Band /Hopemin/ /befejezett/

XVI.

Miután mind a hárman lefürödtünk, egyszerűen csak leültünk beszélgetni. Namjoon továbbra is a földön ült, míg mi Jiminnel az ágyon foglaltunk helyet. Mindenféle random dologról beszélgettünk, és rengeteget nevettünk. Jól éreztük magunkat, bennem mégis bennem volt egy bizonyos stressz: tudtam, hogy hamarosan el kell mondanom Namjoonnak azt, hogy meleg vagyok.

Végül eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, itt az ideje beszélnem vele. Rettegtem, de úgy gondoltam, muszáj ezt most megtennem...

-Joon, figyelj! - szólaltam meg, mikor volt egy kis szünet a beszélgetésünkben. - Azt ígértem, elmondom, hogyan kerültem ilyen közel Jiminhez, ha ő is beleegyezik - emlékeztettem, és Jiminre pillantottam, aki kissé ijedten nézett rám. - Szóval... szeretném elmondani az igazságot.
-Biztos vagy benne? - tátogta a szőke fiú, mire én kissé elmosolyodva bólintottam, Jimin pedig megfogta a kezem, ezzel bíztatva engem a coming outomban. Életem első coming outjában...

-Valami... baj van azzal, hogy közel álltok egymáshoz? - nézett ránk értetlenül Namjoon, mire én ismét ráemeltem a tekintetem.
-Joon, mi... nem egyszerűen csak közel állunk egymáshoz - néztem rá jelentőségteljesen a legjobb barátomra, aki továbbra is értetlenül ráncolta a szemöldökét. - Jimin és én... - kezdtem, de nagyon nehezemre esett folytatni a mondatot. Idegesen rágtam az ajkam, és úgy szorítottam Jimin kezét, hogy féltem, teljesen elszorítom a vérkeringését. Mindeközben szívem olyan hevesen vert, hogy semmi mást nem hallottam a fülemben, csak annak dobogását. - Együtt vagyunk - mondtam ki nehezen, miközben újra Namjoonra vezettem a tekintetem.

A fiúnak teljesen elhűlt az arca, ajkai kissé elnyíltak egymástól, szemei teljes meglepettséget tükröztek.
-Mi? - Csupán ennyit tudott kinyögni.

A könnyeim végigfolytak arcom két oldalán, és nagyon tartanom kellett magam, hogy ne kezdjek keserves zokogásba.
-Hé~! Nincs semmi baj - húzott magához Jimin egy ölelésre, én pedig arcom vállába fúrva próbáltam továbbra is nyugtatni magam, azonban ez pont a visszájára fordult, ugyanis a fiú érintésétől csak még jobban kitört belőlem a zokogás.
-Bocsánat, csak... megkönnyebbültehm - sírtam tovább.
-Semmi baj, nyugodj meg! - nyugtatgatott tovább Jimin, miközben hátam simogatta. Hangján hallottam, hogy mosolyog, ez pedig kissé összébb szedett engem, azonban nehéz volt igazán megnyugodnom. Namjoon nem mondott semmit a „mi?"-n kívül, így konkrétan fogalmam sem volt arról, mi a véleménye rólunk. Ez hatalmas stresszel töltött el engem. Namjoon világ életemben az egyik legfontosabb személy volt számomra, így rettegtem attól, hogy esetleg elítél engem, mert egy fiúval vagyok együtt.

Sírásom lassan csillapodni látszott, így elhúzódtam Jimintől, aki aggódva nézett rám, miközben arcomra simított, és letörölte róla a könnyeim után maradt nedvességet.
-Jobban vagy? - kérdezte, mire én bólintottam, majd leszegtem a fejem, és a paplant kezdtem el birizgálni. Nem akartam ránézni Namjoonra. Nem akartam látni a tekintetét, ahogy ránk néz. Féltem, hogy negatív lesz a véleménye...

-Hoseok - szólított Joon, mire én nagy nehezen felemeltem rá a tekintetem. Ekkor láttam meg, hogy bizony mosolyog. - Ugye tudod, hogy nincs semmi baj azzal, hogy jártok?
-Tényleg? - kérdeztem nagyot nyelve, mire Namjoon elmosolyodott, és bólintott, én pedig ismét kissé elsírtam magam, és oldalról Jiminhez bújtam.
-Aranyosak vagytok, kedvellek mindkettőtöket, és már ezer éve várok arra, hogy végre ne az legyen egy „hogy ment a randi" kérdésre a válaszod, hogy „meh" - nézett mélyen a szemeimbe a fiú, mire én halványan elmosolyodtam.
-Ezt szoktad válaszolni a „hogy ment a randi" kérdésekre? - nevetett fel kissé Jimin, én pedig mosolyogva bólintottam.
-Soha nem volt még jó randim - vontam meg a vállam.
-Pedig lehetne - vigyorodott el, mire én megforgattam a szemeimet.

