Band /Hopemin/ /befejezett/

I.

*Hoseok szemszöge*

Átlagos iskolai napnak indult az a szeptember elsejei péntek. Nem történt semmi izgalmas, szokásos iskolakezdés volt kevés órával és beszélgetésekkel. Leginkább örültünk egymásnak, kihasználtuk, hogy nem csak otthon punnyadunk, és ismét találkozhatunk a barátaimkkal.

Én is leginkább a barátaimmal töltöttem az időt. Próbáltam minden óraközi szünetben velük lenni, órákon pedig legjobb barátommal, Namjoonnal szórakoztam és beszélgettem. A tanárok persze ezt nem igazán támogatták, de mivel nem csak mi voltunk az egyetlen beszélgető páros, nem szenteltek nekünk nagyobb figyelmet.

-Ki az a srác? – kérdeztem Namjoontól, kivel az ebédszünetet is a folyosón beszélgetve töltöttem. A többiek elmentek enni, mi azonban általában otthon, vagy az utolsó óránk(on) után ettünk meg egy szendvicset.
-Fogalmam sincs. Elméletileg most költözött ide a szüleivel. Yoongi és Tae osztályába jár, Jiminnek hívják – felelte a barátom, én pedig bólintottam egy aprót, jelezve, hogy értettem, amit mond.
-Honnan tudsz róla ennyi mindent? - vigyorogtam Joonra. - Talán ismered?
-Nem, dehogy - nevetett fel ő is. - Yoongi írta az egyik óránkon.
-Melyik órán chateltél te Yoongival? - ráncoltam a szemöldököm.
-Azon, amelyiken te a nővéreddel beszéltél - válaszolta egyszerűen, én pedig ismét bólintottam, és Jiminre vezettem tekintetem.

Érdeklődve kémleltem az ismeretlent. Vékony volt, lehajtott fejjel sétált a velünk szemben lévő terem felé. Réz szőkére festett haja szemébe lógott. Elég szomorúnak tűnt és nem is kommunikált senkivel.

Hirtelen megtorpant és felém kapta tekintetét. Valószínűleg észrevette, hogy figyelem. Egymás szemébe nézve álltunk hosszú másodpercekig, majd hirtelen zavarában a másik irányba nézett és tovább sétált, végül bement a termébe. Olyan volt, mintha próbáltunk volna olvasni egymás pillantásából...

-Nem tűnik túl barátságosnak – jegyeztem meg Namjoonnak, miközben még mindig a srác után néztem.
-Csak be kell illeszkednie – vonta meg a vállát a barátom. – Viszont egész helyes, nem? Egy hét múlva már minden lány utána fog rohanni a folyosón és sorra jönnek a randira kérések – nézett rám perverzen Namjoon, mire én kissé elnevettem magam, miközben a fejemet ingattam, és végre elnéztem a fiú tanterméről, amit egészen addig bámultam.

Namjoonnal elég jól kiismertük már a gimnáziumunkba járó lányokat. Volt néhány srác, akikre teljesen rászálltak, és mindenki értük versenyzett. Ilyenek voltak például Jungkook és Jin is, akik szintén a barátaink közé tartoztak.
Majdnem minden hétvégén randijuk volt, így sokszor a közös programjainkon sem voltak jelen, csak ha valami fontos programunk volt. Taehyungot, Yoongit, Namjoont és engem is elég gyakran elhívtak randira - főleg Taet -, de általában visszautasítottuk. Taehyungot nem igazán érdekelték az ilyen dolgok, ahogy engem sem, Namjoon állandóan elfoglalt volt, Yoongi pedig mindig morgott, ha randira hívták, így nála már nem is igazán próbálkoztak.

-Hé, srácok! – hallottam egy kiáltást magam mögül, mire megfordultam. Jungkook és Yoongi sétáltak felénk a folyosón. – Ma nincs kedvetek délután próbálni? – utalt a bandánkra Jungkook. Nem egy híres bandára kell gondolni, csupán szórakozásból csináltuk. Néha összegyűltünk a tornateremben suli után a tanárok engedélyével és zenéltünk. Tae volt a szaxofonosunk, Yoongi a zongoristánk és az egyik rapperünk, Jungkook csinálta a zenék alapját és javította a hangot, amikor felvettünk egy zenét, emellett énekelt és gitározott, Namjoon volt a főrapper, Jin énekelt, én pedig szintén rappeltem. Akkoriban viszont már általában hanyagoltuk a hangszereket, és rábíztuk Jungkookra a zenealapot, hogy rakja össze a zenét egy programmal. Kialakult ugyanis egyfajta zenei stílusunk, amihez általában nem illett a szaxofon, sőt esetenként a zongora és gitár sem.
Néha beült a terembe egy-két diáktársunk, vagy megállt néhány tanár az ajtóban meghallgatni 1-2 számot, de ennyi. Szóval nem kell nagy dolgot elképzelni.

-Utolsó óra után a tornateremben? – kérdezett vissza Namjoon.
-Nekem rendben – vontam meg a vállam, amolyan „minden mindegy" stílusban, mire JK boldogan bólintott.

-Láttátok az új srácot? – kérdezte vigyorogva Yoongi, átváltva a témát, én pedig némán bólintottam.
-Neked osztálytársad, nem? – nézett rá Jungkook.
-Igen – bólintott Yoongi. – Valami Jimin. Nem beszéltem még vele, eléggé magába van fordulva, csak a bemutatkozását hallgattam meg reggel. Viszont aranyosnak tűnik.
-Nekem nem annyira szimpatikus, olyan magának való alak - gondolkoztam, mire Yoongi megvonta a vállát.

-Egyébként hol van Taehyung és Jin? Szólni kéne nekik, hogy a következő óra után próbálunk - nézett körül Yoongi.
-Yoongi – néztem rá értetlenül. – Tae az osztálytársad, Jin pedig az enyém és Namjooné. Szerintem ráérünk nekik az osztályteremben szólni.
Látszott a fiún, hogy elgondolkodik.
-Logikus – bólintott végül, mire halkan felnevetve megráztam a fejem. Yoongi nem a logikus gondolkodásáról híres...

Az iskolacsengő hangja szakította félbe a beszélgetésünket, mire intettünk egymásnak, és elindultunk a termeinkbe.

Sziasztook!
Nos, itt is lenne a Band, amit már oly' sokszor emlegettem a Humoros dolgok az én kis életemben című könyvemben.
Remélem, tetszik az első rész^^
Lehet, hogy még ma hozom a következőt, mert az első hat részt már leírtam Wattpadon, csak át kell néznem és publikálnom, emellett Wordben már rengeteget írtam és folyamatosan dolgozok rajta.

Írjátok le nyugodtan a véleményeteket, szeretek kommenteket olvasgatni X3❤️

2020.08.05. 14:25