A sorozat gyilkos ( Taekook ) BEFEJEZETT ✅❤

33. Elrabolva 2

Soobin szemszöge:

23 éves vagyok. Szeretem a Mandulatejet mert az az az ilyen izé hát finom.... Szerelmes vagyok Taehyung-ba. Tv-ben láttam őt és egyre többször láttam is élőben. Láttam amikor embert ölt, amikor Jungkook-al volt. És ahogy elnéztem őt két énje van. Egy gonosz, elmebeteg sorozat gyilkos aki mindig ölni akar. De ennek elenére láttam jót is. Jó is van benne. Igaz mélyen el van rejtve de ott van.

Biszex vagyok. Taehyung-ott meg megszerzem magamnak. Ja és nem azért raboltam el Jungkook-ot mert úgy tartotta kedvem. Hanem azért hogy elérjem a célom. Taehyungnak belém kell szeresen. Azt akarom hogy egy pár legyünk. Ez mind sikerülni is fog. Én tudom.

Jungkook-ot azért basztam meg mert hiány érzetem volt. Ennyi. De Tae-t képzeltem el és az mennyei volt.

Most úgy érzem hogy el kéne jönnie a második lépésnek. Fel is hivom a többieket. Elő vettem a telefonom és meg kerestem az eggyik haverom aki segítenni tud a következő lépésben.

- Szia Yugyeom. Beszélnünk kéne, át tudnál jönni?

-Aha, persze. Baj van tesó?

-Nincs haver, csak gyere.
Segítened kéne valamiben.
- nevettem el magam.

- Ja rendben.
5 perc és ott vagyok.
- Mondta és le tette a telefont.

Kb 5 perc múlva már itt is volt. - Na mi az haver? - kérdezte barátom.
- Hát, arra gondoltam hogy ugye van Taehyungnak a legjobb barátja. - Mondtam ő meg mondott egy nevet. - Suga? - kérdezte. - Igen ő. - Mondtam. - Annak a pasiját Jimint. El kéne rabolni. - Mondtam. - Mi?? Soobin szerintem ez már sok. Nem elég hogy egy embert már elraboltál? - Emelte fel a hangját. - Jaj Yugyeom. Most kinek az oldalán  álsz? - Kiabáltam. - A tiedén bazmeg, de ezt akkor sem csinálhatod. - Kiabált ő is. - Akkor mi legyen? - Kérdeztem. - Nem tudom. Fenyegesd meg hogy meg ölöd Kook-ot ha nem jön össze veled. - Mondta a béna ötletet. - Ja igen.
Te nolmáris vagy amúgy? Ember ha megfenyegetem és ez a terv be is jön, akkor is minden este félelemben éljek hogy bármikor kinyirhat, mert ezt tettem a kapcsolatukal? -  Kérdeztem. - Erre nem gondoltam. - Mondta. - Na látod. Nem érdekel ha nem segítesz de Jimint is ide hozom! Tetszik, vagy sem. - Mondtam és elmentem. Ő utánnam jött és a válamra fogot hogy magával szembe fordítson. Sóhajtott egyet és a szemembe nézet. - Jó! Segítek. - Mondta. Azzonal hatalmas vigyor került az arcomra és megöleltem. - Köszi. - Mondtam. - Majd meg látjuk mi lesz a továbbiakban. - Mondta és elengedtük egymást. - Gyere akkor készüljünk elő a tervhez. - Mondta és elindult. Én meg mentem utána.
Ugyis az enyém leszel Taehyung.

Jimin szemszöge:

Most haza felé tartok a boltból. Vettem egy kis csokit mert megkívántam. Úgy 10 perc telt el gyaloglásomból és hirtelen arra leszek figyelmes hogy valaki erősen a hátamba rúg. Földre estem és nem volt időm megnézni hogy ki az mert valaki rám dobott valami pokrócot amitől nem láttam semmit. Sötétséget láttam és a hangos hangok egyre jobban csak halkultak el.

Egy fura helyen ébredtem fel. Körülötem szalma és azt hiszem egy faházban vagyok. Körbe néztem és megláttam hogy valaki fekszik a földön. Fel keltem a földröl de azonnal vissza estem mert minden testrészembe fájdalom lett. Oda kúsztam földön fekvő valakihez és amikor meg láttam hogy ki az azonnal egy könnycsepp jöt ki szememből aztán sorjában a következők. - Édes istenem. Kook, Jungkook kelj fel. Hallod? Jungkook. - Mondtam össze vissza de nem nagyon akart fel ébredni. Rángattam, ütögettem simogattam mindent csináltam vele de nem ébredt fel. Hirtelen hangos sírás tört ki belőlem és el szédültem. Egyre jobban sötétült el minden én meg eldöltem. Kook mellet feküdtem és elnyomott az "álom". Soobin tette ezt. De miért? Ki ez a fiú? Miért csinálja ezt? Medig leszünk itt?
..
..
..
..
..
..
..
..
..

Itt a kövi rész. Kicsit rövid lett. Nagyon bocsi. A hibákért szintén xd. 1-2 nap és hozom a kövi részt.💜💜💜