Band /Hopemin/ /befejezett/

XXV.

*Hoseok szemszöge*

Keresztben fekve aludtam az ágyon, amikor a telefonom rezegni kezdett mellettem. Ránéztem az órára: 05:30. Mégis mi a...

Kómásan fogadtam Namjoon hívását.
-Nam, fél hat van. Mi a franc történt? - morogtam bele a telefonba. Namjoon sok érdekes dolgot csinál, de azért az, hogy fél hatkor felkelt engem vasárnap, már túlzás.
-Azonnal menj a laptopodhoz és nyisd meg a Youtube-ot! - szólt, mindenféle köszönés és magyarázat nélkül.

Nehézkesen feltápászkodtam és az íróasztalomhoz mentem, majd bekapcsoltam a laptopomat és megnyitottam a Youtube-ot, ahogy Namjoon mondta.
-Oké, és most?
-Írd be a keresőbe, hogy „BTS Butterfly"! - adta ki a következő utasítást, én pedig kezdtem rájönni, hogy mire megy ki a játék, viszont arra, amit láttam, egyáltalán nem számítottam. Ugyanis a következő szerepelt a feltöltött amatőr felvételünk alatt:

Megtekintések: 13.18K
Kedvelések: 5.6K
Nem tetszik: 328

-Itt vagy, vagy meghaltál a látványtól? - szólt bele újra a telefonba Nam.
-Itt vagyok - mondtam halkan, miközben továbbra is teljesen sokkos állapotban voltam.
-Hívd fel Jimint és gyertek át! A többieket hívom én - fejezte be, majd letette a telefont.

Ahogy Namjoon kérte, tárcsáztam Jimin telefonszámát. Csupán hatszor csengett ki, és már fogadta is a hívást.
-Hobi? Minden rendben? - nyöszörögte a telefonba fáradtan a barátom.
-Nyisd meg a Youtube-ot és keress rá, hogy „BTS Butterfly"! Hidd el, azonnal felébredsz.

Ezután pár perc csend következett, hallottam a billentyűzet kopogását, majd még vártam fél percet, de kezdtem megijedni, mert teljes csend lett.
-Élsz még? - szóltam bele újra a telefonba, Namjoonhoz hasonlóan.
-Nem tudom eldönteni, hogy élek, vagy meghaltam és ez csak a halálom utáni álmom... - gondolkozott, én pedig ezen felnevettem.
-Tíz perc múlva találkozzunk a házatok előtt! Namjoon mindenkit magához rendelt - mondtam.
-Tíz perc múlva a házunk előtt. Rendben - ismételte, majd megszakította a hívást.

...

-Bocs', hogy kicsit késtem, de írtam egy üzenetet apámnak a konyhaasztalra, hogy ha felébred, tudja, hogy hová tűntem - mondtam, miközben odaértem Jiminhez.
-Semmi gond. Nem vártam olyan sokat - vonta meg a vállát, majd kezét arcomra tette, és hosszan megcsókolt.
-Menjünk, rendben? - kérdeztem tőle halkan, miután elválasztottuk ajkainkat egymástól. Még mindig elég közel voltunk egymáshoz. Imádtam az ilyen pillanatokat.

A fiú bólintott, majd egy kisebb csókot adott ajkaimra és elhúzódott tőlem. Kezem felé nyújtottam, ő pedig azonnal összekulcsolta ujjainkat egymással, majd elindultunk.

-Namjoon hol lakik egyébként? - nézett rám a mellettem sétáló. Az utcalámpák és a kelő nap fénye megvilágította arcát. Ebben a gyér fényben különösen szép volt.
-Öt percre a sulitól - válaszoltam a kérdésére. - Tehát innen olyan negyed óra.
-Akkor most végre lehetünk egy kicsit kettesben - mosolyodott el, miközben kicsit oldalra billentette a fejét.
-Ennyit azért megérdemlünk, nem? - mosolyogtam rá. - Nézd, kel a nap! - mutattam magunk elé, ugyanis az utca vége pont kelet felől volt.
Mivel hat óra elmúlt és közeledett az október, még korán kelt a nap, de azért már később, mint nyáron. Pont tökéletes időben ahhoz, hogy mi végignézhessük a napkeltét aznap reggel.

Csendben sétáltunk végig a forgalmatlan utcán, miközben a felkelő nap fénye lassan elkezdte bevilágítani a teret. A narancsos fényben leoltódtak az éjszakai utcalámpák, helyüket pedig átvette a természetes fény. Az utcákon még semmi mozgást nem lehetett látni, amit végülis megértek. Melyik idióta kel vasárnap reggel 6 órakor? Khm...Namjoon és miatta az egész banda...