Band /Hopemin/ /befejezett/

LVII.

*Taehyung szemszöge*

-Sziasztok! – köszöntem mosolyogva a live-ban, amit elindítottam, miközben Jungkook mellettem ülve nézte a tv-t a földszinti nappaliban. – Azta, még így éjszaka is nagyon gyorsan szaporodnak a nézők! – figyeltem az egyre növekvő számot, ami fél perc alatt több ezerre növekedett, és folyamatosan csak nőtt. – Itt van Jungkookie is – fordítottam felé a kamerát, aki mosolyogva intett.

„Mit csináltok?" – érkezett a kérdés.
-Jungkook valami filmet keres, de egyelőre még nem talált, szóval, gondoltam, csinálok egy kis koncert utáni live-ot – vigyorogtam.

„Hol vannak a többiek?" – jött a következő kérdés. Persze folyamatosan jöttek a kommentek live közben, de ezt a kérdést sikerült kiszúrnom.
-Ömm... Szerintem a szobáikban – válaszoltam.
-Namjoon és Jin a másodikon vannak, de a többiek szerintem is a szobáikban – javított ki Jungkook.
-Megnézzük őket? – kérdeztem a telefontól mosolyogva, mire egyöntetűen jött az „igen" válasz.

Felálltam a kanapéról és elindultam az emeletre.
-Először nézzünk be J-Hope-hoz és Jiminhez, ők vannak a legközelebb. Utána benézünk Yoongihoz, majd mehetünk fel Namjoonékhoz – vázoltam a tervem a kamerának, és tovább mentem a szobák felé, mostmár némán.

Lenyomtam a kilincset, és ekkor olyat láttam – több százezer nézővel együtt -, amit nem igazán akartam.
-Állítsd már le! – kiáltott fel ijedten Hobi, maguk elé kapva egy párnát, ami éppen a keze ügyében volt. Azonnal leállítottam a live-ot, de a tényen, hogy több százezren látták Jimint és J-Hope-ot csókolózni, ez nem igazán segített. – Baszd meg! – ütött bele a párnába Hope.
-Live volt? – nézett rám ijedten Jimin, mire nagyot nyelve bólintottam. – Basszus! Hányan nézték?
-Több százezren – mondtam halkan. A két fiú ekkor még idegesebb lett, láttam, ahogy szemeikbe könnyek gyűlnek.
-Mi történt? – rohant le az emeletről Jin és benézett mellettem a szobába, ahol a két fiú ült az ágyon. Én még mindig elkerekedett szemekkel néztem rájuk, kettejük között kapkodva a tekintetem.
-Taehyung bejött kopogás nélkül azzal a hülye live-al, amit több százezren néztek! – vázolta a helyzetet hisztérikusan Hoseok, és könnyek gördültek le az arcán.
-Basszus – suttogta idegesen Jin.
-Hyung, te...te tudtál ettől? – néztem a legidősebbre, aki csak bólintott.

-Mi ez a hangzavar? – jött elő Yoongi is, akinek már Jin vázolta fel a helyzetet halkan. Yoongi lehunyta szemeit és mélyen beszívta a levegőt. Látszott rajta, hogy őt sem nyugtatja meg a helyzet. Ekkor vettem észre, hogy már Namjoon is ott áll a társaságunkban.

Hoseok hirtelen felpattant az ágyról, de Jimin megfogta a csuklóját és könnyes szemekkel nézett az idősebbre.
-Megoldjuk. Azt ígértük egymásnak, hogy bármi lesz, megoldjuk, emlékszel? – kérdezte Jimin halkan a... barátjától (?).
-De nem oldjuk meg, Jimin! – kapta fel a vizet Hoseok. - Ezt nem lehet megoldani. Kurva nagy bajban vagyunk, és ez az egész... a te hibád! – Jiminnek résnyire nyílt a szája, és végigcsordult arcán az első könnycsepp. – Ha annak idején te nem akarsz... - kezdte Hoseok, de elakadt. Látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan, csak mérges.
-Senki nem kötelezett arra, hogy összejöjj velem – mondta halkan, szinte suttogva Jimin. Ő nem akart kiabálni, inkább csak össze volt törve Hoseok szavaitól. – Te is ugyanúgy hibás vagy, mint én – nézett fel újra a mellette állóra, miközben arcán folyamatosan folytak a könnycseppek. Hoseok csak mélyen beszívta a levegőt, majd utat törve magának, könnyek áztatta arccal rohant el közöttünk.

Jimin eddig bírta, kitört belőle a zokogás.
-Taehyung, Jungkook, maradjatok Jiminnel, mi megyünk Hoseok után! – utasított Nam, és elindultak a fürdő felé, mi pedig Jungkookkal a zokogó egyén mellé ültünk az ágyra.

Jungkook magához húzta őt, Jimin pedig hagyta, hogy a maknae vállára boruljon, és ott zokogott tovább, talán még jobban, mint addig.
-Jimin – kezdtem halkan, és megsimítottam hátát. – Hoseok nem gondolta komolyan – hajoltam közelebb hozzá, hogy rendesen értse, amit mondok. – Azt sem tudta, mit beszél. Csak... ideges volt. Ilyenkor sok olyan dolgot mond az ember, amit nem gondol komolyan.

*Hoseok szemszöge*

Zokogva csúsztam le a fürdőszobában a fal mentén.
Basszus, hogy mondhattam ilyeneket? Egy szívtelen dög vagyok. Azt sem tudom, miért mondtam. Nem akartam megbántani Jimint. Akkora idióta vagyok.

Jin és Yoongi rontottak be a fürdőbe.
-Úristen, én nem tudom, mit kell csinálni zokogó emberekkel – torpant meg Yoongi, amikor meglátott, Jin viszont leguggolt velem szemben, és megsimította a karomat, amit térdeim köré fontam.

-Én... Én nem akartaham – zokogtam, mire Jin csak egy „Ssss"-sel próbált nyugtatni. Persze ez nemigen volt hatásos, de legalább tudtam, hogy ő mellettem van.

Újra lépteket hallottam, utána pedig Yoongi halk hangját.
-Hol voltál? – kérdezte halkan.
-Jiwonnal beszéltem. Holnap reggel nyolcra jön ide és bevisz minket a kiadóhoz. Addig nem lehet bekapcsolva semmilyen internetelérésű eszközünk – vázolta a helyzetet Nam, majd leült mellém és magához ölelt.
Jin kissé arrébb ment, hogy Namjoon rendesen elférjen, így ő átült a másik oldalamra és a hátamat simogatta. Én folyamatosan térdeimet átkarolva ültem és zokogtam, miközben Nam ölelő karjai körém fonódtak.

-Nem akarhtahm. Én... Nem akartam őt megbántani – zokogtam, és még jobban összehúztam magam. – Nem is gondolkoztam rendesen, azt sem tudom, miket mondtam, én csak idegességemben beszéltem össze-vissza mindent. Egyiket sem gondoltam komolyan - magyaráztam. Ezzel csak az volt a baj, hogy olyan volt, mintha a falnak mondtam volna. Nem mentem ezzel a magyarázattal semmire. Bármi is volt az okom azokra a szavakra, kimondtam őket és megbántottam vele Jimint. Aki mindennél fontosabb volt számomra.

Hihi, hi! :3
Eredetileg később hoztam volna ezt a részt, hogy függővéggel hagyhassalak titeket, de annyira tetszik a mai dátum, hogy muszáj ezt pontban 20:20-kor kitennem 😂😂😂
Kár, hogy nincs 20. hónap, úgy lenne az igazi 😂😂

2020.10.20. 20:20 - hehe