Band /Hopemin/ /befejezett/

LIV.

*Taehyung szemszöge*

Reggel látszott a többieken, hogy mindenki izgul az esti koncert miatt. Jimin például - annak ellenére, hogy hajnalban még nagyon jó kedve volt – nem tudott enni. A többieknek egyszerűen csak a mozdulataikban mutatkozott meg a stressz, emellett sokkal feszültebben szóltak egymáshoz – például Nam és Jin, bár ők alapból is olyanok, mint egy rossz házaspár.

Éppen Jungkookkal néztük a tv-t a szobánkban, amikor egyszercsak valami lecsöppent a törökülésbe tett lábaimra. Lenéztem, és megláttam egy vércseppet. Ijedten nyúltam arcomhoz, és rájöttem, hogy az orrom vérzik. Azonnal kirohantam a fürdőbe, magam mögött hagyva Jungkookot, kérdő pillantásaival együtt. A fürdőben viszont tanácstalanul álltam meg. Még soha nem történt velem ilyen azelőtt, fogalmam sem volt, mit kell tenni ilyenkor, emellett eléggé eluralkodott rajtam a pánik, amint konstatáltam, mi történik épp.

Kopogást hallottam, majd Jungkook nyitott be. Ijedten néztem rá, ő pedig szintén ijedten nézett vissza rám. Igazából kívülről elég kínos lehetett a szituáció...
-Basszus, Tae, várj! – szólalt meg végül, és odarohant a fürdőszoba szekrényhez, amiből elővett egy csomag zsebkendőt.
Arcomhoz nyúlva feláztatta a vért, majd odaszorított egy összehajtott zsebkendőt az orromhoz, hogy elállítsa a vérzést.

Hirtelen elkapott a hányinger, majd a nagyon erős szédülés. Sípolni kezdett a fülem és foltokat kezdtem látni. Próbáltam mély levegőket venni, de nem múlt el a rosszullét.
-Basszus, nehogy elájulj itt nekem – szólalt meg Jungkook, majd bal kezét derekamra tette és segített nekem leülni a földre. Hátát a zuhanyzónak döntötte, miközben bal kezével még mindig derekamat fogta, jobb kezével pedig a zsebkendőt az orromnál. Fejemet vállára hajtottam és lehunytam a szemeimet.

-Valaki segítsen! – kiáltott a fiú, aki kezdett pánikba esni. – Taehyung, figyelj rám! – vette halkabbra a hangját. – Mondom, hogy hogy vedd a levegőt, és te csináld úgy, rendben? – kérdezte. Képtelen voltam válaszolni, de ő elkezdte mondani. – Hosszan szívd be a levegőt! – Megtettem, amit kért. – Nagyon jó, most ki! – Hangja megnyugtatóan hatott. Lágyan beszélt, pedig hallottam a szívverését, ami nem azt mutatta, hogy nyugodt.

Hamarosan Hobi lépett be a fürdő ajtaján, nyomában Jiminnel. Először ijedten megtorpantak az ajtóban, majd, mivel Kook azonnal kiabálni kezdett velük, egész hamar megmozdultak, hogy segítsenek.

-Hobi, hozz vizet! Gyorsan! – szólalt meg újra Jungkook, mostmár nem a nyugodt hangján, hanem ijedten, stresszesen.

Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy Hobi odarohan a mosdókagylóhoz. Ezután magával ragadott a néma sötétség.

...

A Jungkookkal közös szobánkban ébredtem, JK ágyán fekve. Vagyis...mégsem. Értetlenül néztem körbe a szobában, majd leesett, mi olyan furcsa: Jungkook összetolta az ágyainkat. Gondolom, hogy mellettem lehessen, amikor felébredek.

-Tae? – nézett rám, és hangjában aggódás csendült. – Jól vagy? – hajolt közelebb. Ettől kissé zavarba jöttem, amit valószínűleg észre is vett, ugyanis kicsit távolabb húzódott.
-Elájultam? – kérdeztem, de alig volt hangom. A fiú bólintott. – Mennyi ideig nem voltam eszméletemnél?
-8 percig. Ami elég sok idő, ahhoz képest, hogy ez csak egy egyszerű ájulás volt, nem ütéstől vagy hasonlótól történt – magyarázta. Szemeimet lehunyva sóhajtottam.

-Nagyon ijesztő volt – szólalt meg újra. – Azt sem tudtam, mit csináljak.
-Soha nem ájultam még el – mondtam halkan.
-Hát most sikerült – mosolyodott el halványan. – Még szerencse, hogy utánad mentem, mert sejtettem, hogy valami baj van.
-Igen, szerencse – suttogtam, majd elfordítottam tekintetem az ajtó felé. – Mondjuk az is szerencse, hogy tényleg ilyen baj volt és nem valami magánügy – tettem hozzá halványan mosolyogva.
-Kopogtam és nem szólaltál meg. Ha magánügy lett volna, kiabáltál volna, hogy ne menjek be.
-Nem is vagy te akkora idióta, mint gondoltam – vigyorogtam a fiatalabbra, aki felháborodva nézett rám.
-Már megbocsáss, de mondja ezt az, aki nem tud ellátni egy egyszerű orrvérzést? – Kérdésére elnevettem magam, ő pedig szintén így tett.

-És most...így hagyjuk az ágyakat vagy visszarendezzük? – néztem az összetolt ágyakra.
-Zavar? – nézett vissza rám mosolyogva.
-Kicsit – pirultam el, majd újra a másik irányba kaptam a tekintetem. A reakciómon újra felnevetett.
-Majd megszokod – vigyorgott és kiment a szobából.

HIIIIIIII!
Egy kis Taekookot kaptok ma ajándékba :3
Igen, tudom, Jihope sztoriról van szó, de mivel igazából a banda a sztori alapja, szerintem belefér. Emellett mostmár főleg, ugyanis valamelyik nap eszembe jutott egy ötlet, ami szerintem tetszeni fog nektek :3 Viszoont ez egyelőre titook, hehe UwU Majd csak ha publikálom az utolsó részt, akkor fogjátok megtudni, addig pedig hagylak titeket találgatni OwO

2020.10.19. 16:41