Band /Hopemin/ /befejezett/

VII.

-Hoseok, segíts kérlek kipakolni a tányérokat és evőeszközöket! - szólt apám a konyhából, mire azonnal a segítségére siettem. Jimin is jött utánam. Ő volt a vendég - vagy valami olyasmi -, mégis nagyon segíteni szeretett volna.

Ahogy letettük az asztalra a dolgokat és elrendeztük azokat, rá is mosolyogtam. Halványan elmosolyodott és elvörösödött. Aranyos. Várjunk... MI??

Mikor apám előhozta a vacsorát, újra egy „hmmm" hanggal és hatalmas mosollyal jeleztem, hogy imádom ezt az ételt.

Mindannyian kiszedtünk a tányérunkra egy keveset, én és apám pedig azonnal enni is kezdtünk, Jimin viszont csak tologatta a levesben a dolgokat.
Percekig figyeltem a szemem sarkából a fiú mozdulatait, és mivel láttam, hogy továbbra sem igazán akar enni, megálltam az evéssel és felé fordultam. Bal keze az asztalon pihent kettőnk között, így kezemet kézfejére tettem, ő pedig értetlenül nézett rám.
-Egyél, Jimin! - mondtam neki komolyan. - Egyrészt, mert ha nem eszel, az árt az egészségednek, én pedig azt nem akarom. Másrészt pedig, mert nem süllyedhetsz annyira bele ebbe a dologba, hogy ne egyél. - Jimin sóhajtva fordult a tányérja felé. - Csak egy keveset - tettem hozzá kérlelő pillantással, mire kelletlenül bólintott. Mosolyogva bólintottam én is, és elvettem kezemet a kézfejéről.

Folytattam az evést, de észrevettem, hogy a velem szemben ülő apám engem néz. Felnéztem rá és láttam, hogy az arcomat kémleli, majd elmosolyodott és kissé megcsóválta a fejét, miközben újra a tányérjára nézett. Tudtam, miért néz így. Apa mindig azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy nagymama, és akkor én is kissé úgy éreztem magam.

*Jimin szemszöge*

Vacsora után Hobi ágyában fekve a plafont kémleltem, amíg ő tusolni ment.

Hihetetlen, ami ma történt. Ez a nap egy kész káosz volt. De végülis minden rosszban van valami jó, ugyanis hiába szörnyű, hogy a szüleim összevesztek, most épp Hobi szobájában fekszek... az ő ágyán. Megfogta a kezem. Kézenfogva sétált velem az utcán. Átölelt. Ez mind annyira hihetetlen!

Gondolataim főszereplője lépett be az ajtón, mire elkaptam tekintetem a plafonról és a fiúra néztem, miközben megpróbáltam elrejteni mosolyom és pirosas arcom.
Fehér póló és fekete melegítőnadrág volt rajta. Hanyagul, mégis hihetetlen jól nézett ki. Uram isten, hogy lehet valaki ennyire vonzó?

-Ha jól láttam, nem hoztál magaddal semmit telefonon kívül - mondta, oldalra döntve fejét, mellyel kizökkentett gondolataim közül. Remélem, legalább a szám nem volt tátva, miközben őt bámultam... - Gyere, adok ruhát! - tette hozzá, én pedig felkeltem az ágyról és utána mentem.

Kinyitotta a ruhás szekrényét, melyben egész érdekes ruhadarabok is voltak, majd kivett nekem is egy fehér pólót és fekete nadrágot, melyeket felém nyújtott. - Jó lesz? - kérdezte mosolyogva, fejét megintcsak oldalra billentve, mire én is kissé elmosolyodtam és bólintottam.

...

Miután lefürödtem, a ruhák után nyúltam. Megforgattam kezemben a pólót és az arcomhoz tettem. Jó illata volt... Hoseok illata.

Sokáig temettem arcom a fehér ruhadarabba. Akár órákig is tudtam volna szagolgatni azt, hiszen a fiú illata elmondhatatlanul kellemes volt számomra.

Felvettem a ruhákat, majd elindultam vissza Hobi szobája felé. Ebben a házban folyamatosan az ő illatát érzem, és mostmár saját magamon is. Bele fogok pusztulni a vágyaimba...

*Hoseok szemszöge*

A szobámban az ágyon fekve agyaltam, amíg Jimin elment fürdeni. Természetesen mi máson agyalhattam volna, mint rajta...

Annyira furcsa vele lenni... Másképp tekintek rá, mint a barátaimra. Úgy érzem, hogy meg kell őt védenem, óvatosabban kell vele bánnom, mint másokkal. Törékeny és félénk... emellett őrületesen szexi, de ez már más kérdés. Valahogy olyan, mintha egy lánnyal tölteném a szabadidőmet. Érdekes...

Nyílt az ajtó és Jimin lépett be rajta. Felsőteste kissé nedves maradt fürdés után, így a tőlem kapott fehér pólója rátapadt hasára és mellkasára, ami így láthatóvá tette enyhén kidolgozott felsőtestét.

Ahogy meglátta, hogy nézem, szégyenlőssé vált és elvörösödött, pólóját pedig kissé meghúzta, hogy az elváljon a hasától. A reakcióján elmosolyodtam, mire ő is kínosan elmosolyodott. Aranyos volt a pirosas arcával.

Leült mellém az ágyra. Néhány percig csak csendben ültünk egymás mellett, majd én törtem meg a csendet.
-Amúgy csak nekem olyan, mintha már sokkal több ideje ismernénk egymást?
-Nem, tényleg olyan - nevetett fel.

Hirtelen felé hajoltam, és átöleltem. Csak úgy jött az érzés. Annyira jó volt őt átölelni. Annyira jó volt őt megérinteni. Magam sem értettem, miért, de próbáltam nem is túl sokat agyalni ezen. Nem akartam összezavarodni. Nem akartam annyira megijedni az érzéseimtől, hogy egyáltalán ne kedveljem őt. Mert igen, kedveltem Jimint. Eleinte nem, de akkor este már úgy éreztem, egészen megkedveltem. És nem akartam őt az én érzéseim felfokozódása miatt utálni.

Először nagyon meglepődött, mikor realizálta, hogy átölteltem őt, azt sem tudta mit reagáljon. Végül a hátamra helyezte a kezét, fejét pedig az én fejemre döntötte. Így ültünk ott percekig, egymást átkarolva.

Sziasztook!
Nos, két órámba telt, de fejezetekre bontottam a Bandet és bemásoltam Wordből Wattpadra az összes részt, így gyakrabban tudok majd publikálni, és több kedvem is lesz hozzá 😂

2020.08.30. 22:23