A sorozat gyilkos ( Taekook ) BEFEJEZETT ✅❤

31. Össze törtem 💔

- Na Hope. - sóhajtottam. - Elérkeztünk az életed utolsó perceihez. - Mondtam és elő vettem a kést. - Sajnálom barátom! - Folyt le nem tudom miért egy könnycseppem. - Sok mindent éltünk eggyüt át. Emlékszem amikor elmentem veled abba a buliba. Emlékszem amikor haza felé hülyéskedtünk az úton. Az is jó volt amikor találkoztunk sok év után. Hirtelen megint eltüntem aztán vissza tértem. Neked köszönhetem hogy meg ismertem Jungkookiet. Sok mindent te mutattál meg nekem. Mindig számíthattam rád. Én voltam a hibás tudom. Én hagytalak el egy szó nélkül. Meg akartalak ölni a semmiért. De J hope. Sokkal jobb életed lesz ebben biztos vagyok. - Szinte már el tikkadtam a sírástól. -Nagyon sok mindent köszönök neked! Sok szerencsét kívánok neked az új életben! Nagyon vigyáz magadra!

Szeretlek! - Mondtam ki felé utolsó szavamat. - Énis szeretlek. - Mondta egy halvány mosolyt ejtve utolsó mondatát.

Megöltem őt.

Leszúrtam. Meghalt. Vége. Jaj Hope. Sajnálom nagyon. De jobb életed lesz ebben biztos vagyok.
Fel keltem a földröl és eldobtam a kést. Csupa vér volt minden. Fura érzésem lett. Mintha nem szabadot volna megtegyem ezt. Nem kellet volna őt megöljem. De ennek elenére megtettem. Rá néztem a fiúkra aztán elnevettem magam. Mi ez? - Rejtsétek el a holttestet. - Mondtam aztán ki mentem a pincéből. Fel mentem a szobámba és le ültem az ágyra. Kezeimet kezdtem nézni ami csupa vér volt. Fel néztem és minden hol J hope cuccai voltak. A bonbon amit nem rég tőlem kapot, a kedvenc parfüme, a ruhái, a füzetei, a mackója, a naplója, a várj! A naplója?

Oda mentem a naplóhoz és véres kezemmel megfogtam. Ki nyitottam azt és egy dolog volt bele írva ami több éve történt.

* Amikor el mentem Taehyung-al a buliba. És táncoltam a lányokkal és őt magára hagytam, nagyon fura érzés fogott el. Azt éreztem hogy valami rosz fog történi. Nem hittem ennek az érzésnek. Nem akartam. Élveztem tovább a bulit és próbáltam elfelejteni ami történt.

Amikor vége volt a bulinak totál ki voltam ütve. Ezért a helyszínen maradtam és ott aludtam. Másnap amikor felkeltem már nem ott voltam ahol eredetileg. Hanem otthon az ágyamban feküdtem. Nagyon fájt a fejem. Megállíthatatlanul Taehyung-ra gondoltam minden percben. Biztos haragszik hogy nem foglalkoztam vele a buliban. Hirtelen arra gondoltam hogy rá írok. Be léptem a messenger appba hogy rá tudják írni de nem tudtam. Nem találtam a fiókját. Be írtam a nevét és azt írta ki hogy ilyen felhasználó már nem létezik.

Azonnal át mentem hozzájuk és még akartam kérdezni hogy miért nincs már fiókja. Amikor beléptem a házba köszöntem a szülőknek és meg nem várva a válaszukat indultam Taehyung szobájába. Amikor be léptem ott volt egy üres ágy és a szekrények felborítva. Körbe néztem és majdnem minden holmia eltünt. Hátra fordultam és a szülők ott voltak az ajtóban. Azt mondták el ment. Azt mondták Taehyung elköltözött. Atól a naptól minden nap vártam hogy egyszer csak felbukkan majd. De nem. Fél év után feladtam. Új barátokat szereztem és próbáltam őt elfelejteni, de nem ment. Idő közben rá jöttem hogy szerelmes vagyok belé. De tudtam hogy már soha nem látom. Rosszul éreztem magam. Sokat sírtam. Jungkook segített nekem a rosz időkben. Segített nekem abban hogy ne legyek annyira rosszul a történtek miatt.

A szülők idő közben rá jöttek hogy ezt nem szabadott volna. Sokat sírtak ők is. Hiányzot nekik a pici fiúcskájuk. Szerették őt. Még mindig szeretik. Én tartottam velük a kapcsolatot annak elenére hogy ezt tették Tae-vel. Amikor ültünk a TV elött megláttuk a benne azt amit nem kellet volna. Taehyung egy gyilkos. Sorozat gyilkos. Ez lett belőle. Minden nap a videókat nézegetjük róla. De nem csak kívülröl változott meg. Belül gonosz, alattomos, veszélyes, elmebeteg gyilkos lett.

Amikor néztük a híreket megláttuk azt hogy Taehyung itt van Koreában. Azt mondták itt van Koreában azon belül Szöulban. Azt mondták nem tudják miért jött ide. De mi nagyon jól tudtuk hogy miért van itt. *

Ezt írja a legelső 3 lap. Akkor ezen kívül van még kb. 40 lap. Idővel végig fogom olvasni. Habár tudom hogy miről fog szólni. Szóval ez is mindegy.

Gondolkodtam és rá jöttem hogy itt az ideje annak hogy meg keressem Jungkookie-t. Biztos otthol van. Le tettem a kezemből a füzetet aztán el mentem a fürdőszobába. Meg fürödtem és fel vettem valami csinosabb ruhát. Beállítottam a hajam és le mentem a konyhába. Ittam egy kis vizet aztán már mentem is el. Bezártam a bejárati ajtót és indultam Kookie felé.

Vettem egy csókor rózsát is. Amikor oda értem a házhoz be kopogtam de nem nyitott senki sem ajtót. El indultam az ablak felé és amikor oda értem kopogtam azon. Oda sem jött senki. Megfogtam magam és a fejemmel betörtem az ablakot. Eldobtam a virágot és pókember módjára bemásztam a helységbe. A konyhában köttötem ki. Sehol senki sem volt. El indultam a szoba felé és amikor oda értem be mentem. Sehol senki sem volt. Az asztal ami bent volt elég furán ált.

Közelebb mentem az asztalhoz és megláttam egy levelet rajta. Fel vettem a lapot és olvasni kezdtem. - Mint látod Kook nincs itt. ELRABOLTAM. De kiváncsi lennék most hogy milyen a fejed. Ha látni akarod még Jungkookot akkor kövesd az utasításaimat! Az első az hogy ne menj el a rendőrségre! Mert ha elmész Jungkook meghal! Szeretetel Soobin. - Ki a faszom ez a Soobin? Bazmeg! Hol van Jungkook??? Aishh. Muszály ezt?

Ki mentem az udvarra nagy nehezen és alíg áltam meg a lábamon. Nagyon rosszul éreztem magam hogy Jungkookot elrabolták. Hova vitték? Ki ez a Soobin és miért csinálja ezt? Össze csuklottam és a földön köttötem ki. Össze kuporodtam és próbáltam ki sírni az életemet is. Miért történik ennyi rosz?
...
...
...
...
...
...
...
...
...

Itt van a harmincadik rész.
Bocsi hogy ilyen szomorú lett. 😕
Próbálom hamar hozni a kövi részt.
Bocsi a hibákért. 💜