Band /Hopemin/ /befejezett/

LX.

Szóval megmenekült a banda és a kapcsolatunk is. Végre fellélegezhettünk... És mehettünk vissza a dormba, hogy hullaként dőljünk be az ágyainkba.

-Meg kéne csinálni azt a live-ot, mielőtt elalszunk – nyöszörgött Jimin, szorosan hozzám bújva fekve az ágyon.
-Előbb felhívom apát – ültem fel lassan, és elővettem a telefonomat.

Apa már az első csengésre fogadta a hívást és aggódva nézett a kamerába.
-Minden rendben? Miért nem vetted fel? Az internetet ellepték a rólatok szóló cikkek. Miért tűnt el a BTS azután a live után? Mit szóltak a kiadónál? Ugye nem rúgtak ki titeket? – pánikolt be teljesen.
-Apa, minden rendben van – mosolyodtam el. – Most tedd fel egyenként a kérdéseket, mert már elfelejtettem őket – nevettem fel.
-Rendben. Előszöris miért nem vetted fel a telefont? – nyugodott le kissé, de szemében még mindig aggodalom csillant.
-Ki kellett kapcsolnunk minden internetelérésű eszközt az eset után – magyaráztam, közben pedig Jimin is felült mellettem az ágyban, és ismét hozzám bújt.
-Oh, szia Jimin – csillantak fel apám szemei. Esküszöm, már konkrét fanja Jiminnek.
-Jó napot! – intett mosolyogva a kamerába a fiú, majd átkarolta a derekam és arcát vállamba fúrta.

-Szóval akkor ezért tűnt el az egész banda a live után? – nézett rám újra apám, én pedig bólintottam. – Ugye nem rúgtak ki titeket? – fehéredett el teljesen.
-Apa, szerinted akkor ilyen kedvünk lenne? – nevettem fel. – Nem rúgtak ki minket, nem szűntették meg a szerződést, nem kérték, hogy szakítsunk meg semmi. Csupán annyit mondtak, addig csináljuk, amíg bírjuk a negatív véleményeket. – Apa halvány mosollyal az arcán bólintott. – Viszont ha nem baj, majd inkább holnap hívlak fel, ugyanis mindjárt összeesünk a fáradtságtól, és még live-olnunk kell egyet – nyafogtam.
-Igen, látszik rajtatok. Mennyit aludtatok? – ráncolta a szemöldökét apa, mire elmosolyodtam.
-Másfél órát. – válaszoltam, apa szemei pedig konkrétan elkerekedtek.
-Rendben, csináljátok meg azt a live-ot, aztán aludjatok, nehogy valami bajotok legyen itt nekem – mondta apa, szokás szerint túlaggódva a dolgot, majd elköszöntünk egymástól és letettük a telefont.

Jiminnel előrébb húztuk az éjjeliszekrényt, és felraktuk rá a kamerát, amit a live-okhoz szoktunk használni, majd mély levegőt véve elindítottuk a live-ot.

-Sziasztook! – köszönt Jimin, amikor a nézők száma néhány másodperc alatt közel egy millióra növekedett. – Hű, soha nem volt még ennyi nézőnk néhány másodperc alatt – csodálkozott.
-Na, pörögnek a kommentek is – szólaltam meg én is, és felolvastam egy kommentet, amit megláttam. – Ti akkor most jártok? – olvastam fel, majd elmosolyodtam és újra a kamerába néztem. – Igen. Szeptembeer... - kezdtem, majd segítségkérőn pillantottam Jiminre.
-Szeptember 15. óta – fejezte be helyettem a párom. – Már nem azért, de mostmár igazán megjegyezhetnéd – nevetett fel rám pillantva.
-Mindig a nők tartják a fejükben az évfordulós dátumokat - forgattam meg a szemeimet, mire Jimin szokás szerint megütötte a vállam és mérgesen nézett rám. - Olyan vagy, mint egy kiscica - mosolyogtam rá, mire ő csak még jobban durcázni kezdett. Úgy döntöttem, amíg ő hisztizik, folytatom a kommentek olvasását.

-Nagyon fáradtnak néztek ki. Minden rendben? - olvastam fel. - Igen, minden rendben, csak nem igazán tudtunk aludni múlt éjszaka. De a live után megyünk pihenni, ne aggódjatok!

Újra Jiminre pillantottam, aki végre ismét a live-al foglalkozott, szóval a fejemmel intettem neki, hogy olvasson fel egy kommentet ő is, így közelebb hajolva a kamerához kezdett el keresgélni.
-Pusztuljatok el a pokolban az összes magatok fajtával együtt – olvasta fel, én pedig nagyot nyeltem, és inkább a kezeimet kezdtem kémlelni. – Köszönjük szépen az igényes kifejezését annak, hogy homofóbiás vagy - bólintott Jimin hamiskásan mosolyogva. Valamiért ilyen téren ő sokkal erősebbnek tűnt, mint amilyen én voltam. Persze tudtam, hogy belül mindig rosszul esik neki az összes ilyen megjegyzés, de kifelé nem mutatta ezt.

-Ugye nem oszlik fel a BTS? – olvastam fel ismét én egy kommentet. – Nem – mosolyogtam a kamerába. – A BTS ugyanúgy együtt marad, mint eddig.

-Ki fogtok lépni a bandából? – olvasta fel Jimin az általa kiválasztott kommentet. – Nem. Először azt hittük, valami ilyesmi lesz a megoldás, de maradunk a bandában, amíg bírjuk a negatív véleményeket.

-Azta, van egy csomó „Szerintem aranyosak vagytok" komment – mondtam halványan mosolyogva.

-Az a probléma legfőképpen a negatív kommentekkel, hogy nem egy értelmes véleményt írnak le, hanem csak egyszerűen rengeteg utálatot, és azt akarják, hogy pusztuljunk el, meg hogy a pokolba jussunk. Az egyszerű negatív véleményeket bírom, de a baj ott kezdődik, hogy az emberek nagyon bántóan tudnak megfogalmazni dolgokat – magyarázta Jimin.
-Igen. Azért ezek a „Pusztuljon el minden magatokfajta ember", „Az ilyen nem is ember", „Égjetek el a pokolban" és hasonló csodák nem nevezhetőek véleménynek – értettem vele egyet, miközben a kamerába néztem.
-Én nem is értem, miért jó az embereket bántani – csóválta meg a fejét Jimin.

Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam az ágyról, és az egyik polcról elvéve vittem oda egy-egy Sprite-ot, majd felbontottam a sajátom, a másikat pedig Jimin kezébe adtam.
-Arra, hogy nem rúgtak ki minket – mosolyogtam szélesen a barátomra, és koccintottunk a két üdítővel.

...

A live egészen jó volt. Viccelődtünk, nevettünk, a kommentek között is voltak viccesek, az emberek többsége egészen rendes volt és pozitívan kezelte a helyzetet. Persze volt nem is egy negatív komment, de próbáltunk nem figyelni rájuk. Bár a tekintetünkkel kerültük őket, egyes szavak képesek voltak eléggé a lelkünkbe tépni. Viszont túlléptünk rajtuk, és inkább csak azzal kezdtünk el foglalkozni, hogy végre nyíltan mutatkozhatunk együtt. És nem csak mint barátok, hanem mint egy pár.

UwU
Ennek a résznek egész jó lett a vége 😂😂😂

2020.10.23. 18:44