Everything for You

19. rész [+18]: Megállítsam?

Figyelem!

A fejezet korhatáros jeleneteket tartalmaz! Akik nem bírják az ilyeneket, ugorják át a fejezetet!

Én szóltam.

Még itt vagy?

Ez esetben jó olvasást! ^^

***

A hotel méretes épületének folyosói szinte labirintusként kanyarogtak, miközben a két fiú a lift felé tartott - még mindig kéz a kézben, ujjak az ujjak körül. Az idős recepciósnő egy kissé furcsán pillantott rájuk, mikor Bakugou erőszakos hangnemével kikért egy egyágyas lakosztályt az éjszakára, de mikor a fiú elég pénzt nyomott a kezébe, csak megvonta a vállát és átnyújtotta szobájuk kulcsát. Gyanakodva pillantott a türelmetlenül elviharzó páros után, majd szemét forgatva visszatért a papírjai rendezéséhez; nem először volt szerencséje ehhez hasonló helyzetekhez.

Az előtér és a folyosók is pasztellsárga színben pompáztak, a falakon pedig különböző hősöket ábrázoló portréfestmények lógtak. A padló fel volt csiszolva, minden tisztán tündökölt, kétségkívül ápolt, rendezett és takaros szállóhely volt. Szobanövények a sarokban, petúniák az ablakpárkányon, hosszú, királykék szőnyeg húzódott végig a folyosón, egészen a lift talpáig. Egyszóval, egy igazán szép hotelről volt szó, Deku bármilyen másik helyzetben biztosan kellő figyelmet szentelt volna rá.

Ahogy azonban Bakugou tenyerét szorongatva száguldott a lift irányába, egy aprócska figyelmet sem nyújtott mindennek. Egyetlen egy valami számított, egész pontosabban valaki. Valaki, aki hüvelykujjával lenyomta a gombot, és mikor az ajtó kitárult előttük, behúzta őt a lift belsejébe, olyan lendülettel, hogy Deku majdhogynem ráesve a falnak préselte őt. Úgy tűnt, ez is volt a feltehetőleges szándéka, mert a következő pillanatban megérezte a fiú nyelvét saját szájában.

Ajkaik megismerhetetlen táncot jártak szívének heves ütemére, majd saját nyelvét is átcsúsztatva egy egész más, szenvedélyes táncra hívva egykori barátját, melynek invitálását azonnal el is fogadta. Érezte, mennyire türelmetlen a másik fiú, nyughatatlanul csókolta egyre mélyebben, egyre sebesebben. Oldalra billentette fejét, hogy Bakugounak nagyobb hozzáférése legyen, de ez sem tudta lecsillapítani hevességét, Deku pedig kezdte úgy érezni, képtelen tartani az iramot. Mintha csak harcolnának, gondolta, most is a nyomában rohan, követve a másik által diktált sebességet. Valamit tennie kellett, hogy lassíthassanak, mielőtt lábai felmondanák szolgálatukat és egyszerűen összerogynának.

Egyetlen másodperc erejéig visszacsukta ajkait, de még mindig érezte Bakugou száját az övét érinteni, és egy pillanatig kinyitva szemeit habozott. Vajon az őt csókoló fiú le fogja robbantani a fejét? Valószínű. Meg fogja érni? Még szép.

Élesen levegőt véve, minden bátorságát összeszedve Bakugou alsó ajkába harapott. Oh, azok a meglepően puha ajkak. Régóta kíváncsi volt, milyen lehet egyszerűen megkóstolni azokat, beleharapni, majd elmerülni bennük. Most, hogy végre megtudta, egyetlen szó ötlött vágytól ködös gondolatai közé.

Édes.

Mikor fogaival elengedte az ajkát, Bakugou eltolta őt magától, de csak olyannyira, hogy a szemébe tudhasson nézni.

- Fogd vissza magad, Szeplős. - Deku elnevette magán a becenév hallatán és lassan kifújta a benntartott levegőt. Ahogy a szőke egyre csak bámulta őt, megállapította, hogy valószínűleg vérvörös arca ellenére is még mindig kifejezetten jól láthatóak a kicsiny fekete pettyek szemei alatt.