-Figyeljetek rám! - szólalt meg ismét Namjoon, mi pedig újra rá koncentráltunk, miközben én felemeltem a fejem Jimin válláról. - Nekem az a normális, hogy hetero vagyok, nektek pedig az, hogy melegek vagytok. Ne haragudjatok magatokra amiatt, hogy mások vagytok, mint az átlag! Szerintem ez csodálatos, és nem szabad rosszként kezelni! Boldogok vagytok együtt, nem igaz? Felesleges mások véleményén aggódni. A banda úgyis el fog fogadni benneteket, és szerintem mindenki más is, aki közel áll hozzátok. - Ahogy ezt végigmondta, Jimin lassan fehét vállamra hajtotta. Gondolom, őt is megnyugtatta a tény, hogy Namjoon már biztosan elfogadott bennünket úgy, ahogy vagyunk. Hiszen, bár ahogy Joon kifejtette, nem mások véleménye a legfontosabb, hanem saját magunk, mégis fontos szerepet töltenek be a pozitív visszajelzések az életünkben, főleg, ha nehezebb témákról van szó.

Kis ideig csendben ültünk. Egyikünk sem szólt egy szót sem, és ez így volt tökéletes. Megnyugtatott a csend és a nyugalom, ami körülvett minket.

-Pontosan mikor is jöttetek össze? Mármint... az elmúlt héten még úgy tűnt, elég rosszban vagytok - gondolkozott el Namjoon, megtörve a kellemes csendet.
-Elmondhatom neki a részleteket? - néztem Jiminre, mire ő felemelve fejét vállamról, mosolyogva bólintott.

Sóhajtva kezdtem tehát bele a mesélésbe. Nehéz volt, mégis valahogy megkönnyebbültem abban a helyzetben. Tudtam, az lesz a legjobb, ha mindent elmondok Namjoonnak. Hiszen ezek után mi értelme lenne bármit is eltitkolni előtte?

-Aznap este, amikor megismertük Jimint, nálam aludt családi okok miatt. Akkor még nem volt köztünk semmi, sőt nekem nem is volt Jimin túl szimpatikus, gyakorlatilag zavart a jelenléte - mondtam, mire Jimin elkerekedett szemekkel nézett rám. Ezt én csak egy mosollyal nyugtáztam, majd óvatosan visszahelyeztem fejét a vállamra, amolyan „pihenj inkább, gyerek" stílusban. - Flörtöltem vele, de csak mert élveztem azt, amikor zavarba jött, hiszem ezzel leleplezte a szexualitását előttem, ami tudtam, hogy nem állt szándékában. De közben valahogy tetszett is az, hogy volt lehetőségem flörtölni vele. Soha nem vágytam ilyenekre, azt sem tudtam, pontosan hogy kell flörtölni, de abba nem gondoltam bele, hogy talán tetszhet Jimin. Utána múlt szombaton úgy volt, hogy ismét nálunk alszik, azonban este... megcsókoltuk egymást. Ezen én teljesen kiakadtam és összeomlottam, szóval Jimin hazament, és közel egy hétig egyáltalán nem is beszéltünk egymással. Ma viszont, amikor ketten maradtunk a teremben próba után, megbeszéltük a dolgokat, majd úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk együtt - meséltem el mindent dióhéjban, Namjoon pedig elgondolkozva nézett rám.

-Jimin - pillantott az említettre. - A Butterflyt... nem szombaton írtad? - tette fel a kérdést, Jimin pedig azonnal elhúzódott tőlem, és láttam, hogy elvörösödött.
-De... - mondta halkan.
-Akkor a 'szerencsés lány' valójában... Hoseok? - kérdezte Joon csodálkozva, mire a piros arcú fiú bólintott, és arcát immár nyakhajlatomba fúrta. Tiszta zavarban volt. - Hűha... - sóhajtott Namjoon. - Teljesen lesokkoltatok engem az elmúlt fél órában.
-Úgy gondoltam, jobb, ha... önszántamból coming outolok neked, mint az, ha kivárom, hogy lebukjunk előtted - mondtam. - Te vagy az első, akinek ezt elmondtam.
-Apukád sem tudja? - csodálkozott ismét Joon, mire én megráztam a fejem. - De el fogod neki mondani, ugye?
-Persze - vágtam rá azonnal. - Csak még kell egy kis idő. Nem olyan egyszerű ez, mint amilyennek tűnik.
-Tudom, hogy nem egyszerű, hidd el! - mosolyodott el halványan Namjoon. - Amiben csak tudok, segítek majd neked, rendben? Melletted leszek, amikor szükséged van rám. Akár az éjszaka közepén is, bármikor. Meg persze melletted is, Jimin. Nyugodtan keressetek, ha bármi baj van! - nézett ránk, mi pedig mosolyogva bólintottunk. - Na, gyertek ide! - tárta ki karjait barátunk, mi pedig mosolyogva hajoltunk ölelésébe.

Ihhh most teljesen újraírtam ezt a Joonos részt, dee mindegy... Remélem, tűrhető lett DD:

2021.06.18. 23:41