Band /Hopemin/ /befejezett/

XXVIII.

*Namjoon szemszöge* - Kedd

Éppen táncelméleten ültem és halálra untam magam, amikor a telefonom rezegni kezdett a zsebemben. A tanár azonnal félbehagyta a mondatát és mérges tekintettel nézett rám.
-Elnézést – mondtam, majd már nyomtam volna ki a hívást, amikor elolvastam a telefonszámot, és elkerekedett szemekkel néztem a kijelzőre.

Nos, előző nap elég sokat olvasgattam zenei kiadók után, így azonnal felismertem a telefonszámot. BigHit Entertainment. Mi a...?

-Namjoon, letennéd a telefont és megtennéd, hogy nem zavarod az órámat? – nézett rám a tanár idegesen.
-Elnézést, de... ezt fel kell vennem – álltam fel és kisiettem a teremből.

-Tessék? – szóltam bele a telefonba.
-Jó napot kívánok! Bang Sihyuk vagyok a BigHit Entertainmenttől. Kim Namjoonnal szeretnék beszélni – szólalt meg egy férfi hang.
-Én vagyok – mondtam, hevesen dobogó szívvel.
-Te tagja vagy a BTS-nek, akik néhány napja feltöltötték a Butterfly című számot az internetre, ugye?
-Igen.
-Szuper – örült meg és hallottam a hangján, hogy mosolyog. – Be tudtok jönni holnap mindannyian délelőtt 10:00-ra a kiadóba? – Szemeim felcsillantak, szívem még hevesebben kezdett verni. El sem hiszem, hogy most tényleg behívtak minket a kiadóhoz meghallgatásra. Ez a valóság egyáltalán?
-Elnézést, de... mi még tanulók vagyunk - emlékeztettem, hiszen másnap délelőtt is óráink lettek volna.
-Semmi gond, egy egyszerű telefonhívással el tudom intézni, hogy elengedjenek benneteket a tanítási órákról - mondta, és hallottam hangján, hogy mosolyog.
-Rendben. Holnap 10:00-ra ott vagyunk - bólintottam boldogan, majd miután elköszöntem a férfitól, örömömben felugrottam és boldogan boxoltam a levegőbe.

-Sikerült elintézni azt a fontos hívást? – nézett rám flegmán a tanár. Szinte láttam, ahogy megforgatja a képzeletbeli szemeit - mivel azért az igaziakat bunkóság lett volna megforgatni.
-Igen – bólintottam mosolyogva, majd visszamentem a helyemre.

Hobi – aki a padtársam volt – érdeklődve nézett rám.
-Ki volt az? – kérdezte.
-Nem fogod elhinni, de egy kiadó – vigyorogtam rá, mire az ő szemei elkerekedtek.
-Mi? – suttogta. Én csak büszkén bólintottam egyet.
-Szünetben megbeszéljük.

Onnantól kezdve öt percenként néztem az órámra, miközben a lábammal doboltam hangtalanul a pad alatt. Olyan volt, mintha soha nem akarna eltelni az a fél óra, és Hobin láttam, hogy ő is hasonlóan türelmetlen, mint én.

Amikor aztán kicsengettek, azonnal felugrottam a padomból és elindultam kifelé.
-Nam, várj már! – szaladt utánam Hobi.
-Szólj Jinnek és Jiminéknek, én addig szólok Jungkooknak. – Ezzel el is rohantam Jungkookék terme felé.

-JK! – kiáltottam be a harmadikosok termébe, mire az említett ijedten kapta felém a tekintetét.
Intettem a kezemmel, jelezve, hogy jöjjön ki. Kicsit fintorgott, ugyanis nem igazán tetszett neki, hogy ott kell hagynia az őt körbevevő osztálytársait, akik most hirtelen mind jóban akartak vele lenni, de azért kijött hozzám. Tudta, hogy biztos valami fontos dologról szeretnék vele beszélni.

-Mi az? – kérdezte morogva.
-Gyere és elmondom – mondtam és el is indultam az iskola folyosóinak azon pontjához, ahol szünetekben beszélgetni szoktunk. Vagyis igazából a két végzős terem között, de ez lényegtelen.

Szegény JK kedvetlenül loholt utánam a folyosókon, és fogalma sem volt, mi a francot akarok én tőle, mikor végre mindenki szereti őt a suliban.

A többiek már ott álltak és kíváncsian néztek rám, mire odaértem, Kookkal az oldalamon.
-Nem fogjátok elhinni, mi történt – kezdtem bele, magam is hitetlen arccal. – Táncelmélet óra volt és éppen halálra untam magam...
-Szuper, most végig fogjuk azt is hallgatni, hogy a tanár pontosan melyik szavai után vett levegőt – morogta Yoongi. A többiek halk kuncogása közepette egy mérges pillantást küldtem felé, majd folytattam.
-Tehát csörgött a telefonom. A BigHit Entertainment hívott. – Erre a mondatomra mindannyiuknak elkerekedett a szeme, ugyanis a BigHit egy elég ismert zenei kiadó volt Koreában. – Behívtak minket holnap 10:00-ra oda, a kiadóhoz.
-Ez most komoly? – kérdezte teljesen sokkos állapotban Jimin. Én bólintottam, a fiú pedig továbbra is elkerekedett szemekkel meredt maga elé.
-Ez mind szép és jó, de hogyan megyünk el abban az időpontban? – kérdezte Yoongi. Esküszöm, az utóbbi pár hétben valamiért sokkal okosabb lett, mint volt.
-Adnak egy papírt, amivel igazolják a hiányzásunkat.
-Akkor 10:00-ra menjünk a kiadó épületéhez? – kérdezte Hobi.
-Necces, ugyanis a város másik felében van, nem tudom, mennyi idő alatt érnétek oda – néztem rá és Jiminre.
-Apa biztos elvisz minket kocsival – szólalt meg Jimin. – Még egy-két embert esetleg el tudnánk vinni.
-Az én apám is biztosan el tud vinni pár embert és akkor mehetnénk két kocsival – ajánlotta fel Jin.
-Rendben – bólintottam, majd fejben átgondoltam, hogy ki melyikükhöz lakik közelebb. – Ha jól összeraktam azt, hogy ki hol lakik, a logikus megoldás az, hogy Jiminékkel megy Hobi és Yoongi, a többiek pedig Jinékkel. Ennyi ember befér hozzátok? – néztem Jinre, ő pedig elgondolkozott és bólintott.

-Akkor fél tízkor Jinék előtt? – nézett a saját csapatára Jungkook, a többiek pedig bólintottak.
-Gyertek a házunk elé negyed tízre, mert nem tudom, mennyi idő odaérni – nézett Jimin a másik két fiúra.
-Ömm... Nekem fogalmam sincs, hol laktok – nézett rá Yoongi.
-Gyere akkor a mi házunk elé és majd onnan átsétálunk ketten – mondta Hobi Yoonginak, aki erre bólintott.

Én csak boldogan álltam barátaim társaságában és hallgattam, ahogy mindenki izgatottan találgatja, vajon mit fogunk csinálni a kiadónál másnap. Magam sem tudtam, mi vár ránk, de minden álmom volt, hogy végre megtudhassam.

Hihi, hi! :3
Ezeknél a debütálásról szóló részeknél mindig attól félek, hogy írok valami hülyeséget... Sebaj 😂

Ma még szerintem kiteszek 1-2 részt, mert most nagyon publikálós kedvemben vagyok^^

2020.09.24. 20:33