Band /Hopemin/ /befejezett/

XXXVII.

*Jimin szemszöge*

Csörögni kezdett a telefonom, én pedig döbbenten olvastam le a megjelenő nevet:

Hyunjin volt a legjobb barátom, amíg Busanban éltem, de miután elköltöztünk, egyszer sem keresett, éppen ezért csodálkoztam a hívásán.

-Ki az? – kérdezte a velem szemben ülő Hoseok, látva döbbent arckifejezésemet.
-Egy régi barátom – válaszoltam, majd fogadtam a... videóhívást. Basszus.

-Jimiiiiiiiin – kiabált a kamerába boldogan Hyunjin.
-Hyunjiiiiiiiin – kiabáltam vissza vigyorogva.
-Most úgy megölelnélek, de kicsit érdekes lenne, ha kinyúlnék a telefonból és magamhoz szorítanálak – nevetett, mire én is elnevettem magam. – Hogy vagy? Minden rendben?
-Nagyon jól. Imádom Szöult. De persze azért néha hiányzik Busan. Például a tenger nagyon hiányzik - biggyesztettem le alsó ajkam.
-Az nekem is hiányozna, ha hirtelen Szöulba kéne mennem - bólintott.

-Bocs', hogy eddig nem kerestelek, de a tanárok konkrétan megőrültek, amiért végzősök lettünk és rengeteg tananyagot adnak - kért bocsánatot.
-Semmi gond. Én is kereshettelek volna, de annyi minden történt az utóbbi egy hónap leforgása alatt, hogy eszembe sem jutott – húztam el a szám, és igazából kicsit szégyelltem magam, hogy ennyire megfeledkeztem Hyunjinról. – Veled minden rendben? – mosolyodtam el.
-Igen, minden oké. Azon kívül, hogy egy életre elegem van a tanárokból semmi különös nincs - nevetett fel.
-Barátnőd lett már? – kérdeztem kissé perverz tekintettel, miközben felemeltem a pálcikákkal egy sushit és beleharaptam.
-Nem – húzta el a száját.
-Semmi randi? – csodálkoztam.
-Egyáltalán – csóválta a fejét szomorúan.
-Nem értem a lányokat. Ha én lány lennék, simán összejönnék veled - vontam meg a vállam.
-Ugye tudod, hogy ez meleg srácként elég béna kijelentés volt, annak ellenére, hogy nyugtatni akartál? – nevetett fel. Igaza volt, szóval én is elnevettem magam. – És neked lett már barátod?
-Umm... - kezdtem gondolkozni, majd Hobira pillantottam. Elkerekedett szemekkel megrázta a fejét, azonban csoda lenne, ha egyszer hallgatnék rá, így újra Hyunjinre néztem. – Figyelj, Hyunjin – kezdtem. – Mivel konkrétan születésem óta ismerlek, tudom, hogy benned megbízhatok. Elmesélhetem neked az igazságot, de akkor véletlenül se add tovább senkinek. Különben az éppen beindulni készülő zenei karrierünknek lőttek – céloztam a bandára.
-Esküszöm, hogy senkinek nem mondom el – csóválta a fejét, és tekintetében láttam, hogy valójában megesküszik, és az életét is feltenné rá, hogy egy szót nem fog szólni, bármit is mondok. Tudtam, hogy bízhatok benne.

Mélylevegőt véve lenéztem a lábaimra, felkészítve magamat a következő mondatra, majd visszanéztem Hyunjinre.
-Van barátom – mondtam ki mosolyogva. Hyunjin szemei elkerekedtek.
-Komolyan? Gratulálok! – vigyorodott el, még mindig meglepettem. – Legyetek sokáig együtt!
-Köszönjük – mosolyodtam el. – De... ez azért titkos információ, mert aláírtunk a bandával egy szerződést a BigHit Entertainmentnél és...
-Micsoda? A BigHitnél? – rökönyödött meg teljesen. Én csak némán bólintottam, majd folytattam.
-A szerződéssel el kellett fogadnunk néhány szabályt és az egyik az, hogy nem lehet kapcsolatunk. Emellett ugye melegek egyébként sem igazán lehetnek idolok. Viszont a menedzser volt olyan kedves, hogy lebeszélte a kiadó vezetőjével, ugyanis... bandán belüli kapcsolatról van szó, így megoldható, hogy—
-MIIIIIIIIII??? – kerekedtek el a szemei ismét. Alig bírtam visszafojtani a nevetésem, nagyon vicces volt a reakciója.
-Azt mondtuk a menedzsernek, nem kerül ki, csupán a szüleink fogják tudni, illetve a banda többi tagja. És igazából a bandából is csupán csak ketten tudják... mármint rajtunk kívül, természetesen – tettem hozzá mosolyogva, befejezve az előző mondatom.
-Éés... - kezdte – megtudom, hogy ki az illető, vagy ennyire azért nem bízol meg bennem? – kérdezte félve. A velem szemben ülőre pillantottam, aki a fejét csóválva nézett rám, de végül bólintott. A telefonján még mindig szerkesztett, miközben a sushiját ette, szóval elég menőn nézett ki...legalábbis szerintem. De bennem senki se bízzon, ugyanis véleményem szerint Hoseok mindig menőn néz ki!

