Ártatlanság |¦ ChenJi ff. ¦|

10.Hihetetlen Páros

Chenle POV.

A konyhából szivárgó édes és kesernyés illat egyvelege, ami még legszebb álmaimat is átszínezte ezzel teljesen más irányba terelve azt felébresztett. Mintha csak egy kávézóban lettem volna. Már csak az illata is életre keltett. Émelyegve a tudatlanságtól ültem fel az ágyon és megdözsöltem szemeimet, hogy legalább a látás, mint érzékszerv működjön, ha már a többi még alszik. Mikor ismét leengedtem kezemet, hogy azzal is támaszkodhassak megláttam Yixinget. Fekete, kicsit hosszabb haja volt, ami kesze-kuszán mégjobban állt neki. Sötét mogyoróbarna íriszei engem pásztáztak, gondolom már jó ideje. Az ajtófélfának támaszkodva összefont karokkal méregetett, mintha csak a kirakat egyik kelléke lennék. Már lassan négy éve vigyáz rám amikor kell, de mostanság már nem csak akkor. Hiszen, hogyha annyira jól időzítene mindig, akkor biztosan nem keltett volna fel vasárnap.

– Nincs jobb dolgod? – kérdeztem miközben ismét a párna tömkelegbe dőltem és magamra húztam a takarót. Ezzel jelezni akartam neki, hogy szép álmom volt, amiből a kávé és valami édesség illatával átitatott levegő véget vetett mindennek. Rájöttem, hogy a világra nekem sincs szükségem, mint ahogy annak rám. Az alvás pedig kevesbé tud bántani, esetleg a rémálmokkal, de az az arány elhanyagolható. Ha van is valami boldogulásom megírva a történetembe arról nekem fogalmam sincs, így csak Istenre várok. Addig ameddig neki kedve van húzni addig én állom a saram. Az életem rejtelmeiről még én sem tudok, majd lesz ami lesz. Hogyha valami jön akkor úgysem áll meg, nem fog várakozni, hogy mikor vagyok felkészült.

– Azt mondtad a barátodnak, hogy elmész beszélni vele.. Vagy randizni fogalmam sincs mit csinálsz.. – mondta miközben szemeit forgatta. Megértem, hogy rossz neki, hogy egy ilyen „kis taknyossal" kell beszélnie, mint amilyen én vagyok, de basszus azért mégiscsak! Úgy emlékeztem, hogy már összebarátkozott a gondolattal, hogy igenis velem kell foglalkoznia. Viszont ezek szerint tévedtem.
– Hyung először is hozzám koreaiul beszélj, mert gyakorolnom kell. Másodszor pedig fujj sosem randiznék Donghyuckkal. Amúgy pedig bocs hogy élek! Ja és nem kell elkísérned sehova egyedül is megoldom Mr. Áldozat.

– Menstruálsz? Vagy most csak hisztis vagy, mert felkeltél nyolckor Mrs. Áldozat? – a hozzám legközelebbi párnát vágtam hozzá amit elkapott és magához ölelt. Aegyozni kezdett, de valami zabálnivaló volt az amit az ajtóban leművelt. Még a nyílászáró is áldott állapotba került Zhang Yixing hatására. Ez az ami miatt hamarabb feloldódtam a közelében. Közvetlen volt és aranyos, de ezzel együtt picit furcsa is.

– Baby kelj fel dolgoznom kell! – arckifejezése másodpercek alatt átváltozott cukiból kivánatossá. Elképedve és kivörösödve néztem utána amikor kaján vigyorral az arcán sétált ki a hálószobámból. Lerántottam magamról a takarót aztán elsétáltam a köntösömért. Magamra kaptam azt és miután elvégeztem reggeli teendőimet a konyhát is megcéloztam. Hogyha már ilyen finom illatok keringtek az atmoszférában, akkor talán nekem is jut belőle.

– Kit látnak szemeim? Milyen volt este Csipkerózsika? – csipkelődött Yixing-hyung, miközben telefonjáról le sem vette tekintetét. A keserű kávéjába kortyolt, amit reggel mindig így szokott inni mivel „erősen tényleg életet lehel belém" című fejezetben él még mindig. Régen fintorgott rajta, de mára már mesterien vedel abból a fekete-fehér cicás bögréből mindenfajta fájdalmas testi megnyilvánulás nélkül.
– Jó volt Tinder tanár úr.. Apropó Tinder szedtél már valakit vagy még jó ideig a macskáiddal alszol? – leültem a konyhapult előtti székre ahova ki volt készítve egy bögre életmentő folyadék és egy tál gofri. Ritkán csinál ilyet nekem, ezért valamilyen kivételes nap lehet amiről még én sem tudok. Halkan nekiláttam a reggelinek, miközben ő befejezte a kávéját. Feltűnt, hogy hercegnős, pontosabban Hamupipőkés bögrét adott nekem, viszont inkább nem tettem szóvá. Éreztem, hogy valami óriási beszédre készül.
– Szóval... Valamibe fontos beavassalak. – nézett rám ártatlan kutyus szemekkel, mire bólintottam, hogy folytassa.
– Édesanyád az utóbbi időben sokkal jobban félt téged. Igen ez az elrabolt fiú miatt is van, aki az iskolatársad volt, de most nagyon sok új dolog is bekerült a képbe. Azt hallottam, hogy felbukkant egy csomó mocskos ügyekkel foglalkozó ember.. Ezek olyanok, mint az ember és szervkereskedők, de például ott vannak még a drogbárók és maffiások akik hogyha elrabolnának téged meggazdagodnának. Szóval mostantól bekísérlek suliba, és haza is..