Ártatlanság |¦ ChenJi ff. ¦|

16.Senki Másé

Jaemin POV.

A mindennapjainkban sokszor találkozhatunk csalódással, amik szinte pofonként érnek minket még akkor is, hogyha mindent megteszünk, amire kérnek. Viszont az előző mondat utolsó részét szeretném megmagyarázni nektek. A világ nem úgy működik, hogy mindent, ismétlem mindent tökéletesen megcsinálhatunk, hiszen az emberek hibákkal születtek, hibákat vétenek haláluk napjáig. Sőt, kihasználjuk egymást olykor akár akaratunk ellenére, így tudtunk nélkül is nevetség tárgyává válhatunk egy-egy jónak szánt cselekedetünktől. Pont emiatt nem is kell mindenre igent mondanunk. Szükségünk van a nemek használatára is, hogy megtalálhassuk az aranyközéputat ami arról szól, hogy különbséget tudunk tenni a hátsó szándékkal felénk fordulók és az angyalok között. A reményeink sem mindig sőt gyakran nem érvényesülnek. Azokra a reményekre gondolok, amik a legkedvesebbek a szívünknek, és legtöbbször a becsületünkre válnának. A csalódás igenis gyakori az életünkben, és ez az egyik módszere a valódi érettség elérésének. Nem könnyű feladat tűrni a pofonokat, de legtöbbször megéri. Meg kell tanulnunk tűrni és várni azokra a pillanatokra, amiért igenis küzdeni kell. Végül pedig megosztani azokkal akikben bízol, akiket szeretsz.

-Jaemin haza akarok menni! - suttogta az én szerelmem miközben vállamra hajtotta fejét és cirógatni kezdte kezemet. Valószínűleg arra várt, hogy megfogjam kezét és összekulcsolhassuk azokat, így eleget téve vágyainak megfogtam azt a mancsot. A negyedik óránkon, azaz irodalom órán csücsültünk, kivételesen egymás mellett, Mr. Byun tanár úr kegyessége miatt. Szerencsénkre megengedte, hogy szabadon lehessen párt választani páros munkához és mégis ki mást választottam volna, mint az én egyetlen és örök szerelmemet, Jenot.
-Már csak három órád van és itt a hétvége... - sajnos nekem még azután a három óra után még egy pénzügyi alapismeretek kurzusom is lesz, azaz nyolc órát kell végigseggelnem. -Szerintem szedd össze a cuccaidat a koliból és utána húzzunk a sunyiba. - suttogtam, hátha így nem veszi észre a tanár úr, hogy amúgy egyáltalán nem a faladattal foglalkozunk. A verselemzést egyáltalán nem nekünk találták ki, de nincs mit tenni hogyha benne van a tanmenetben. Viszont sajnos tévednem kellett a tanár úr figyelmével kapcsolatban, hiszen észre vette a semmirekellő személyeinket, és elindult felénk. Vészjósló volt az a komoly tekintet, amivel minket páztázott. Már szinte éreztem ahogyan ordít velünk és a dobhártyám kiszakad. A gombóc megjelent torkomban és miután kérdőre vont csak makogni tudtam.

-Hát én nem értem a feladatot... -Én sem.. - vágta rá Jeno, mire Baekhyun sunbaenim arca ellágyult. -Semmi probléma, de máskor szóljatok, hogy újra elmagyarázzam az amúgy 7-es anyagot. Ja igen és kérlek ne itt randizzatok, mert itt tanulni kell.. - azután a tanár úr úgy mutatta meg a feladatot, hogy közben meg is oldotta nekünk, aztán annyit mondott, hogy ügyesek vagyunk. Sőt ötöst adott rá.. A semmire.
-Ki ez a szín ötös? - kérdeztem letörölhetetlen mosollyal, csodálattól és értetlenségtől felhúzott szemöldökkel. Ebben az időszakban sokat javítottam annak ellenére, hogy mindenből nívós vagyok és ez csak méginkább dobott a büszkeségemen. Hogy ez így is működik az valami hihetetlen.
-GG.. Leszedtük.. - már-már kicsattant az örömtől szerelmem. Még mindig teljesen lesokkolódva ültem, de valójában röhögtem az egész helyzeten. Játszi könnyedséggel szereztünk egy-egy jelest magunknak miközben valójában még csak kapizsgálni kezdtem ennek az egésznek a menetét, a lényegre, hogy mégis minek kell ezt nekem tudnom örök titok lesz, de nem is ez számít. Hanem, hogy ez így megtörtént.

-De tudod, hogy ez mit jelent? - szinte kijelentésként mondtam mire elkomolyodott és ártatlanul, mit sem tudóan kérdezte.: -Mit? - megfordult a fejemben, hogy mégsem mondom neki azt, amit elterveztem, hiszen ez hihetetlenül szemétség részemről, főleg azok után amiken átmentünk. De sajnos nekem mégis ki kellett mondanom, amit már ha akartam volna sem bírtam volna visszatartani. Valamiért abban a pillanatban hihetetlenül jól esett végre odavágni neki valamit, mivel olyan kis édes volt. Szükség volt arra, hogy rájöjjön ő éppen a földön van, azon belül is ebben a kicseszett osztályteremben velem. Nem engedhettem neki, hogy elszálljon az ötös miatt, amit kapott. Ahhoz még rengeteget kell tanulnia. -Semmit b*szdmeg... - kicsattant belőlem a röhögés, ő pedig csak fájdalmasan elmosolyodott a hülyeségemen valószínűleg azért, mert ő is tudta, hogy ez vicces, de mégsem szerette volna magát olyannyira megszégyeníteni, hogy szinkronban röhögjünk.
-Na Jaemin, hogy a rézf*szú baglyok jöjjenek érted vasárnap este Chenle buliján..
-Ohh tényleg a buli! Lele minket hívott el először, de ne mondd el senkinek, mert irigyek lesznek. Figyuzd itt a levél.. - átnyújtottam neki a nemes papíruszt, amit amikor nekem adtak azt hittem kiugrok a ruhámból örömömben.
-Mi a... Arannyal van ráírva a nevünk! És hogyhogy nem külön adott nekünk levelet?