Egy kicsit meghalt most a város. Pedig csak az ég szakadt a földre. Mennydörgött és fújt a szél, a halál táncolt körbe.
Egy kicsit elnémult most a világ, mindössze a vaskos cseppek koppanásának zaja játszott szonátát.
Mégis ilyenkor a legszebb minden, s ilyenkor látni leginkább a természetünk erős országát.
Egy kicsit ilyenkor érezni az ízét a hangoknak. A sós tengernek, a bárányfelhők rajának. Érzem kicsit magam, s másokat is egyszerre, mert összeköt minket az eső a föld aljában.
Igazán szép, bódító és letargikus is az érzés. Mert látom meghalni a várost, hogy a tömegből nem lesz semmi, s a zord árnyak, lidércként táncot járnak a pocsojákban, kacagva rajtunk.
Mert míg ők kiélvezik a világ igazi arcát, addig mi a vihartól elbújva alszunk.
YOU ARE READING
Egy Pohár Bor
PoetryEgy Pohár Bor mellett, Vígan szűrcsölöd az életet, de neked valamiért mégis ennél több kellett. Valamiért nem volt elég az elkövetkező tegnap, s az elmúlt holnapban keresed magad. Olyanok vagyunk, mint az egerek, rövid életünk alatt minden ember utá...
