A sorozat gyilkos ( Taekook ) BEFEJEZETT ✅❤

38. Megbocsájtasz?

Nagyon gyorsan mentem Taehyung után. Pontossan tudom hol van most. A szülei házában. Mit érezhetet amikor megtudta hogy az apukája meghalt. Annyira elszúrtam.

Az utat végig sírtam de nem baj. Legalább kicsit jobban vagyok. Hazudtam. Nagyon szarul vagyok.
Amien gyorsan tudtam futottam egészen a házig. Amikor oda értem nem volt ott senki. Se Taehyung, se Taehyung annya, se rendőrök se senki. Csalódottan jártam az utcákat de nem láttam sehol sem Tae-t. Hirtelen eszembe jutott az az ötlet hogy Taehyung Yoongiéknál van. Igen tuti hogy ott van.

Amikor oda értem kopogás nélkül berohantam. Ott volt mindneki. A nappaliban a kanapén ült mindenki és besgélgettek valamiről. Ez annyira kínos így. Közelebb mentem és ahogy látom Taehyung sír és az anyukája is. Már tudják. Tuti hogy V nem fog nekem megbocsájtani. De nem is baj. Megérdemlem. Közelebb mentem Tae-hoz és megakartam ölelni de el lököt. - Tae sajnálom! Nem gondolkodtam. Kérlek. - Sírtam el magam. Őt nem érdekelte. Ködös szemmekel nézet rám. Megtörölte szemeit és el ment. Miért istenem, miért? Meg fog nekem valaha bocsájtani?

- É-én mo-most elmegyek. Sajnálom hogy za-zavartam. - Mondtam ki épp hogy és sietős léptekkel elhagytam a házat. Haza mentem mert tudtam hogy Tae ott van. Nagyon gyorsan szedtem a lábamat és végül oda értem. Amikor be értem fel mentem V szobájába és ő akkor pakolta a cuccait.
Elmegy. Itt hagy engem. - Kérlek Taehyung ne ted ezt. Nagyon szeretlek. Mindneki követ el hibákat. Épp eleget szenvedtünk már. Ne hadj itt engem. - Csuklot el a végére a hangom. Őt nem érdekelte pakolt tovább. - Rendben. De kérlek ne te menj el. El megyek én. Össze pakolom a cuccomat és elmegyek. Soha többé nem fogsz látni. - Mosolyogtam de nem Tae-re néztem hanem le a földre. Miért mosolyogtam? Hirtelen eszembe jutott minden emlék ami Taehyung-al kapcsolatos. Hibáztam énis és ő is. Nagyon sokat. De küzdöttünk a szerelmünkért. Harcoltunk és mindenkit legyőztünk. De úgy látszik Taehyung feladta. Énis feladom. Vége.

Ki mentem aból a szobából és kezdtem összepakolni a cuccomat. Amikor mindennel végeztem oda áltam a bejárati ajtó elé. Vissza néztem és láttam hogy Taehyung engem néz a lépcsőröl. - Télleg sajnálom Taehyung. - Gurult le egy könny cseppem. - Jó volt veled lenni. Nagyon szeretlek és szeretni is foglak. - Mondtam és szememből már millió könny csepp kezdet hullani. - Ég veled... - .. - Szerelmem. - Mondtam ki utolsó szavam felé. Megfordultam kinyitottam az ajtót és ki mentem rajta. Elmentem. Ott hagytam őt.

Taehyung szemszöge:

Ennek az egésznek így kellet lennie. Így volt nekünk megírva. Ez a sorsunk. A veszteség. Apám nincs velem már mert megölték. Olyan emberek akiket nem is ismerek. J hope sincs már. Meg öltem őt. Nem kellet volna. De már mindegy. Az időt nem lehet vissza fordítani. Súlyos beteg volt Hoseok és én azt sem néztem. Megöltem őt. Ahogy rajta kívül még több száz embert. El vesztettem Jungkook-ot. Az első és az utolsó szerelmemet is. Akkor ott van anya. Akit vissza kaptam de most biztos ő is engem hibáztat mert meg halt apa. Igaz. Én vagyok a hibás. Ha nem születtem volna meg nem lenne ez. El vesztettem Felixet. Annyira szerettem őt. Már ő is a barátaim közé tartozot. Erre fel kiderül hogy minden nap testileg bántotta Jungkookot.

De már mindegy. Jungkook is elment. Örökre el ment. Ki lépet az életemből. Remélem sikerül őt elfelejtenem.
...
...
...

Itt a 38-dik rész. Bocsi a hibákért. 1-2 nap múlva hozom a kövi részt.
💜💜