A szerelembe szerettem bele.
Nem egyenes az út, de legalább girbe-görbe.
Várok még egy kicsit aztán elveszem feleségül a magányt.
Bizonyitom, hogy a bizonytalanoknak is biztos a jövőjük!
Mert az biztos, hogy lesz valami. Olyan nincs, hogy nincs semmi. Ez csak téveszme. Létezünk és amíg ez így van, addig így is lesz.
A gondolat rabja vagyok; hiába rendes velem az őr, nem ereszt el.
A becsületemen esett csorba.
Utolsó lettem, de láttam magam mögött az elsőt.Hideg zuhany, meleg tea.
Téli hűtlen takaró.
Legalább a párnám összebújt velem, ha már az ablakomra fagyott jégvirágban tátongó üresség is elfordult. Mert te voltál az a homályos pára, a szélvédőn.
Deres, elviselhetetlen.
Sokáig kellett járatni a motort, hogy eltűnjön és időközben csak a becsületemen esett csorba. Mert én neked adtam mindent, de te...Időközben a becsületem visszanyertem, amint reggelire azt ettem, amit te utálsz. Amint kocogni mentem, mert te nem szeretsz futni. Amint megcsókoltam a tükörben magam, mert a végén már te nem csókoltál engem.
A szerelembe szerettem bele, nem beléd...
Habár mindenemet elvetted,
Így a végére... legalább a becsületem megmaradt.
![](https://img.wattpad.com/cover/232026693-288-k996336.jpg)
YOU ARE READING
Egy Pohár Bor
PoetryEgy Pohár Bor mellett, Vígan szűrcsölöd az életet, de neked valamiért mégis ennél több kellett. Valamiért nem volt elég az elkövetkező tegnap, s az elmúlt holnapban keresed magad. Olyanok vagyunk, mint az egerek, rövid életünk alatt minden ember utá...