Band /Hopemin/ /befejezett/

LVI.

-Öt perc kezdésig, srácok! – kiáltott oda nekünk az egyik operatőr. Ez nem segített rajtunk, csak még jobban elkezdtünk stresszelni.
Jimin idegesen dobolt a lábával, Namjoon folyamatosan a szöveget tátogta, Jin az ujjaival ütögette a combját, Jungkook pedig leült Taehyung mellé – aki hasonlóan, mint Jimin, a lábával dobolt – és leállította a fiú folyamatosan mozgó lábát. Szóval ő... konkrétan Taehyung lábát fogta, miközben falnak döntött fejjel, idegesen nézett ki a fejéből. Annyira fura nekem ez a srác.

Taehyungra vezettem a tekintetem, aki rózsaszínbe borult arccal oldalra kapta tekintetét, direkt próbálva nem a maknaéra figyelni.
Vajon van valami köztük?

Tűnődésemet a koncert kezdete zavarta meg. Idegesen indultunk el a színpad felé és elfoglaltuk a helyünket úgy, ahogy megbeszéltük, majd kezdődhetett a koncert.

...

Éppen az Anpanmant adtuk elő, amiben egy hatalmas, felfújható csúszdán kellett csúszkálnunk.
Rappeltem, és odaálltam a csúszda széléhez, hogy ahogy befejezem a részem, lecsúszok. Nem volt előre megbeszélve, hogy ki mikor csúszik, így sikerült Jiminnel teljesen egyszerre ugranom a csúszdára, aminek következtében félig egymásra estünk. Szegény Jungkook éppen énekelt, de szerencsétlenkedésünket látva kénytelen volt elnevetni magát.

Érdekes volt, hogy az első szám alatt – ami a Butterfly volt – teljesen elmúlt a stresszünk, és onnantól kezdve már az egész koncert teljesen nyugodtan ment. Igazából mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, és ez abból is látszott, hogy rengeteg ölelést adtunk egymásnak. Volt, amikor engem ölelt át Jimin hátulról, miközben énekelt, volt, amikor Jungkook konkrétan ráugrott Taehyungra, Namjoon is átölelte Jint egy lassabb számnál, Jimin random felugrott Yoongi hátára és hasonlók.

Úgy láttam, a rajongóknak is tetszett a koncert, ez pedig megnyugtatott és boldogsággal töltött el.

-Azta! – kiáltott fel Jin, mikor visszaértünk a backstagebe. – Ez hihetetlen jó volt.
-Alig várom a következőt – vigyorgott csillogó szemekkel Jimin.
-Tényleg jó volt – bólintottam mosolyogva. – Fárasztó, de jó.
-Kíváncsi vagyok a közösségi oldalakon írt véleményekre – jutott eszébe Jungkooknak. Támogattuk az ötletet, szóval bementünk az öltözőbe, és mind körülültük a maknaét, aki a telefonján megnyitotta sorban a közösségiket.

Hogy mindannyian lássuk, én Jungkook jobb oldalára ültem a kanapén, Jimin az ölembe, Tae Jungkook másik oldalára, a többiek pedig a kanapé mögött állva nézték a kijelzőt.

-Mindenhol pozitívumok vannak – mondta csillogó szemekkel a legfiatalabb.
-Azért túlzás, hogy mindenhol, de a legtöbb pozitívum – javítottam ki, elolvasva egy „Ha nem lett volna ennyi buzulás, még jó is lett volna. Mit ölelgetik ennyit egymást? Olyanok, mint a tinilányok." kommentet.
-Ne foglalkozz vele! Akkor is több a pozitívum – legyintett Nam.
-Jó, igazad van – bólintottam, de azért szívenütött a komment. Persze a többieknek könnyű, ők ezeket a szavakat nem úgy fogják fel, mint én és Jimin, akik tényleg melegek vagyunk.
-De azért tény és való, hogy szebben is fogalmazhatott volna – szólalt meg a kommenteket olvasgatva Taehyung.
-Azok, akik negatív kommenteket írnak, soha nem fognak óvatosan fogalmazni, szokjátok meg – mondta Nam, és teljesen igaza volt.

-Szuperek voltatok, srácok! – futott be az öltözőbe boldogan Jiwon. – Főleg úgy, hogy ez volt az első igazi koncertetek. Csak gratulálni tudok. Mindenhol dicsérnek titeket.
-Nagyon féltünk előtte, de tényleg jó volt – bólintott Namjoon, mindannyiunk nevében szólva.
-Hozzátok hasonló bandát esküszöm, hogy még soha nem láttam, pedig elég sokkal találkoztam már. Egy nap alatt ismertek lettetek, néhány nap múlva pedig már egy kiadónál írtátok alá a szerződést. Erre rá kilenc-tíz hónapra több ezer ember előtt koncerteztek, és több millió követővel büszkélkedhettek. Hihetetlenek vagytok, de komolyan – ismertette velünk a történetünket. Csak ekkor gondolkoztunk el ezen igazán. Tényleg így történt, és ez valóban hihetetlen. – Öltözzetek át és menjünk el egy étterembe, ünnepeljük meg a sikereteket! – vigyorgott, majd kiment az öltözőből.
-Vicces, hogy Jiwon hyung izgatottabb, mint mi – nevetett fel Jungkook.
-Hatalmas mázlink van, hogy ő lett a menedzserünk – bólintott Nam.

...

Éjjel tizenegyig az étteremben voltunk, ahová Jiwon elvitt minket. Beszélgettünk, nevettünk, és végre mindannyiunknak volt étvágya, így élveztük is az éttermet, mint helyszín.

Ahogy fél tizenkettőkor visszaértünk a dormba, konkrétan beestünk az ágyba. Bár aludni nem tudtunk, mivel fel voltunk pörögve, a testünk teljesen lefáradt a koncert alatt.
Taehyung és Jungkook a földszinti nappaliban maradtak, Jin és Namjoon a második emeletre mentek, Suga a saját szobájába vonult el, mi pedig Jiminnel szintén a saját szobánkba mentünk.

-Remélem, tudod, hogy ez az egész, amit az elmúlt hónapokban átéltünk, mind neked köszönhető – néztem a mellettem ülőre. Az ágy szélén ültünk, az ajtó felé fordulva, hogy lábunk kényelmesen lelógjon az ágyról.
-Azért túlzásokba ne essünk! – pirult el mosolyogva Jimin. Ezen elmosolyodtam.
-Ha te akkor nem lépsz be a bandába, soha nem indultunk volna el ezen az úton. Csupán az iskolában zenélgettünk volna, most pedig elválnának útjaink és ennyi. Szóval... neked köszönhetjük az egészet – mosolyogtam rá lágyan.
-De azért rajtatok is múlt. Nem kell engem túlságosan dicsérgetni. Oké, én hoztam el ezt a banda életében, de nem csak én vagyok a dologban.

Közelebb hajoltam hozzá, ő pedig vette a jelzést, így ő is közelebb hajolt, mígnem ajkaink találkoztak egymással.

A következő pillanatban viszont elszabadult a káosz.

Hehe, függővég :3
Légyszi, ne öljetek meg X3

A következő részig pedig jó találgatást, hogy vajon mi történhetett :3

2020.10.20. 14:31