A sorozat gyilkos ( Taekook ) BEFEJEZETT ✅❤

14. A baleset🚘🛣🙎‍♂️

Taehyung szemszöge:

- Tudod mire gondoltam? - Kérdeztem Kook-tól aki itt ül melletem és videójátékozik. - Aha - Mondta. Tuti hogy fogalma sincsen hogy én miről beszélek. - Na akkor mire? - Kérdeztem és már kezdet idegesíteni Jungkook, hogy a videójáték neki fontosabb mint én. - Ja, ja persze. - Mondta nem nekem hanem inkább a játékának.- Miről beszélsz? Kook szakítasz velem? - Na erre mit fog mondani vajon. - Igen, természetesen. - Ez most komoly? Kilöktem a játékot a kezéböl. - Te nolmáris vagy? - Kiabálta nekem. - fel áltam és vissza kiabáltam neki, könnyes szemmekel. - Igen teljesen nolmáris vagyok! De legyen. Ha a játék fontosabb mint én, akkor jól van. Ott van játszál. - Futottam ki a házból nem tudom hova. Csak sirtam és mentem arra amerre a lábam vitt. Ez nekem sok volt.

Jungkook szemszöge:

Nem értem Tae-t. Most majdnem megnyertem a játékot erre ki üti a kezemből. Najó télleg igaza van hogy nem is foglakoztam vele.
De most sírva elfutott. Utána készültem menni de amikor ki értem az utcára már nem láttam.

Sóhajtottam egyet és vissza fordultam. Ekkor hallotam egy hatalmas csattanást mögülem. Megfordultam és azonnal könnybe lábbadt a szemem. Nem akartam elhinni hogy mindig ennyi rosz történik velünk. Tae ott feküdt a földön. Valaki elütötte őt. És aki elütötte azonnal el hajtott a helyszínről. Szívtelen emberek.

Oda mentem és Tae kicsit nyitott szájal, épp hogy nyitott szemmekel volt a földön. Azonnal hívtam a mentőket akik egy 10 perc múlva ide is értek.

Ott voltam mellete és láttam hogy Taehyung mondani akkart valamit de nem nagyon tudott.
- Ju-Jungkook. - Mondta nyöszörögve és össze szorította a szemeit. - Psztt. Életem most ne beszélj! - Mondtam neki és a könnyeim megállíthatatlanul folytak. - Ugye ne-nem f-fogsz e-elhagyni en-engem Kook? - Épp hogy ki tudta mondani. Annyira sajnáltam. Miért pont vele történik ez? - Dehogyis életem soha nem hagylak el. Mindig itt leszek veled. - Mondtam neki és én is alíg birtam
ki hogy össze ne essek. - Szeretlek. - Folytak le könnyei. Ekkor be rakták a mentő autóba és nem engedtek vele menni. Már csak magam elé suttogtam vissza a válaszom. - Énis szeretlek.

Vissza mentem az otthonomba és elő kaptam mindent ami nekem vagy Tae-nak kellhet. Amikor mindent elintéztem azonnal mentem a kórházba.

Amikor be értem megkérdeztem hol van Tae aztán oda engedtek.
Oda mentem a bizonyos 67-dik szobához és pont akkor jött ki onnan egy nővér.
- Jó napot kívánok. - köszöntem a nőnek. - Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezte a hölgy. - Kim Taehyung-hoz jöttem. - Mondtam neki, ő meg ilyedten bámult. Most mi van? - Maga a hozzátartozója? - Kérdezte a nő. - Igen. Eggyüt vagyunk. - Mondtam neki. - Rendben. Taehyung jól van és semmi nagyobb baja nem lett. De viszont van egy nagyon rosz hírem. - Jaj ne félek. Nagyon félek. Mi lehet annyira rosz? - Mi az? - Kérdeztem. - Taehyung kómában van. - Itt a lélegzetem is elakadt. Életem értelme kómába eset. Nem lehet tudni mikor ébred fel. Most mit tegyek? - Ami csakis annyit jelent hogy bármikor felébredhet. Tán ma. Vagy holnap. Azis lehet egy hét, vagy egy hónap. De olyan eset is van hogy több évig nem ébred fel. Vagy soha. 67- dik szoba. - Mondta és elment a nő. El kezdtem úgy sírni mint egy két éves. Be rohantam életemhez és mindenféle ketyere rá volt kötve gyönyörü felső testére.

Le ültem mellé és azt vártam hogy felébredjen. Miért történik ez? Kezdtem beszélni hozzá. Tudom hogy úgy sem hallja de azért ez megnyugtat hogy ott van velem. Olyan mintha hallaná amit mondok és ez megnyugtat. - Drága eggyetlen életem. Nagyon szeretlek és tud meg hogy vigyázok rád. Nagyon megbántam azt hogy a játékot elöbbre vettem mint téged. - A végére elcsuklott a hangom és hangos zokogásba törtem ki. Amikor újra rendeződtem és nyugodt lettem újra beszélni kezdtem hozá.

- Tudom hogy úgysem hallod de nagyon szeretlek. - Mosolyogtam rá és megfogtam a kezét. El telt pár perc és újra megszólaltam. - Jaj drága babám nagyon szeretlek. Remélem hamar felébredsz és újra velem leszel. - Ekkor furcsa módon hirtelen megszorította a kezem. Szinte szívbajt kaptam. Hall engem?
..
..
..
..
..
..
..
..
..

Na na na na na anmansnnxn
Juj xd itt a kövi rész. Kicsit szomorú lett de ennél lesz roszabb is. Nagyon nehéz lesz minden ebbe a kapcsolatba de ők ügyik és újra egymásra találnak ......... amíg vége nem lesz valamelyikük életének.....😳😞😞
De ez nem fog bekövetkezni! Vagyis de vagyis khmm. Fáj a torkom.
😂😂😂
Na mindegy. Puszilok mindenkit. Remélem tetszik ez a rész. Hamar hozom a következőt.
💜💜💜💜💜