőlt, és magához, vagy inkább magára húzott. Egész testem összerezdült, kővé váltam, mintha csak egy kirakati bábu lennék. Olyan közel kerültem hozzá, mint még soha. Lábamat reflexből vetettem át Mark ágyékán, ahol az óriási problémája is van. Próbáltam levenni a lábamat a fiúról, mert normális ember lévén nem vagyok r*banc, de nem hagyta. Egyik kezével átkarolta lábamat majd felém fordította arcát, így lehetetlenül közel kerülve az enyémhez. Megcsodálhattam gyönyörű, rezzenéstelen arcát, amivel már akkor elvarázsolt, amikor először megláttam. Ajkai elnyíltak, így szuszogást produkálva. Ha ezt fogja csinálni minden nap ki fogok készülni, hiszen már ennyitől meghaltam. Talán jobb lett volna egyedül aludnom. Akkor most nem szenvednék ezzel a problémával, amit nem tudok kiküszöbölni. Az igazat megvallva még sosem nyúltam magamhoz. Nem is tudom, hogy kell normálisan.

Valahogy ki kellett másznom Mark öleléséből, így lassan kifejtettem magam a vaskarmai közül aztán miközben levettem telefonomat az éjjeli szekrény tetejéről rohantam is a mosdóba. Lehajtottam a WC deszkát és ráültem. Mindezek után már tárcsáztam is Chenlét.

Elég sokáig vártam amíg őfelsége felkelt és képes is volt felvenni a készüléket.
– Mi vanh? – dünnyögte jóbarátom eléggé nyűgösen. Egy élettel teli vidám Zhong Chenle helyett egy morcos és álmos fiút kaptam, ami elszomorító.
– Úristen, képzeld tegnap elmentem a kisboltba gumicukrot venni, mert kihajítottak Jeno mellől. Bele botlottam Markba... Érted Mark kib*szott Lee-be, és aztán együtt vásároltunk, és felajánlotta, hogy lakhatok vele egy koliszobában.

– Ohhh... – Hangja teljesen megváltozott. Ezelőtt még teljesen fáradt volt még a hangja is, most pedig már látom is azt a kaján vigyort az arcán amivel ezt a hangot tudja produkálni.
– És este amikor elment zuhanyozni beszélgettem Renjunnal és mikor kijött csak egy törölköző volt a dereka körül..

– Wow és milyen teste van?

– Marha szép.. Olyan izmos, azt hittem leesik az állam és azt mondta, hogy ezt még nézhetem máskor is.