A sorozat gyilkos ( Taekook ) BEFEJEZETT ✅❤

1. A kezdet

Taehyung szemszöge...:

Sziasztok!! Első infó amit közlök veletek, hogy unatkozom! Itt vagyok tizenkilenc éves, elmehetnék szórakozni vagy valami de szimplán lusta vagyok rá, plusz kedvem sincs. Ennek eredménye pedig az, hogy halálra unom magam. Elég-elég, térjünk a lényegre. Van egy titkom is amit már kerek 2 éve titkolok el a szüleim elől... el kéne nekik mondanom de valahogy nem merem. Félek e? Igen, biztosra veszem hogy elitélnének. Először én saját magamtól is undorodtam akkor ők?

Elmagyarázom.. Pontossan 2 éve jött hozánk pár csaj meg 4-5 nagyon helyes fiú, mert buliztunk. A haverom hívta a barátait. Nekem igazából nincs sok így nem tudtam volna kiket hívni.  Vissza térve, fura egy buli volt de jól éreztem magam.
A legjobb barátom J-hope azt mondogatta nekem, hogy milyen jó a lányok feneke ami nem nagyon érdekelt ez volt a fura... először. Viszont mégis rá néztem, de nem vagyok az a tipus aki mindenkit megnéz olyan helyeken. Bárhogy néztem a lányokat sehogy sem tetszettek. Viszont amikor rá néztem egy fiú... igen-igen egy fiú hátsójára az különösen tetszett. Hogy miért néztem rá? Nem tudom.. Csak kiváncsi voltam maradjunk ennél. Tetszett a látvány és akkor volt az a pont amikor nem hittem magamnak. Az érzéseimnek, a testemnek. Végig ezeken járt az eszem. Hogy lehetek ennyire undorító, nem csak én gondolom ezt...? Múltak a napok, hetek, hónapok és rájöttem hogy száz százalékban meleg vagyok.
Akkor még nem tudtam, mivé vállok miatta...

Anyának és apának azóta sem mondtam el mert féltem a válaszuktól.
De már nagyon úgy érzem hogy el kell nekik mondanom. De a nagy kérdés: hogyan?
Majd el mondom nekik akkor, amikor tisztáztam minden következményt magamban.
Hitegettem magam, hogy nem fognak elítélni, viszont semmit se tudhattam biztosra.

Már ki jártam az iskolát is, azon a helyen ismertem meg drága barátomat is Hoseok-ot. Most egy étteremben dolgozom pincérként, könnyű munka de mégis nehéz. Szórakoztató, olykor kibírhatatlan... a rosszak ellenére nincs bajom a helyzetemmel. El kezdtem gyűjteni a pénzt szóval van az is egyenlőre. A szüleimel jó kapcsolatban vagyok, nagyon szeretnek engem és támogatnak mindenben.
Én is nagyon szeretem őket és segítek nekik, amiben tudok. Úgy érzem megvan mindenem!!
Aztán elvesztettem mindent... még a szerelmemet is, aki a világot jelentette nekem.

Hope-val el megyünk ma egy partiba. Nekem igazából nincs kedvem menni, de nem mondhatok nemet a legjobb barátomnak. Szeretem ha boldog és ha ő boldog én is az vagyok. Amúgy így becézem. Illik rá a név mert ő az én reményem, ő ad nekem boldogságot és energiát. Hálát adok az égnek, hogy megismertem őt!! J-hope-t.

Hope-val este 6 órakor terveztünk elindulni és oda érnénk, úgy fél hétre.
Épp készülök, amikor apa be lép a szobába.

- Szia fiam. - Mondta nagy mosollyal az arcán. Én meg épp most húzom fel a pólómat.

- Szia apa. Akkor ahogy meg beszéltük mingyárt megyek
J hope-val, el a partira. - Köszöntem és mondtam kedvesen a szemébe nézve.

- Okés, rendben. - Mondta szomorúan és láttam hogy bántja valami. Amikor meg szólalhattam volna akkor szólalt meg ő.

- Fiam. Anyáddal észre vettük, hogy mostanában valami nincs rendben veled. Minden okés? - kérdezte szemembe nézve én meg azt se tudom, hogy mit mondjak. Fura érzésem lett... Tán félek..? Mitől?

- I-igen pe-persze. Apa nekem most mennem kell. - Mondtam neki úgy hogy majdnem össze estem. Pánikoltam.. szorongtam. Gyorsan fel kaptam a cuccomat és azonnal kirohantam a szobából. Kínos volt ahogy dadogtam... na nem baj majd túl teszem magam rajta.

Nem akartam neki elmondani még semmit... féltem a válaszától. Amúgy sem lenne jó az időzítés. Kint ülök valamerre egy padon mert ugyanis sokkal előbb jöttem ki mint kellene, apa miatt. Jó, nem apa miatt, mert én rohantam ki onnan, de akkor is apa miatt..!