Ártatlanság |¦ ChenJi ff. ¦|

2.Furcsa, de aranyos

Jaemin POV. 

– Jeno, szét fognak ültetni minket, ugye tudod? – motyogtam szerelmem fülébe miközben sétáltunk a folyosón. Az utóbbi időben sokat gondolkoztam azon, hogy milyen lenne újra suliban és most majd be is bizonyíthatom anyámnak a jobb átlagot sőt magamnak is, hogy képes vagyok a szociális életben maradáshoz való praktikákat. Édesanyámnak megígértem, hogy nem lesz egy darab hármasom sem és, hogy végre kilépek majd otthonról, mert képes vagyok rá.
– Ne gondolkozz ezeken, ameddig csak lehet ki kell tartanunk. – suttogta, mire elkezdtem kuncogni. A mosoly, ami eddig arcán volt másodpercek leforgása alatt tűnt el és komor arccal nézett szét az osztálytermen.
– Idén is fel kell avatni ezt a termet. – sóhajtott fájdalmasan. Mintha kötelező lenne az avatás. Elmosolyodtam majd meghajoltam mikor átléptük a küszöböt ezzel köszöntve a jól megszokott osztályunkat. Egyikőjükkel sincs bajom, sőt mindenkivel próbálok összebarátkozni. Igaz, hogy már negyedikesek vagyunk, de még nem mindenkit sikerült szóra bírnom úgy hosszabb távon. Főleg a lányokkal nehezebb kommunikálni. Erre nem vagyok éppen büszke, mármint hogy az osztályban a kapcsolatok eléggé felszínesek tudnak lenni.

– Csak természetesen. – dünnyögtem mosolyom alól Jeno felé intézve mindezt, mert éreztem, hogy kicsit lesokkolódott. Elszokott az osztálytól a hosszú és gyönyörű nyáriszünet alatt. A tömeg varázsa beszippantotta őt is, hiszen egész nyáron vagy csak együtt ketten, vagy kis társasággal mentünk ide-oda, ha egyáltalán kimozdultunk a kertből.
– Sziasztok.. Ohh Hyeyoo, nagyon szép a hajad! – mutattam a lila hajú lányra, aki széles mosollyal arcán viszonozta a gesztust egy "Neked is. Tetszik a rózsaszín"-nel. Vele jöttem ki a legjobban, talán azért, mert közvetlen mindenkivel és ő a diák önkormányzatos is velem együtt. Tavaly nagyon sok kirándulást és összejövetelt rendeztünk együtt, ami az osztálynak is tetszett. Az osztályfőnök nyugdíjba vonult, bár ezt kevesen tudják, még. Előre félek mit fognak mondani a srácok, amikor megtudják.

Utunk a leghátsó padhoz vezetett, ahol tavaly is ültünk. Mark valószínűleg már fél órája itt lehet, mert éppen csicsikált. Kezeit párnának használva húzta a lóbőrt. Görnyedt háttartása kicsit sem volt egészséges, és a horkolásról arra következkeztettem, hogy nem aludhatott sokat az éjszaka folyamán. Szerencsére legbelül foglalt helyet, ezért nekünk pont megfelelt a másik két szék. Táskánkat az asztalra hajítottuk, lábtartónak tökéletesen megfelelt. Természetesen Jeno felé volt a lábam, hogy Mark ne a lábamat szagolgassa. Nem vagyok kegyetlen.

– Látod amit én? – kérdeztem mikor megpillantottam Renjunt. Öltöny volt rajta, mint ahogy Chenlén és Haechanon is. Valami mintha változott volna rajta. Erősebb és magabiztosabb kisugárzás lengte őt körbe, szinte érezni lehetett a bölcsesség illatát a teremben. Végzős osztály révén már ideje is volt ennek az illatnak megjelennie a teremben. A fiatal felnőttek – de sok okból még éretlen gyerekek – közösségében már otthonosan mozogtam. Sajnáltam, hogy már mindenkinek csak a visszaszámlálás maradt, hiszen az érettségi fájdalmai várt mindnyájunkra.
– Tök jól áll neki a szőke. – jegyeztem meg miközben leszedtem patáimat a padról.
– Hyung is kiöltözött. Mi meg ebben a göncben jöttünk ide. – mutatott a pulcsikra és a szaggatott nadrágokra. Az én pulcsim rózsaszín volt, az övé pedig fekete. Nadrágunk egyszerű éjfekete volt, szinte ugyanolyan.
– Ez gáz... – böktem Jenora, mert ez az ő ötlete volt.

– De Mark is trashben van... – sóhajtott. Felállt mellőlem és irtózatosan szexin húzta le magáról a pulcsit. A pánikot, ami ilyenkor előtör belőlem jó mélyre elástam. Miközben vetkőzött mindenki őt és a kockás hasát bámulta, ami kilátszott. Hátra dőltem a széken és elvörösödve néztem végig műveletét. Fekete pólója, mint mindig sokat mutatott. Egész izmos karját nézhette az emberiség, és mivel kidolgozott testét egy ilyen feszülős darabbal kicsit sem rejheti el, csak mégrosszabb volt a helyzet.
– Azonnal vedd vissza! – mondtam miközben szemébe néztem, a hatás érdekében. Nem szeretek osztozni senkivel Jenon. Ő az enyém. Más ne legeltesse a szemét rajta, hiszen az az én dolgom.
– Miért talán zavarba hoztalak? – suttogta miközben alsó ajkát beharapta. A reakcióim leplezéseképp inkább elfordultam, hogy felkeltsem Csipkerózsikát. Ha azt hiszi Lee Jeno, hogy most majd szépen eljátszadozik velem, akkor állok elébe. Viszont akkor mindenképpen kiszínezem a szabályzatot, hogy az én tetszésemet is elnyerje.
– Hol vagyok? – kérdezte a végét elásítva, mire elmosolyodtam, és megsimogattam vállát. Jeno ezért most meglakolsz!
– Én a legjobb helyen... Azaz melletted.