Band /Hopemin/ /befejezett/

LV.

*Hoseok szemszöge*

Szenvedve, unottan néztük a tv-t a nappaliban, mind a heten. Ránéztem a telefonomra, hogy ellenőrizzem az időt. Még csak fél tíz volt... délelőtt.

-Na jó, muszáj valamit kezdenünk magunkkal, mert nem mehet ez egész nap – szólalt meg hirtelen Namjoon.
-Mit akarsz csinálni? – néztem rá kérdőn.
-Fogalmam sincs – nevetett fel.
-Felelsz vagy merszezzünk! – dobta be az ötletet Jungkook, ami... senkinek sem tetszett. – Na~, légyszi~ – nézett ránk boci szemekkel a maknae. Francba, hogy mindenkire hatással van eu a tekintet!
-Rendben – sóhajtottam. A többiek – akik igazából miattam és Jimin miatt nem akarták a játékot – meglepetten néztek rám, Jungkooknak pedig boldogan felcsillant a szeme.
-De akkor pörgessük fel a dolgokat, hogy senki ne mondhasson nemet egy feladatra se – mosolyodott el gonoszan Jin. – Aki nem teljesít egy feladatot vagy nem válaszol egy kérdésre, annak le kell vennie magáról egy ruhadarabot. – Ijedten kaptam tekintetem a legidősebbre.
-Rendben – vágta rá Jimin, mire elkerekedett szemekkel néztem rá. Ő csak rám vigyorgott.
-Ha ebbe beszállunk, a végére már pucérak leszünk – suttogtam neki, úgy, hogy csak ő hallja. Csak megvonta a vállát és tovább mosolygott. És én még őt féltettem ettől a játéktól...

Körülültük a nappaliban lévő kicsi asztalt és játszani kezdtünk.
Először Jungkook pörgette meg az üveget, mivel ő találta ki a játékot. A palack szája rám mutatott... Ki másra?
-Merek – szólaltam meg, tudva, hogy a feleléssel nagyobbat szívok, tekintve arra, hogy van egy nem is olyan kicsi titkom... Illetve közös titkunk Jiminnel.
-Hm... - gondolkozott el a maknae. – Fuss három kört fel és le a második emeletig öt perc alatt! Ha nem sikerül időben teljesítened, újra kell kezdened, addig, míg nem lesz tökéletes.
-Eeeh – nyafogtam, de azért felálltam az asztaltól és a lépcsőhöz mentem. Nem pazarlom el ezért a passzolási lehetőségeimet, örülök, hogy még minden ruhám rajtam van.

Teljesítettem a köröket, méghozzá időn belül, szóval büszke voltam magamra. Kifulladva ültem vissza a helyemre, majd az üveghez nyúltam és pörgettem. Jimin.

A barátomra néztem, aki elgondolkozott azon, mit is csináljon.
-Merek – mondta ki végül.
-Add elő a Butterflyból azt a részt, amit Suga és én szoktunk – vigyorodtam el, tudva, hogy Jimin pocsék rapper.
-Neee – nyafogta, majd egy kis idő után mély levegőt vett és belekezdett.

Visszafojtott nevetéssel figyeltük Jimint, aki az utolsó sort már nem bírta, kitört belőle a nevetés. Mi, többiek is eddig tartottuk magunkat, majd mindannyian dőltünk a nevetéstől. Végre oldódott a hangulat.

Ezek után Suga újra megkapta a kivel jönnél össze a bandából kérdést, mint hónapokkal ezelőtt, és újra engem választott, Taehyung megkapta azt a feladatot, hogy a játék végéig át kell karolnia Jungkook derekát – amitől nem kicsit jöttek zavarba a fiúk -, Jinnek meg kellett puszilnia Namjoon arcát – csak mert még nem jöttek elegen zavarba, és hasonló lényegtelen feladatok voltak, mint az én futásom. Például Jinnek undorító ételkombinációt, Sugának pedig vízbemártott zsemlét kellett ennie, Namjoonnak ki kellett ordítania az udvaron teli torokból, hogy „Meleg vagyok" stbstb.

Végül újra rám került a sor... És megint Jungkook által.
-Merek – vágtam rá gondolkodás nélkül. A fiú elgondolkozott, majd gonosz mosollyal az arcán megszólalt.
-Csókold meg Jimint! Tíz másodpercig – mondta ki a feladatot, én pedig teljesen elfehéredtem. Jiminre néztem, aki pont az ellentétemként, vörös arccal és behúzott nyakkal kémlelte az ölében tartott kezeit.
-Tíz másodperc? – kérdeztem vissza, remélve, hogy Jungkook enged az időből. Nem tette. – Oké – suttogtam, és a mellettem ülő fiú felé fordultam. Bár már vagy ezerszer megcsókoltam őt, ez nagyon zavarba ejtő helyzet volt. Jimin is felém fordította arcát, én pedig egyik kezemmel arcára, másik kezemmel pedig derekára simítottam, mély levegőt vettem és egy hirtelen mozdulattal megcsókoltam. Mindeközben a többiek tátott szájjal néztek minket, mígnem Jungkooknak csipogni kezdett a telefonja.
-Letelt – szólalt meg, mi pedig azonnal elváltunk egymástól és vöröslő arccal húzódtunk kicsit távolabb.
-Komolyan megcsináltátok? – hitetlenkedett Yoongi. – Én biztosan vetkőztem volna – nevetett fel.
-Az te vagy – szólalt meg Nam, célzását pedig mindannyian értettük – mármint Jungkookon és Taehyungon kívül.

Megpörgettem az üveget, ami szerencsémre pont Jungkookra mutatott. Gonosz mosollyal arcomon, összehúzott szemekkel néztem rá.
-Most megbánod – mondtam halkan. – Szeretnék látni egy tíz másodperces Taekook csókot – fontam össze magam előtt a karom elégedetten. A két fiú elkerekedett szemekkel nézett rám. Fejemmel biccentettem, jelezve, hogy várom azt a csókot.
-Ne felejtsd el, hogy vetkőzhetsz is! – emlékeztette a maknaét Jin, aki csak megrázta a fejét.
-Nem, ez úgy korrekt, ha megcsinálom – mondta. Örültem, hogy nem menekül a feladat elől. Bevállalós a srác, az már egyszer biztos.

Jungkook hirtelen cselekedett. Megfogta a mellette ülő arcát, maga felé fordította és azonnal ajkaira tapadt. Taehyung elkerekedett szemekkel, pislogás nélkül nézett előre, teljesen sokkolta, hogy a maknae tényleg megcsókolta őt, méghozzá ilyen hevesen. Azt hiszem, nem csak őt sokkolta, ugyanis mindannyian meglepetten néztük a két fiút.

A tíz másodperc letelte után Jungkook elhúzódott a másiktól, de Tae továbbra is elkerekedett szemekkel nézett rá.

-Oké, lépjünk tovább! – nyúlt az üveg után JK, és megpörgette azt, ignorálva az értetlen pillantásokat. Tae visszahelyezte kezét Jungkook derekára, és ment tovább a játék, viszont ő csak csendben ült, piros arccal, tekintete pedig ide-oda ugrált. Látszott rajta, hogy folyamatosan az előbb történteken agyal. Szegény Tae. De mégis mi a franc volt ez Jungkooktól? Én is össze lennék zavarodva a helyében...

Most így visszaolvasva túlságosan ráálltam a Taekook párosra ezekben a részekben 😂😂😂 Sorryyyyy X3

Holnap - ha lesz időm - megint hozok 1-2 részt^^ Már hamarosan vége aaaa *-*

2020.10.19. 23:34