Feltérdeltem az ágyon és odamásztam Hoseok mellé, úgy, hogy egyelőre még ne látszódjon a kamerában.
-Rendben, akkor Hyunjin, bemutatom neked Jung Hoseokot – mondtam, majd Hobi felé fordítottam a telefont, hogy lássák egymást. Ő csak letette a pálcikákat a kezéből és óvatos mosollyal az arcán intett a kamera túloldalán lévőnek.
-Hűű – szólalt meg Hyunjin, mire úgy tettem a kamerát és helyezkedtem Hobi mellé, hogy mindketten látszódjunk. – Sokáig nektek, srácok, tényleg! Extrém módon összeilletek.
-Köszönjük – billentettem oldalra a fejem, ezzel Hobi vállára hajtva azt.
-Most így hirtelen nem tudom, hogy melyik részt énekled a Butterflyban, Hoseok – gondolkodott el Hyunjin.
-Az első rap rész után van két sor ének, és két sor rap. Na, az az én részem - találta meg végre a hangját Hoseok, majd újabb falat sushit vett a szájába.
-Uu, rapper vagy? – csillantak fel Hyunjin szemei, mire Hobi mosolyogva bólintott. Azt hiszem, Hyunjin kezdett neki is szimpatikussá válni. – Megvan! Te vagy az, aki olyan nagyon jól táncolt a felvételen - tett hozzá, mire Hobi ismételten csak bólintott. - Van Instád?
-Van. Mi a neved? Bekövetlek.
-hwng.hyunjin
-Megvan – szólalt meg újra Hobi, miközben fejét oldalról az én fejemre döntötte, én pedig érdeklődve néztem, ahogy beköveti Hyunjint, majd kilép az Instagramból.

-Figyelj, Jimin! – kezdte rövid idő múlva. – Ha a tanárok nem kívánnak 10 tonna tanulnivalót feladni, átmegyek Szöulba valamelyik hétvégén. – Mikor ezt kimondta, Hobinak mintha eszébe jutott volna valami, azonnal felkapta a telefonját és írni kezdett.

*Hyunjin szemszöge*

Nem teljesen értettem, hogy a mondatomra a srácnak – aki egyébként rohadt helyes, ezt még hetero szemmel is meg tudtam állapítani - mi baja lett, de hirtelen felkapta a telefonját, és gyorsan írni kezdett, ezzel még Jimint is ellökve magától, aki addig aranyosan pihent a vállán. Akkor értettem csak meg, amikor a videóhívás felett megjelent az értesítés.

j.ho_seok: NE EMLÍTSD A SZÜLINAPJÁT!!
j.ho_seok: Majd elmagyarázom később, csak ne említsd, kérlek!

-Nagyon jó lenne, ha tényleg eljönnél – mosolyodott el a képernyőn Jimin, miközben Hoseok újra letette maga mellé a telefont, Jimint pedig visszahúzta vállára és egy csókot adott a hajába. Tényleg csodálatosak voltak együtt...

-Egyébként el is felejtettem – jutott eszembe hirtelen. – Nagyon gratulálok a Butterflyhoz! Hihetetlen nagyot ment - váltottam témát, hogy véletlenül se jöjjön szóba Jimin születésnapja.
-Köszönjük – bólintottak mosolyogva, teljesen egyszerre.
-Ki írta?
-Én – pirult el Jimin és a paplant kezdte kémlelni. Csodálkozva néztem rájuk.
-Kicsit nehezen induló kapcsolat volt – vonta meg a vállát mosolyogva Hoseok.
-Kicsit – nézett rá mosolyogva Jimin.
Ekkor hatalmas sajnálatomra üzenetem érkezett, pedig elbeszélgettem volna még a srácokkal.

hann.js: Hyunjiin! Segítesz a matekbaan?

-Ah, mennem kell, srácok. A hülye osztálytársam nem érti a matekot – forgattam meg a szemeimet egy morgás kíséretében. – Próbálok többször jelentkezni és nem eltűnni – mosolyodtam el.
-Rendben, majd én is írok, megpróbálom nem elfelejteni – mosolyodott el Jimin is.
-Majd emlékeztetlek – vigyorgott rá a barátja.
-Sziasztok! – intettem, ők pedig mosolyogva visszaintettek, sőt, Jimin még egy puszit is dobott nekem poénból, mielőtt letettem volna a telefont.

Megnyitottam az Instagramot és válaszoltam szerencsétlen barátomnak, aki nem tudott megoldani néhány egyszerű matekpéldát.

hann.js videóhívást indított

Helloooo!
Néhány szót szólnék az új szereplőnkről: Eredetileg Kyo Minsu lett volna a neve, ami szokás szerint általam kitalált, szóval ha véletlen valahol nem írtam át Hyunjinre, szóljatok, mert kitellik tőlem :')

Ma még hozok részt, ezt megígérem (pedig nem szeretek ígéreteket tenni ilyen témában XDDD)

Egyébként nagyon durva, de már túl vagyunk az ff felén, ugyanis 65 fejezetes lesz, és ez már a 37. 😶 De egyre jobb már a sztori, mostmár nagyon élvezem a publikálását UwU

2020.09.27. 14:22