Mindaddig még van lehetőségem leírom ezen pár sort. Robogok kétszázzal a vesztem felé, mert nem látom a sötétben az akadályt. Vagy mert azt hiszem nincsen ott semmi.
Ez ellen egy magamfajta álmodozó nem igen tud mit tenni. Elfogyott a pénzem és nem tudok szemüveget venni. Szemüveget, amivel látom a jövőt; a jövőt, mintha csak egy széles strázsa lenne, ahol száguldok a többi vészmadárral egyetemben.
Esküszöm látom a megvetést a szemetekben. Ugye nem felejtették el, hogy még itt vagyok?
Igaz azt magam sem tudom, hogy az élettől mit kapok. Elkopott a kerekem, de lecserélni nem tudom; nincs időm megállni. Mert amíg az úton haladunk, nem lehet a volán mögül felállni. Nem bántani akarom drágám, de nézzen csak körbe. Melyik gyapjas az igazi? S melyik a farkas bárány bőrben? Nem tudja, mert már nem látszik; összemosódott a jó és a rossz. Van ami taszít, de van amit úgy is megszoksz. Nevessünk együtt miközben lágyan szól a muzsika. Ez egy olyan banda, ahol a dobos a szívünk összhangja, a gitáros a lüktető autó és a front ember maga a város. A filmekben szereplő műhős. A város, ahol keresztül szalad az ország út, miközben neon fények pompájában ragyog és fennhangon kiáltja: ÉN VAGYOK A BŰNÖS!
DU LIEST GERADE
Egy Pohár Bor
PoesieEgy Pohár Bor mellett, Vígan szűrcsölöd az életet, de neked valamiért mégis ennél több kellett. Valamiért nem volt elég az elkövetkező tegnap, s az elmúlt holnapban keresed magad. Olyanok vagyunk, mint az egerek, rövid életünk alatt minden ember utá...
