„Csak feküdtünk összebújva, és míg én az ő tincseivel játszadoztam, ő nyugodtan szuszogott karjaimban. Úgy éreztem magam, mintha olyan valakit tartanék karjaim közt, akit mindenképpen meg kell védenem. Olyan valakit, akit szeretek, aki mindennél fon...
A csütörtökünk elég fárasztó volt, ugyanis szerdán az éjszaka közepén kezdtünk el tanulni. Legalábbis én és Hobi biztosan...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hoseok Jung videóhívást indított
-Ezt én nem értem – tolta bele a kamerába a füzetét, én pedig magyarázni kezdtem.
Nos, így telt a szerdáról csütörtökre virradó éjjelünk. Hajnali háromig videohívásban voltunk és közösen vettük át az anyagot, amiről lemaradtunk előző nap, hátha akkor gyorsabban haladunk.
Mondanom sem kell, nagyon jó volt felkelni fél hatkor, úgy, hogy négykor aludtam el. Röpke másfél óra alvás után pedig igazán kellemes volt megírni két dolgozatot és megpróbálni nem elaludni az iskolapadban.
Csütörtök este a konyhában voltam és segítettem anyának főzni. Na nem mintha tudnék főzni, de próbálkoztam.
-Jimin – szólított meg hirtelen apám, mire én hátrafordultam hozzá és kérdőn néztem rá. – Biztosan nem jössz velünk holnap este? Megleszel itthon egyedül? -Megleszek – mosolyodtam el halványan. - Végülis már lassan 18 éves vagyok, csak megleszek egyedül itthon két napig - vontam meg a vállam, mire apám is elmosolyodott. -18 éves leszel, de tegnap este lecsomagolt szendvicset ettél, és úgy siettél fel a szobádba, mintha kergetnének - jegyezte meg, én pedig elpirultam. Idióta Hoseok. Miért kellett velem horrort nézetnie?
...
Elérkezett a péntek. Órák után a srácokkal szokás szerint a tornaterembe mentünk, hogy próbáljunk. El is kezdtük a próbát, de a tömeg egyre csak gyűlt. Mivel ez csak próba volt és régebbi zenékről volt szó, ez elég zavaró volt. Én még csak egy hónapja se csöppentem bele a bandába, így a régebbi zenéiket még nem mind ismertem. Ment a zene, de közben elrontottam a dallamot, elfelejtettem a szöveget, emiatt le kellett állnunk, vagy éppen mentünk tovább, csak én égtem. Szóval igen, mint mondtam, a tömeg eléggé idegesített. Persze a tömeget nem úgy kell elképzelni, hogy tele voltak a lelátók, de volt vagy 15-20 ember, ami egy próbán eléggé szokatlan.
Viszonylag hamar be is fejeztük, háromkor már elkezdtünk pakolni. -Máris befejezitek? – biggyesztette le az ajkát az egyik lány, aki azt hiszem, Jungkook osztálytársa volt. -Ennyi ember előtt nem túl kellemes próbálni – mondta ki Hobi őszintén, miközben felkapta vállára a táskáját, majd leguggolt mellém és segített rendbe tenni a szétszórt papírokat és betenni őket a táskámba. Közben az emberek végre lassanként kivonultak a tornateremből.
-Beszélni kéne erről Jiwon hyunggal – szólalt meg Jungkook. – Azt mondta, a kiadó biztosít nekünk próbatermet. -Igazad van. Ott nem hiszem, hogy zavarna minket bárki is – bólintott Hobi. Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom. Ránéztem és a „Jiwon" nevet láttam, amivel elmentettem a menedzser számát a megbeszéléskor.
-Tessék, hyung? – szóltam a telefonba. -Szia Jimin! Beszéltem Sihyukkal erről a párkapcsolat témáról és addig érveltem, míg bele nem egyezett. Viszont személyesen szeretne majd beszélni veled és Hoseokkal. Mikor tudnátok bejönni? -Umm... Nem lehetne jövőhét péntek délután? Ugyanis van egy kis próbaterem problémánk is – mondtam, majd a srácokra pillantottam, akik kíváncsian néztek rám. -Jó lesz, ha pénteken odamegyünk a gimnáziumotokhoz mondjuk fél háromra és elhozunk titeket a kiadóhoz? Itt tudnátok próbálni – ajánlotta fel. -Tökéletes – bólintottam mosolyogva, bár ő ezt nem láthatta. -Rendben, felírtam magamnak, nem felejtjük el – mondta, majd megszakította a hívást.
-Ki volt az? – kérdezte azonnal Jungkook. -Jiwon hyung. Jövőhét pénteken kivisznek minket a kiadóhoz és ott tudunk próbálni – válaszoltam. Erre mindenkinek felcsillant a szeme. -És miért hívott? – nézett rám összeráncolt szemöldökkel Jin. -Az mindegy – feleltem, a cipőm orrát nézve. -Bepoloskázott, hogy pont a próbaterem kérdés közepén hívott? – nevetett fel Yoongi.
-Egyébként JK – nézett hirtelen a legfiatalabbra Namjoon. – Sikerült megbeszélni a dolgokat Lisával? -Igen – sóhajtott Jungkook. – Jól fogadta, aranyos volt, és teljesen megértette. Azt mondta, maradjunk barátok és bármikor mehetünk a színházba próbálni. De azért az elég fura lenne szerintem – húzta el a száját, majd rám és Hobira nézett. – És ti? A ti kapcsolatotokkal mi lett? -Ööm... - vakartam meg a tarkómat zavaromban. – Jól fogadta, ő is nagyon megértő volt. -Neked biztos nehéz volt ez, hiszen a Butterflyt most mutattad meg neki a múlt héten és máris szakítasz vele. Kicsit üti egymást a két dolog – mondta Tae, mire bólintottam. Most Hobin volt a sor, Jungkook érdeklődve pillantott rá. -Köztünk is minden rendben – mosolyodott el az idősebb. Ő nem jött zavarba, könnyedén, szemrebbenés nélkül válaszolt. -Ha egyikünknek sem lehet barátnője, jöjjünk össze egymással és tartsuk titokban – vigyorodott el Yoongi, és óvatosan rám és Hobira pillantott. Erre mindenki felnevetett, észre sem véve az apró pillantást, amit a fiú felénk vetett. -Köszi, kihagyom – tette fel a kezét védekezőn Jin. -Pedig tök jó barátnő lehetnél – vigyorgott rá Namjoon, mi pedig egyre jobban nevettünk.
Zajos társaságként sétáltunk ki a gimnázium kapuján, ott pedig elváltunk egymástól. Jin, JK és Tae jobbra mentek, Suga és Nam a parkon át, mi Hobival pedig balra.
A házunknál megálltunk és egymással szembe fordultunk. -Most akkor nem találkozunk egész hétvégén? – biggyesztette le alsó ajkát Hoseok. -Vasárnap? – biccentettem oldalra a fejem. Szemei boldogan csillantak fel és bólintott. -Vasárnap. Akkor jössz át, amikor csak akarsz, csak előtte szólj – mosolygott rám, majd kicsit lehajolt, hogy egy rövid csókot adjon ajkaimra. Akkor vasárnap...
Uuuu, tudom, mi fog hamarosan következni 🤭 (persze, mivel az én fanficem, de semmi baj 😂 Bezsongattam saját magam 😂). Winkera20 tudtommal azt a részt te is szereted (nem tudom, hogy tudod-e, mire gondolok) 🤭
