A sorozat gyilkos ( Taekook ) BEFEJEZETT ✅❤

21. Kedves barátaim

- Suga hallasz engem? Sajnálom, sajnálom nagyon de nagyon sajnálom! - Mondtam neki és elsirtam magam. - Taeh. - Nyögte ki épp hogy a nevem aztán cseppet sem érdekelte a fájdalom felkelt és megölelt. Olyan szorosan ahogy még senki sem ölelt. Persze vissza öleltem és énis a lehető legszorosabban. - Sajnálom Suga. - Sírtam tovább és szorosabban megöleltem. - Végre rád találtam. - Mondta és nagyon hallatszot a hangján hogy sír. De énis sírtam. - Sziasztok. - Köszönt nekünk
J HOPEEE???????????

Ez után vissza köszöntek neki. El engettem Sugát és Segítettem neki fel kelni. - Jól vagy Yoongi? - Kérdeztem tőle. - Igen jól vagyok, mostmár hogy itt vagy. - Mosolygott rám és én peddig viszonoztam. - J hope te mit keresel itt? - Kérdezte Jimin. - Ja csak hozzátok indultam. - Nevetet fel. -Ja hát akkor menjünk. - Mondta Jimin. - Suga segítsek? - Kérdezte Jin. - Nem kell jól vagyok. - Mondta Suga. - Taehyung találkozunk valamikor? - Kérdezte tőlem Suga. - Persze. - Mosolyogtam rá. - Ugyan ott laktok még? - Kérdeztem tőle. - Igen. - Mondta mosolyogva. - Akkor majd megláttogattlak. - Mondtam Yoonginak. - Lehetőleg ritkán gyere. - Mondta Jimin undorral a hangjában. - Neked mi a fasz a bajod törpe geci.. - Kiabáltam neki és meg indultam felé de Suga vissza húzott. - Nyugi csak féltékeny. - Mondta Suga. - Mi? Miért lenne féltékeny? - Kérdeztem tőle. - Az elég hosszú történet. - Nevetet. - Siesetek már. - Mondta Rm sóhajtva. - Igaz. Menjetek csak. Akkor majd beszélünk. Szia Suga! - Köszöntem el tőle és megöleltem.

Ott hagytam a fiúkat és mentem a semmibe. Nem tudom hova csak mentem. Le vagyok sokkolva. Ennyi idő után láttam Yoongit és a barátaimat. Habár nem tudom Jimin miért volt velem ilyen. És ott volt J hope is. Aki engem levegőnek nézet. Mi van már itt? Megbolondult a világ. Ja télleg. ÉS J HOPE MEG YOONGIÉK MIÓTA VANNAK ILYEN JÓBA? HAA?? Nem értem mi folyik itt. Na mindegy. El megyek haza. Habár azt se tudom hol vagyok. Dik. Eltévettem. Na még ez hiányzott. Baker.

Kb. Egy 2 óra telt el de még mindig nem tudom hol vagyok. Valami utcában vagyok a korom sötétben. JESZUS ISTENEM ÉS HA MEGESZNEK A FARKASOK? Csak nem. Hirtelen valaki megfogta a vállam amitől majdnem beszartam annyira megiettem. - Eltévetél? - Kérdezte J hope. Na ő is itt van. - I-igen. - Mondtam ki nagy nehezen. Miért dadogok? Dik mi van már itt he. - El viszlek hozám! Gyere. - Mosolygott rám. Most el akar vinni magához? Ez egy rabló.
- Mi-mi-miért me-megyünk ho-hozád? - Kérdeztem. - Te miért dadogsz? - Nevette el magát. Lehajtottam a fejem és lassan közelítettem felé hogy megtudjam ölelni. Bizonyára iszonyúan meglepte a dolog mert meg nem mozdult. Engem is meglepet a dolog hogy miket csinálok. Már 5 perce öleljük egymást és jó szorosan egymásba vagyunk gabajodva de ő elválik tőlem mert szemét. - E-ezt miért csináltad? - Hajtotta le a fejét. - Nem tudom. Csak úgy meg kellet tennem. - Mondtam neki. - Jó mindegy. Gyere menjünk. - Mondta és elindult, én meg mentem utánna.

Úgy látszik még mindig ugyan azon a helyen lakik. Emlékszem amikor meg jöttünk a munkából mindig bele lököt a medencébe. De fordítva is ez szokott lenni. - Miért nézed a medencét? Talán... - kezdett el gondolkozni nevetve aztán bele lököt a medencébe. Én gyorsan kijöttem. Megfogtam Hopet felemeltem és bele dobtam a vízbe. Én meg utána ugrottam. Szakadva a nevetéstől mentünk be a házba.
- Te emlékszel? - Kérdeztem mosolyogva. - Hogy felejthetném el a veled töltött perceket? - Mosolygott rám én peddig szó szerint elpirultam. Megtörölköztünk és adott nekem tiszta ruhát. Mert ez vizes. Be mentem a fürdöszobába és megtörölköztem. Fel vettem a ruhákat amit J hope adott azután gyors megcsináltam a hajam. Kii jöttem a fürdőből és a konyhába mentem. - Kérsz valamit enni? - Kérdezte hope. - Igazából nekem már mennem kéne. - Mondtam neki. - Ohh. És nincs kedved itt aludni? - Kérdezte reménykedve a reményem. - De van. - Mondtam és őneki az arcára egy hatalmas vigyor került fel. Jó érzés hogy ennyitől boldog. Nagyon sajnálom őt hogy beteg. Azt is sajnálom hogy elvileg szerelmes belém. A szerelmét nem tudom viszonozni. Kook-ot szeretem. Remélem nem fog haragudni amiért nem ott alszok. Habár most amúgy is haragszik rám.

- Na mit kérsz enni? - kérdezte. - Nem tudom. Most bármi jó mert éhes vagyok. - Nevettem el magam. - Te semmit nem változtál. - Nevette el magát amin énis nevettem. - Akkor csinálok neked...- Gondolkozott el. - Csirkét. - Mondta. - Az jó lesz. - Mondtam neki egy kis akcentussal. - Rendben uram. - Mondta vissza ő is akcentussal. Ekkor ránk tört a nevetés.
Ezek szerint most kibékültünk Hope-val?
......
......
......
......
......
......
......
......
......

Itt a kövi rész.
Bocsi a hibákért. Remélem tetszik.
💜💜